Főmenü megnyitása

Módosítások

Visszavontam az utolsó  változtatást (88.132.188.13), visszaállítva 12akd szerkesztésére
'''Wilhelm Richard Wagner''' ([[Lipcse (Németország)|Lipcse]], [[1813]]. [[május 22.]] – [[Velence (Olaszország)|Velence]], [[1883]]. [[február 13.]]) [[németek|német]] [[zeneszerző]], [[karmester]], esztéta.
 
Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, kezdetben az irodalom jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterségbeli felkészültség legfontosabb elemeit – néhány hónap alatt – [[Theodor Weinlig]]től, a [[Lipcse (Németország)|lipcsei]] Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. [[9. szimfónia (Beethoven)|Beethoven IX. szimfóniájának]] megismerése volt az a meghatározó zenei élmény, amelynek hatására a muzsikus pálya mellett döntött. [[1833]]-ban karigazgatóként a [[würzburg]]i színházhoz került, majd egy évvel később a [[magdeburg]]i városi színház karmestere lett. Itt ismerte meg Minna Planert, akivel [[1836]]-ban házasságot kötött. [[1837]]-ben [[Kalinyingrád|Königsbergben]], majd [[Riga|Rigában]] lett karmester, azután [[1839]]-ben [[Párizs]]ba menekült hitelezői elől, és ott a legnagyobb nyomorban élt, amíg első sikeres [[opera (színmű)|operáját]], a ''[[Rienzi]]t'' [[Drezda|Drezdában]] be nem mutatták. Ennek sikere segítette az ottani színház karmester állásához. Részt vett az 1848-as forradalmi megmozdulásban, emiatt menekülnie kellett német földről. [[Svájc]]ban telepedett le, és ott ismerkedett meg [[Mathilde Wesendonck]]kal, egy [[zürich]]i üzletember feleségével, aki miatt elvált férjétőlfeleségétől. [[1861]]-ben visszatérhetett hazájába. [[II. Lajos bajor király]] [[München]]be hívta, és ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között az alkotásnak szentelhette idejét. Kicsapongó és költséges életvitele felháborította a münchenieket, ezért [[1865]]-ben távoznia kellett a bajor fővárosból. Svájcban, [[Luzern]] közelében telepedett le. Itt, [[Tribschen]]ben kapcsolta össze sorsát [[Liszt Ferenc]] leányával, Cosimával, akiben nemcsak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is talált. Életének utolsó éveiben megvalósult álma, a [[bayreuth]]i [[operaház]]. Itt mutatták be legismertebb kompozícióját, a ''[[A Nibelung gyűrűje|Ring-tetralógiát]]''.
 
A [[19. század]] egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a [[a német nyelvű opera története|német opera]] megreformálója volt. Zeneszerzőként [[opera (színmű)|operái]] tették halhatatlanná, bár számos más műfajban is alkotott (színpadi kísérőzenék, zenekari, kamarazenei és kórusművek, dalok, áriák, zongoradarabok, átiratok és hangszerelések). Zenéjének a ''[[zenedráma|Gesamtkunstwerk]]'' (összművészet: a szöveg, a zene és a színpadi cselekmény elválaszthatatlan egysége), a [[vezérmotívum]]ok következetes alkalmazása, a ''végtelen dallam'', és a ''Sprechensang'', a deklamáló énekbeszéd a meghatározó jellemzői. Igen jelentős zeneelméleti munkássága is, bár írásainak többsége művészettörténeti, filozófiai, esztétikai jellegű. Ezek általában a német kultúrkört magasztalják, helyenként [[Arthur de Gobineau]], helyenként [[Arthur Schopenhauer|Schopenhauer]] és [[Friedrich Nietzsche|Nietzsche]] filozófiáját tükrözve, helyenként pedig ezeken túllépő antiszemitizmussal.