„Camil Petrescu” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
[[1915]] novembere - [[1916]] júliusa között elvégezte a bukaresti Filozófiai Egyetemet, időközben különböző irodalmi magazinokban jelentek meg cikkei. [[1916]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-én behívták katonai szolgálatra, majd [[1916]]. [[augusztus 27.|augusztus 27]]-én, amikor [[Románia]] [[Román front (első világháború)|megtámadta]] az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchiát]], alhadnagyi rangban részt vett a [[Brassó]]ért vívott harcokban. Időközben megsebesült és a [[târgoviște]]-i katonai kórházba került. Felgyógyulása után újra kikerült a frontra, ahol részt vett a moldvai harcokban, [[1917]]. [[július 24.|július 24]]-én pedig hadifogságba esett. Az osztrák-magyar hatóságok a többi hadifogollyal együtt [[Sopron]]ba deportálták, innen csak [[1918]]. [[április 10.|április 10]]-én szabadult, azonban amíg hadifogságban volt, a román hatóságok hősi halottá nyilvánították, ezért hazatérte után sok problémája akadt, míg hivatalosan is visszavették az "élők sorába".
 
A fronton szerzett tapasztalatait élete fő művében, az ''Ultima noapte de dragoste - Întâia noapte de război'' (A szerelem utolsó, a háború első éjszakája) című regényében írta meg. [[1921]]-ben [[Oravicabánya|Oravicabányán]] indult a képviselő-választáson, de kudarcot vallott, ezért végleg visszavonult a politikai életből. Az 1920-as években több verses és novelláskötete is megjelent, majd [[1930]]-ban kiadták az ''Ultima noapte de dragoste - Întâia noapte de război'' című regényeregényét, amelynek köszönhetően nagy hírnévre tett szert. [[1939]]-ben kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának.
 
[[1944]]. [[augusztus 23.|augusztus 23]]-án, a németek lebombázták Bukarestet és többek között Camil Petrescu háza is megsemmisült, ezért egy rövid időre hajléktalanná vált. [[1947]]-ben a [[Román Akadémia]] tagjává választották, ugyanabban az évben Állami Díjjal tüntették ki.