„Kína földrajza” változatai közötti eltérés

Maga az Északkelet-kínai-alföld mintegy {{szám|400000}} km² nagyságú, a mezozoikum óta süllyedő medencevidék, amelyben nagy vastagságú üledékek halmozódtak fel. Közepén egy vízválasztóként kiemelkedő néhány száz méter magas felboltozódás két részre osztja. A délebbi rész a Liao-alföld, mely északnyugaton magasabb, hullámos felszínű, homokkal fedett hegylábfelszín, délen pedig a névadó [[Liao]]{{Wd|Q559661}} folyó feltöltött alföldje, ahol a [[kainozoikum]]i üledékek vastagsága helyenként a 2000 m-t is meghaladja. A folyó deltája fokozatosan terjeszkedik a Pohaj-tenger rovására. Az északabbi rész a [[Szungari]]{{Wd|Q210326}} és a belé torkolló [[Nonni]]{{Wd|Q866875}} – kínaiul {{kínai|Songhua|Szunghua}} és {{kínai|Nen|Non}} – folyók 130–300 m magas, vastag üledéktakaróval fedett, hullámos, mocsarakkal és tavakkal tarkított alföldje, ahol Kína legnagyobb kőolajkészletei találhatók.{{refhely|azonos=Á151}}

 

 

Az Északkelet-kínai-alföldet délkeleten a {{kínai|Changbai|Csangpaj}}-hegység délnyugat-északkeleti csapásirányú, erdőségekkel fedett láncai határolják. A középhegység magassága átlagosan 1000-1500 méter. Az [[archaikum]]ban és a [[paleozoikum]]ban keletkezett [[pala (kőzet)|kristályospalákból]] eredetileg a variszkuszi hegységképződés idején gyűrődött fel, majd lekopása után a [[kréta (időszak)|krétától]] kezdve újra kiemelkedett. A törések mentén a [[pliocén]]ban és a [[negyedidőszak]]ban jelentős bazaltvulkánosság is lejátszódott, melynek kúpjai, lávatakarói és lávaárjai több mint 20 000 km²-nyi területet fednek be. Legmagasabb pontja a kínai-koreai határon magasodó [[Pektu-hegy]], szintén vulkán. Délnyugat felé {{kínai|Changbai|Csangpaj}}-hegység láncai fokozatosan lealacsonyodva a {{kínai|Liaodong|Liaotung}}-félszigeten folytatódnak, végül a [[Pohaj-tenger]] sekély vizébe merülnek.{{refhely|Ázsiaföldr|152. o.|azonos=Á152}}