„Pieter Bruegel” változatai közötti eltérés

 

== Művészete ==

Bár ma már szinte csak paraszti [[életkép]]ek művészeként ismerjük, Bruegel kortársainak elismerését elsősorban rajzolóként vívta ki. Életének szinte utolsó éveiig készített [[rajz]]okat és [[rézmetszet]]eket. Olykor szatirikus, máskor erkölcsi célzatú, groteszk vagy fantasztikus képeket rajzolt, amelyekről Hieronymus Cock, a híres rézmetsző készített metszeteket. Ezeket akkoriban nagyra értékelték, albumokban gyűjtötték. Bruegel rajzainak értéke ebben az időben elérte [[Európa]] legjobb művészei munkáiét. Elsősorban bibliai és falusi jeleneteket ábrázolt. A falusi életről készített rajzok olyan részletességgel és realista módon elevenítik meg a 16. századi [[Flandria|Flandriát]], hogy történelmi dokumentumokként is felhasználhatók. Hírnevét ''A hét főbűn''t ábrázoló metszetsorozat szilárdította meg.

 

Ő fedezte fel [[Hieronymus Bosch]] művészetét, akinek stílusa erősen hatott rá. Brüsszelben bontakozott ki festészete, s az ösztönzést Bosch festményeinek tanulmányozásából merítette. Kapcsolata az Aelst családdal vonzotta Bruegelt [[Mechelen (Belgium)|Mechelen]] (Malines) vidékének művészi hagyományaihoz, amelyben legfőképp az allegorikus és a paraszti témák terjedtek el. Festményei, beleértve [[tájkép]]eit és paraszti [[életkép]]eit, az [[abszurd]]ot és a [[vulgáris]]t hangsúlyozzák a lendület és a finom részletek teljességében, miközben leleplezik az emberi gyengeségeket és ostobaságokat.

Eredeti művészeti stílust fejlesztett ki, témái változatosak, a hagyományos bibliai jelenetektől és Krisztus példabeszédeitől a mitológiai ábrázolásokig terjednek; vallásos [[allegória|allegóriák]] Hieronymus Bosch stílusában és társadalmi [[szatíra|szatírák]]. De a természetben találta meg a legnagyobb inspirációt. Hegyi tájképeihez hasonló kevés van az európai művészetben.

 

Első ismert festményei népes csoportokat ábrázoló kompozíciók, mint a ''Gyermekjátékok'' és a ''[[Flamand közmondások]].'' Az egyik derűs és kiegyensúlyozott, a másikban minden mozdulat egy emberi fonákságra utal. A mitológiai jeleneteket is paraszti környezetbe helyezi, mint ''Ikarosz bukását'', amelyen csöndes derűvel mond ítéletet a felesleges hősködésről. A [[biblia]]i témákat is újszerűen ábrázolta. ''Bábel tornya'' címmel két változatot festett, az egyik [[Rotterdam]]ban, a másik [[Bécs]]ben található, újszerűen és kegyetlenséggel ábrázolja ezt a témát, e mellett megfestette a ''Betlehemi népszámlálást'' és a ''A három királyok imádását'', amely csendes falusi életkép, és amelyen a bibliai alakok szinte belevesznek a falusiak csoportjába. ''[[Aprószentek|A Betlehemi gyermekgyilkosság]]'' című képen éppúgy, mint a ''Pál megtérésén'' a katonák a gyűlölt spanyol [[zsoldos]]ok ruháját viselik. ''Keresztút'' című festményén több száz alak jelenik meg egy eretnek kivégzésén; [[Lech Majewski]] lengyel filmrendező 2011-ben készült [[Malom és kereszt]] című alkotása egyenesen az életre keltett festménybe vezeti be a nézőt.

Képein az ember és a táj megbonthatatlan egységet alkot. Ez fordulatot jelentett a nyugati művészet történetében; az addigi tájképek mindig vallási témákhoz kötődtek. Bruegel az olasz reneszánsz elveit követve idealizmustól mentesen ábrázolta a tájat és a benne tevékenykedő embereket. Jó példája ennek leginkább az év szakaszait bemutató, hat képből álló sorozata, amelyből csak öt kép maradt fenn. Bruegel a dolgos emberek szemszögéből ábrázolja a világot, a paraszt munkája így a hónapok jelképévé válik. Az [[Aratók (Bruegel festménye)|Aratók]] elnevezésű képe például augusztust és szeptembert ábrázolja. A festmények a színek dinamikájára vagy az emberek lendületes mozgására épülnek. Az emberi tevékenység határozza meg a motívumok elrendezését, és az évszakok színvilága fokozza vagy tompítja az alakok színfoltjait.

 

 

Utolsó éveiből három paraszti életképe maradt meg: a ''Lakodalmas tánc'', a ''Paraszttánc'' és a közismert ''[[Parasztlakodalom]]''. A korábbi képektől eltérően a festményeken kevesebb alak látható, de közelebb jönnek; míg eddig az életük eseményeit festette meg, most a jellemüket ábrázolja. A ''Parasztlakodalom'' átlós képszerkesztése nagyon közel áll az olasz kompozíciókhoz. A modern kompozíció és a színek töretlen, szinte a középkororra emlékeztető használata különös ellentétet képez, amely Bruegel művészetét oly eredetivé teszi. A pillanatnyi mozgás megragadása és a végsőkig egyszerűsített körvonalazás a legsajátosabb vonása festészetének.

Sajátos művészi alkata, ahogyan újraértelmezte Bosch festményeit, ahogyan önkényesen bánt az általánosan elfogadott formai törvényekkel, eltávolította korának és hazájának művészi környezetétől. A parasztok nem színpadon állnak mellékszereplőként, mint más festőknél, hanem élik mindennapjaikat, amelybe az egyik legfüggetlenebb szellemű festő segítségével nyerhetünk bepillantást, akinél mélyebb humorral és bölcsességgel nem ábrázolta senki a paraszti életet. S ennek köszönheti évszázadokon át használt melléknevét: Paraszt Bruegel. Művészetének megtermékenyítő hatása volt a paraszti életképeket ábrázoló [[17. század]]i holland és flamand iskolára.