„Mihail Szergejevics Gorbacsov” változatai közötti eltérés

A Kongresszus május 25-én ült össze. Elsőként megválasztották a Duma képviselőit a [[Legfelsőbb Tanács (Szovjetunió)|Legfelsőbb Tanácsba]]. Az új Kongresszus azonban nehézséget is jelentett Gorbacsovnak – az üléseket élőben közvetítette a televízió, az egyszerű emberek pedig, az ott elhangzott kemény kritikai észrevételek hallatán egyre határozottabban kezdték követelni a reformok végrehajtását. A választásokban sok pártjelölt elbukott. [[Borisz Nyikolajevics Jelcin|Borisz Jelcint]] pedig [[Moszkva|Moszkvában]] képviselővé választották, aki Gorbacsov egyik legfőbb kritikusaként tért vissza a politikai életbe. <ref name=Memoirs/>

Az 1989-es év további részét az egyre súlyosbodó nemzetiségi kérdések valamint a [[keleti blokk]] drámai összeomlása határozták meg. Annak ellenére, hogy a nemzetközi kapcsolatokban soha nem látott eredmények születtek; hogy a Szovjetunió 1989 januárjában befejezte kivonulását Afganisztánból, és hogy a szovjet–amerikai tárgyalások jó ütemben folytatódtak [[George H. W. Bush]] és Gorbacsov között, a hazai reformfolyamat a reformisták és a konzervatívok vitájának csapdájában vergődött. Az előbbiek a reform bevezetésének tempóját kritizálták, a konzervatívok pedig annak mélységét. Gorbacsov leírja, hogy megpróbált közös platformot találni a két eltérő csoport között, de ez csak további kritikákat szült. <ref name=Memoirs/> Ez az a pont a szovjet történelemben, amelytől megszűnik a reformok kérdése, és a fő problémát a nemzetiségi kérdések jelentik, amelyek végül elvezetnek a Szovjetunió összeomlásához.