„Magyar Népköztársaság” változatai közötti eltérés

===A Rákosi-rendszer===

{{Bővebben|Rákosi-korszak}}

A [[második világháború]]t Magyarországon végigélő kommunisták szemében a külföldről hazaérkező Rákosi Mátyás tiszteletre méltó politikus volt, köszönhetően a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Magyar Tanácsköztársaság]] fennállása során vállalt szerepének és a Horthy-rendszer alatt az ellene indított bírósági eljárásban való hősies ellenállásnak. Hamarosan kiderült azonban, hogy Rákosi két rossz tulajdonságot is felvett: az egyik az, hogy a korábban ellene elkövetett sérelmek miatt bosszúálló természete lett, a másik pedig a Szovjetunió, és azon belül is [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] módszereinek szolgai másolása. A Rákosi-rendszer azért képez önálló részt a Magyar Népköztársaság történetén belül, mert csak erre volt jellemző a [[személyi kultusz]], a [[koncepciós per]]ek, a [[mezőgazdasági termények és termékek kötelező beszolgáltatása|beszolgáltatási kötelezettség]], az „éberség” jegyében pedig a rendőrállam fenntartása az [[ÁVH]] vezetésével.

 

Rákosi magáévá tette Sztálin két hibás megállapítását is. Az egyik szerint az osztályharc folyamatosan éleződik, mégpedig annál erősebben, minél inkább halad az ország a szocializmus felé. A másik szerint az „ellenség” elsősorban a pártba igyekszik befurakodni, tehát a tisztogatásokra itt van a legnagyobb szükség. Emellett adott volt Rákosi gyanakvása a szociáldemokraták ([[Marosán György (politikus)|Marosán György]], [[Szakasits Árpád]]) és a nála népszerűbbnek látszó fiatal kommunisták ([[Rajk László (politikus)|Rajk László]], [[Kádár János (politikus)|Kádár János]]) irányában. Mivel a Szovjetunióban és a csatlós államokban is folytak koncepciós perek, többnyire ugyanazzal a témával kapcsolatban (ami [[Jugoszlávia]] különutas, renitens politikája volt), Rákosi nem akarta, hogy Magyarország is lemaradjon a kétes dicsőségű folyamatban.

1949. május 30-án letartóztatták Rajk Lászlót, imperialista kémkedés vádjával, azzal, hogy besúgója volt a Horthy-rendőrségnek, s hogy titokban tárgyalt a jugoszlávokkal a magyar vezetők megöletéséről. Rajkot és társait október 15-én halálra ítélték és kivégezték. Később elindultak a tisztogatások a rendőrségnél is, de folytatódtak a pártban: Szakasitsot, az Elnöki Tanács elnökét házi őrizetbe helyezték, Kádár Jánost pedig börtönbe zárták, szintén koholt vádakkal. Ugyanekkor indult támadás a „kulákok”, azaz a módos parasztgazdák ellen is.