Wikipédia

„Lőte Attila” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
SzFer (vitalap | szerkesztései)
34 szerkesztés
Visszavontam az utolsó 17 változtatást (SzFer), visszaállítva Voxfax szerkesztésére: másolat innen. Ilyet nem szabad.
1. sor:
{{Színész infobox
| név = Lőte Attila
| kép = Lote_attila_magyar_szineszLőte Attila fortepan 146900.jpg
| képaláírás = Lőte Attila Jászai Mari1959-díjas magyar színészben
| születési név =
| művésznév =
| születési dátum = [[1934]]. [[június 13.]] {{életkor-élő|1934|06|13}}
| születési hely = [[Szeged]]
| halál dátuma =
| halál helye =
| házastárs =
| élettárs =
| aktív évek = [[1953 a filmművészetben|1953]]–
| híres szerep =
<!--MAGYAR DÍJAK-->
| Kossuth-díj =
| Jászai Mari-díj = 1973
| Kiváló művész-díj =
| Érdemes művész-díj =
<!--EGYÉB DÍJAK-->
| más díjak = Balassi-emlékérem - 2019
| honlap = loteattila.hu/
| imdb = 0530541
| PORT.hu = 25871
| Sajtó-Kritikák,interjúk =
}}
 
27 ⟶ 28 sor:
 
== Életpályája ==
Lőte László és Darvay Sarolta gyermekeként született. [[1953]]-tól Gyári Színjátszó csoportban játszott.<ref>[http://www.madachszinhaz.hu/ensemble/Actors/LoteAttila/LoteAttila_h.php Madách Színház]</ref> 1957-ben szerzett diplomát a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színház- és Filmművészeti Főiskolán]]. 1957–1959 között a [[Csokonai Nemzeti Színház|debreceni Csokonai Színház]] tagja volt, majd 1959-től a [[Madách Színház]]hoz szerződött.
Apai nagyapja:Illyefalvi Lőte József dr,-egyetemi tanár orvosprofesszor, a kolozsvári,majd a Szegedi Általános Kór-és gyógyszertani Intézet többszöri dékánja és rektora.
{{csonk-szakasz}}
 
Kutatási területe: azImmunitás, lépfene, veszettség. Egy időben Berlinben Koch munkatársa volt. 
 
Édesapja: dr Lőte László körzeti orvosként dolgozott vidéki városokban.Keze alatt közel száz csecsemő jött a világra.Dr. Lőte László és Darvay Sarolta gyermekeként született. [[1953]]-tól Gyári Színjátszó csoportban játszott.<ref>[http://www.madachszinhaz.hu/ensemble/Actors/LoteAttila/LoteAttila_h.php Madách Színház]</ref> 1957-ben szerzett diplomát a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színház- és Filmművészeti Főiskolán]]. 1957–1959 között a [[Csokonai Nemzeti Színház|debreceni Csokonai Színház]] tagja volt, majd 1959-től a [[Madách Színház]]hoz szerződött.
 
== Biográfia ==
Az egyik Shakespeare-hős önirónikusan azt mondja magáról: „Én más vagyok, mint ami.” Azt hiszem, én az vagyok, ami vagyok. Csak szerepeimben igyekeztem mindig egy kicsit más és más is lenni, – mint ami vagyok.
Az ember, a színész teszi a dolgát és ha néha sikerül létrehozni valami igazat, valami hiteleset az életben és a színpadon, azzal egy kis örömet szerez önmagának és a közönségnek. Aztán később, idők múltán: „ami az emberben visszamarad, az viszi előre.” /Németh László/
 
Szeged. Szülészeti Klinika, 1934. június 13. Középosztálybeli neveltetés. Az önmu-togatás első jele, kényszere hat-hét évesen: a rádióban szól a „tangóboleró. Táncolás, majomkodás, saját rögtönzött koreográfiára. A vendégek tapsolnak. Mulatságos gyerek. Csengő énekhang, nagymama zongorán kísér. Fellépés a várpalotai Bányász Körben. „Hazámba vágyon, Duna-Tisza partja vár.” Háború, bunker, nyomor, már tízéves vagyok. Anyám kitartó fergeteges pressziójának eredménye: Budapest. Lónyay utcai Református Gimnázium. Nyitott szellemű, színvonalas iskola, meghatározó egyéniségű pedagógusok, opera-, hangversenybérlet, internátus, szavalóversenyek első díja, irodalmi kör, a Liliomfi a Hazug címszerepe. Közben jazz és rock and roll, kamaszkor, rajongó szerelem. 1952. Érettségi, utolsó latinos évfolyam. Nem vesznek fel a Színművészeti Főiskolára. Hónapokig plafonbámulás, világfájdalom. Beloiannisz gyár, segédmunka, majd küldönccé avanzsálás. Közben énektanulás a konzervatórium-ban, szédülések az alultápláltságtól. 1953. Úgy látszik minőségi változáson mentem át, ismét felvételi, Básti, Gellért Endre a legjobb minősítéssel vesz fel. Szó van róla, hogy a Nemzeti, a Madách vagy a Vígszínház szerződtet. Végül is Debrecen, Csokonai Színház. Hasznos két esztendő, a szakma, a színházi miliő gyakorlati tapasztalatai. 1959 augusztusától Budapest, Madách Színház.
 
Azt hiszem, hálát kell adnom a Sorsnak, Végzetnek vagy Istennek, a Gond-viselésnek, hogy a Madách Színház egyik nagy korszakának cselekvő részese lehettem. Egészen rendkívüli, színész-és rendezőegyéniségek, személyiségek alkották a társulatot. Mindig elcsodálkozom, ha számba veszem néhai csodás partnereimet és partnernőimet. Nagy szerepek, címszerepek, karakterszerepek, epizódszerepek – minden műfajban. Nagy sikerszériákban játszottam Csehovtól Shakespeare-ig, Sopholkés-től Dürrenmattig, Shaw-tól Szép Ernőn, Bródyn, Molnár Ferencen át napjainkig: több szerepet játszhattam Hubay Miklós, Görgey Gábor, Szakonyi Károly, és Gyurkovics Tibor darabjai-ban. Vendégszereplések, Irodalmi Színpad, Gyulai Várszínház, a régi Győri Nemzeti Színház, Margitszigeti Szabadtéri Színpad.
 
Közben filmezés, többnyire televíziós produkciók, huszonöt nagy szerep, huszonöt egyéb feladat. 1964-ben Várkonyi Zoltán hív át a Vígszínházba, de úgy látszik hűséges vagyok, maradok a Madách Színházban.
 
1973-ban Jászai Mari-díj.
 
2019-ben Balassi-emlékérem
 
Az ember, a színész teszi a dolgát, és ha néha sikerül valami igazat, valami hiteleset létrehozni az életben és a színpadon – az egy kis boldogságot is ad –, mert „ami az emberben visszamarad, az viszi előre”.
 
== Sajtó-kritikák,interjúk ==
'''Présház Hírportál interjú - 2018. szeptember 9.'''
 
„...minden nemzetnek kell legyen saját Nemzeti Színháza, amelynek az a feladata, hogy erősítse, tudatosítsa az emberekben a saját irodalmi hagyományait és a tágas világ legjobb, legnemesebb, legmodernebb színházi irányzatait a lehető legmagasabb művészi fokon” - írta Maszk nélkül című, Egy színész jegyzetei a közönségnek alcímű kötetében Lőte Attila Jászai Mari-díjas színművész. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
 
* Művész úr, „Minden ország olyan, amilyen minőségű, lelkületű emberek élnek benne”
* írja kötetében Ön. Az adott ország színművészete mit tehet azért,hogy a nemzet tagjai nemes lelkűek legyenek?
 
Főleg azt teheti, hogy példát mutat. Jó lenne, ha egyre kevésbé érvényesülne a jövőben a latin közmondás: „Míg szerencsés vagy-, sok barátod van, ha jönnek (a felhők, egyedül leszel!; Jó lenne, ha egyre inkább érvényesülnének T. Williams sorai: „Azt mondják, sokfajta ember él ezen a földön, de csak kétféle van: akit megvásárolnak, és aki vásárol. Nem..., van még egy harmadik féle is. Olyan emberekre, olyan tehetséges személyiségekre van szükség - minél nagyobb mennyiségben-, akiknek tudása, megalapozottsága, igazságérzete, HITELESSÉGE, megvásárolhatatlansága semmi módon nem kérdőjelezhető meg. Ugyanakkor azt hiszem, az emberindividuum, az ego túlzott, megrögzött megnyilvánulása - ha nem párosul megfelelő értelemmel, intelligenciával -, ugyanolyan veszélyt jelent, mint a gyógyíthatatlan betegségek, vagy a természeti katasztrófák. A színész különös „állatfajta”, minden emberi érzelemre és tulajdonságra erősebben reagál, intenzívebben, szélsőségesebben él, idegrendszere gyorsabban használódik el. Hajlama ellen, hogy tűzön-vízen át megmutassa önmagát, hogy kivívja az emberek szeretetét, hogy megfejtse a belső és külső emberi törvények és viselkedési formák, a pszichológiai igazságok mibenlétét -, ez ellen nincs orvosság. Különösen pedig, miután reflektorfényben él, közszereplőnek számít, fontos felelőssége van a tekintetben, hogy önmagát, génjeinek esetleges túlburjánzását, illetve összeveszését megzabolázza, és civil életében közvetlen, egyszerű, őszinte magatartást tanúsítson. A cél nem lehet más, mint az igazságos értékrend és erkölcsiség fenntartása az Élet és a Művészet minden területén. Minden túlhangsúlyozott szándékosság egy másik ember részéről, akár az életben, akár a színpadról érkezik, lehangolja, lelohasztja az embert. Bármit melldöngetően bizonygatni ízlésem ellen van. A gyökerek, a neveltetés, a környezet, a magatartás, a stílus együttesen meghatározói egy ember, egy állampolgár szellemi, eszmei, ezáltal politikai irányultságának. Nekem gyermekkoromtól kezdve mindig voltak példaképeim. Azt hiszem, mindig kell Valaki, akinek hisznek, akiben megbíznak az emberek.
 
- „...ezen a pályán, mint az élet más területein is, mindenki mindenkinek ellenfele is, itt harcolni is kell a helyezésekért, a sikerért. Harc nélküli sikereim voltak és azt hittem, hogy ez mindig így is lesz majd. Bár negatív, diszkriminációs előjelek azért adódtak az elején is” - rögzíti kötetében. Miből merített erőt a harcok megvívásához?
 
- Nem vagyok, nem voltam én soha nagy harcos, nagy varázsló, nem vívtam én harcot csak magammal, velem csak történtek a dolgok, én csak néhányszor, nyolcszor-tízszer voltam a kritika, a kollégák, a közönség szerint a legjobb vagy az egyik legjobb szereplő színházi vagy televíziós darabban. Nem hasonlítom magam Shakespeare - Prospero méretű alakhoz, most valószínűleg életem utolsó periódusát, ráadás idejét taposom. Valahol olvastam egy Chesterton-idézetet: „A népeknek, amelyek emlékeznek, jogaik vannak.” Nem állítom, hogy nekem bármiféle jogom lenne bármihez is csak azért, mert emlékezem. Pedig nagyon sokszor gondolok vissza az életemre, azokra az eseményekre, amelyeket átéltem, amelyeket végigszenvedtem. Ez mondjuk minden ilyen korú emberre érvényes lehet, nem különösen érdekes dolog. Itt csak, mint mindenben, a mérték a kérés. Mert bevallom, hogy már évtizedek óta, szinte minden kora hajnalban úgy és arra ébredek fel - rendszerint négy-öt órai alvás után -, hogy jönnek az emlékek csőstül, az emlékezés tövisei szúrnak belém, vájkálnak bennem kegyetlenül, marnak, harapnak, rúgnak. Mert úgy érzem, hogy valahogy nem vagyok a helyemen hivatásomban. Valami tenni akaró tehetetlenség van bennem, valószínűleg az elszállt idő az oka. Mégis azt szűröm le mindebből, hogy megszületünk, nem tudjuk mikor, nem tudjuk hová, és ettől kezdve megszületik a sorsunk is. Tudjuk-e alakítani magunk ezt a sorsot, mi döntünk-e lépéseinkben? Nem tudom. Talán csak azt hiszem, hogy ettől kezdve génjeink és atavisztikus tulajdonságaink átveszik életünk irányítását, mozgásba hozzák sorsunkat. Hálás vagyok sorsomnak, hogy az elmúlt évtizedekben nagyszerű kollégákkal játszhattam együtt, és nagyon sok olyan rendező személyiséggel találkozhattam, akik saját életpályájuk gyakorlásakor használták képességeimet.
 
Köszönöm Istennek, hogy megajándékozott az általam nagyon szeretett ÉLETTEL, köszönöm, hogy a világ legárnyaltabb, legkifejezőbb nyelvén, magyar nyelven lehetek magyar színész, hatvanöt évi gyakorlat után is. És főleg köszönöm, hogy megkímélt az életé vége felé szokásos kiürüléstől, csömörtől, a minden-minden rossz érzéstől, a „bezzeg az én időmben’'-féle ostoba szindrómától.
 
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik a jelmondata.A magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard átadási ceremóniáján Ön állandó vendég, és gyakran szaval is, nagy sikerrel. Több mint százhúsz színházi szerepe. több mint húsz játszóhelye után miért tartja fontosnak a XVI. századi európai költőóriás Bálint napi ünnepén a Gellért szálló Gobelin termében adódó alkalmat?
 
- Jó néhány esztendővel ezelőtt Molnár Páltól, a Balassi Bálint-emlékkard egyesülés alapító elnökétől kaptam meghívást, ezen ünnepségen való fellépésre, versmondásra Természetesen örömmel vállaltam a feladatot, és azóta rendszeresen minden évben részt veszek a megemlékező ünnepségen, akár mindén fellépő színész, akar mint egyszerű közönség. Ez alatt az idő alatt nagyszerű embereket, személyiségeket ismerhettem meg, például néhai Makovecz Imrét, Kiss-Rigó László püspök urat és természetesen Molnár Pált. A magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj - melynek jelmondata:, Ismerd meg saját kultúrád - ugyanolyan feladatot vállal fel és teljesít egyszerre mobilitáson és nobilitáson alapuló igen magas színvonalon, mint bármely ország Nemzeti Színháza a maga területén.{{csonk-szakasz}}
 
 
== Megjelent írások ==
'''Maszk nélkül'''
 
Egy színész jegyzetei a közönségnek
 
A színész élete csupa játék – gondolhatná az olvasó. Játék és vándorlás. Vándorlás színdarabról színdarabra, szerepről, szerepre, lélekből lélekbe… Lőte Attila könyve szubjektív történet egy életről: az ígéretes kezdetekről, a színészi pálya felíveléséről és beteljesedéséről. Történetek a nagy játékról, melyet életnek nevezünk. Emlékek Várpalotáról, Debrecenből, Budapestről, de felvillannak képek Oroszországról és Németországból is. Egy színész szubjektív történetei egy színészről, aki most őszintén feltárulkozik az olvasó előtt. Akit eddig különböző szerepekben ismerhettünk, az most megmutatkozik: lehull Thalia álarca, s kirajzolódik mögötte az ember. Egyetlen arc, Lőte Attila arca. Az emberé, aki nemcsak önmagáról vall, hanem a mesterségről, a nehézségekről, a sikerekről és az életre szóló barátságokról. Arról, hogy játszani csak a megfelelő alázattal és kitartással lehet. És élni is…
 
Vincze Ferenc
 
'''Tarján Tamás kritikája (Új Könyvpiac)'''
 
… A szegedi születésű (családjáról meg is emlékező) Lőte Egy színész jegyzetei a közönségnek című életúthíradásában ugyan főleg régebbi interjúkat, beszélgetés-részleteket, cikkeket, töredéknyi idézeteket, alkalmi saját miniatűröket sorjáztat
(s publikál egy Bródy Sándor –egyfelvonásost is: A fejedelem megzenésítésre szánt változatát), de – és ezek a Maszk nélkül legfényesebb lapjai – helyenként ellátja kommentátorokkal a múlt dokumentumait. Kiegészít, színez, korrigál. …
 
… A színész Jago szavait ékeli a sajátjaiba. „… én más vagyok, mint ami” – állítja Shakespeare hőse: „Azt hiszem, én az vagyok, ami vagyok” – replikázik megidézője. (Az autográf nyomtatás remek ötlet, fokozza a „művészbejáró-érzet” kedves intimitását.)…
 
…Laza időrendben elhelyezve olvashatók a mozaikos könyv fejezetei, melyek beérhetik olykor egy-két citált sorral, kritikatöredékkel, ám lehetnek olyan „komplett”, elgondolkodtató autóbiográfia-szemelvények is, mint a Magánötvenhat. Megtalálható itt minden, amiért a színházrajongó hálás, örömmel élve át a „beavatást”: műhely-feljegyzés emlékezetes figurák megformálásáról (a pályakezdés klasszikus és hősszerepeiről a későbbi évtizedek karakteralakjaiig), csipkelődő pillanatfelvétel halhatatlan kollégákról (említsük Greguss Zoltán nevét), visszafogott bekezdések a famíliáról, az eseményekről, az időben csak mélyülő, de alig változó ars poeticáról…
 
… Biztos kézzel válogatott, gazdag fotó – (illusztráció-, karikatúra-, plakát-) anyag is került a kötetbe, találó (újfent saját kezű) képaláírásokkal. A kazettásra tervezett könyvborító is mintha azt hangsúlyozná: az átváltozás mestere kinyitja az eltűnt idő szelencéjét, s elevené varázsolja mindazt, ami benne s pályája mai történéseiben él tovább.
 
 
'''Hatvan jeles hetvenes "Esszencia" /Napút évkönyv 2004./'''
'''Domján Edit emlékkönyv /Egy ajándék üzenete/'''
'''Vámos László emlékkönyv /A tanár úr/'''
'''Márkus László emlékkönyv /Laci baba/'''
'''Ádám Ottó 80!'''
 
 
== Jellemző karakterei ==
Pályája kezdetén elsősorban [[Görög tragédia|görög tragédiák]] hőseit, [[Líra (műnem)|lírai]] hősszerepeket alakított. Később inkább töprengő, ironikus karaktereket formált meg.
 
 
== Emlékezetes föllépése ==
150 ⟶ 82 sor:
*Felügyelő (Kästner: Emil és a detektívek)
}}
 
* Melkett ezredes /Shaffer: Black comedy/
* Jácint /Molnár F.: A hattyú/
* Főispán /Dollárpapa/
* Petey /H. Pinter: A születésnap/
 
 
==Filmjei==
205 ⟶ 131 sor:
* [[Félvilág]] (2015)
* [[Aranyélet]] (2015)
* A doveri út
* Az első férfi
* Black comedy
* Eklézsia megkövetés
* Gobseck
* Jövedelmező állás
* Két hétfő emléke
* Kántor IV.
* Könnyű kis gyilkosság
* Névtelen csillag
* Mint a vadludak
* Nyári keringő
* Rablás
* Pomádé király új ruhája
 
 
== Rendezők, akik az elmúlt évtizedekben foglalkoztatták: ==
Nádasdy Kálmán, Gellért Endre, Marton Endre, Major Tamás, Both Béla, Pártos Géza, Ádám Ottó, Vámos László, Várkonyi Zoltán, Horvai István, Kazimír Károly,
Szendrő József, Békés András, Pethes György, Várady György, Keleti Márton, Makk Károly, Rényi Tamás, Horváth Ádám, Horváth Zoltán,
Horváth Tibor, Palásthy György, Berényi Gábor, Nemere László, Félix László, Mihályfi Imre, Hajduffy Miklós, Benedek Árpád, Zsurzs Éva, Fazekas Lajos,
Kerényi Imre, Szirtes Tamás, Huszti Péter, Gellért Péter, Nagy Viktor, Kolos István, Lengyel György, Léner András, Sztankay István, Darvas Iván, Szerednyey Béla,
Koncz Gábor, Cseke Péter, Csiszár Imre.
 
== Műve ==
* ''Maszk nélkül (Egy színész jegyzetei a közönségnek)'', Napkút Kiadó, 2007, {{ISBN|9789638478870}}
 
 
==Díjai==
 
* [[Jászai Mari-díj]] (1973)
* [[Balassi-emlékérem]] (2019)
 
== Jegyzetek ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lőte_Attila”