Főmenü megnyitása

Módosítások

apróbb javítások
'''Walerian Borowczyk''' ([[Kwilicz]], [[1923]]. [[szeptember 2]]. – [[Párizs]], [[2006]]. [[február 3]].) lengyel [[filmrendező]], [[forgatókönyvíró]] és [[díszlettervező]]. Az [[1950-es évek|'50-es]]–[[1960-as évek|'60-as években]] készített alkotásainak köszönhetően az animációs film egyik megújítójaként tartják számon. Rövidfilmjeire a [[szürrealizmus]] hatása és sajátos fekete humor jellemző. A '60-as évek végétől forgatott játékfilmeket. Az [[Erkölcstelen mesék]] ([[1974]]) című munkája tette világhírűvé, s ettől kezdveezután érdeklődése középpontjában az [[erotika]] állt. A [[1990-es évek|'90-es évek]] elején felhagyott a filmkészítéssel.
 
==Az animáció mestere==
Borowczyk elvégezte a [[Krakkó|krakkói]] Képzőművészeti Akadémiát, ahol [[festészet]]et tanult. Ezt követően [[képzőművészet]]tel foglalkozott, festett és [[litográfia|litográfiákat]] készített. [[1946]]-ban forgatta első (rövid)filmjét. Kis időre [[Franciaország]]ba költözött, ahol animációs rövidfilmek készítésével bízták meg. [[1953]]-ban [[Lengyelország]]ban Állami Díjat kapott a litográfiáiért. Tevékenységi körét rövidesen filmplakátok tervezésével bővítette. [[Jan Lenica|Jan Lenicával]] közösen készített három rövidfilmje közül főleg a ''Ház'' ([[1958]]) aratott jelentős nemzetközi sikert,. sA máigfilmet az animációs műfaj legjelesebb darabjai között tartják számon. Az elismerések ellenére mindkét alkotó külföldre távozott, hogy művészetét kibontakoztassa, mivel erre az '50-es évek végének Lengyelországában nem voltak igazán kedvezők a feltételek. Borowczyk ismét Franciaországot választotta, ahol [[Chris Marker]] társaságában készítette el az ''Űrhajósok'' ([[1959]]) című filmjét. Vegyes technikát alkalmaztak, [[grafika|grafikák]] és metszetek képeit váltogatták valódi sci-fi felvételekkel. Borowczyk az ún. [[stop-motion]] technikával forgatta a ''Renaissance'' ([[1963]]) című filmjét, melyben elpusztult tárgyak születnek újjá, hogy végül újra megsemmisüljenek az utolsóként egésszé vált tárgynak, egy bombának köszönhetően. A nyomasztó hangulatú ''Angyaljáték'' ([[1964]]) a náci lágerek emberkísérleteinek, továbbá a [[Sztálin|sztálini]] erőltetett iparosításnak és kollektivizálásnak az allegóriája. ''Rosalie'' ([[1966]]) című alkotása lényegében egy gyerekgyilkossággal vádolt nő monológja, s. Borowczyk Rosalie szelíd arcának képét a bűncselekmény tárgyainak bemutatásával váltogatja. A mű alapja [[Guy de Maupassant]] egyik novellája volt, s: az irodalmi kötődés később Borowczyk játékfilmjeinek lett egyik jellemzője lett. [[1967]]-ben ''Monsieur és Madame Kabal színháza'' címmel elkészítette első egész estés animációs filmjét.
 
==Az első játékfilmek==
Animációs műveinek hangulata, szürrealizmus és fekete humor jellemzi első játékfilmjét is, amely [[1968]]-ban készült ''Goto, a szerelem szigete'' címmel. A lényegében fekete-fehér alkotásnak tulajdonképpen két helyszíne van: egy hatalmas csarnok és egy tengerpart. Képi hatásmechanizmusára a nagytotálok és nagyközelik szándékosan zavaró váltakozása jellemző. Elemzők szerint Borowczyk filmjére [[Alfred Jarry]] ''Übü király'' című műve is hatott. A ''Goto'' fontos cselekményszála egy tiltott szerelem, melyet a féltékeny férj közbeavatkozása hiúsít meg. Ez a motívum hangsúlyosabb szerepet kapott a rendező ''Blanche'' ([[1971]]) című alkotásában, mely ''Vér és liliom'' címmel [[Magyarország]]on is bemutatásra került. (A szerelmes nő alakját mindkét filmben Borowczyk felesége, [[Ligia Branice]] formálta meg.) A kiindulópontot ezúttal [[Juliusz Slowacki]] ''Mazeppa'' című drámája jelentette,. s aA ''Goto, a szerelem szigete'' szürrealisztikus stílusával szemben a ''Vér és liliom''ra inkább a [[romantika]] jellemző. Borowczyk játékfilmjeiben is– akárcsak korábbi rövidfilmjeiben – megfigyelhető a tárgyak hangsúlyos szerepe: általában szigorúan funkcionális díszleteket használt (némelyiket saját maga tervezte), s egy-egy közelképekben bemutatott tárgynak fontos szerepe van valamelyvalamelyik szereplő vagy a szituáció jellemzésében, illetve a hangulatfestésben.
 
==Erkölcstelen mesék==
Borowczyk rendezői pályáján az ''Erkölcstelen mesék'' (1974) jelentette a fordulatot. A 4 epizódból álló film nagy feltűnést keltett, s. általaÁltala azok is megismerték a lengyel rendező nevét, akik korábbi műveiről nem is hallottak. A [[1970-es évek|'70-es évek]] első felében az erotika végérvényesen polgárjogot nyert a [[filmművészet]]ben, s kisebb-nagyobb cenzurális huzavonák után egyre több olyan film került széles körű forgalmazásba, melyekben a [[szexualitás]] a korábbiakhoz képest meghökkentő nyíltsággal jelent meg. Az [[Emmanuelle (film)|Emmanuelle]]-féle esztétikailag szép, ám alapvetően felületes mozgóképekkel szemben az ''Erkölcstelen mesék''ben az erotika valóban a művészet szintjére emelkedett Borowczyk különleges stílusának, egyedi képi látásmódjának köszönhetően. A film első epizódja, ''A dagály'' [[André Pieyre de Mandiargues]] egyik műve alapján készült. (Borowczyk később is többször ihletet merített a szerző írásaiból.) A történet ifjú főszereplője a tengerparton a testi szerelem rejtelmeibe vezeti be unokahúgát: a rendező a nemi vágy elhatalmasodását a növekvő dagállyal állítja képi párhuzamba. A ''Thérèse filozófiája'' című történet hősnője magányos örömöket él át, s. ebbenEbben az epizódban a tárgyakat lírai módon ábrázoló Borowczyk érvényesül. Az utolsó két mese történelmi vonatkozású. A ''Báthory Erzsébet'' a híres-hírhedt [[Csejte|csejtei]] várúrnőről szól, aki a legenda szerint szűzlányok vérében fürdött, hogy megőrizze szépségét. Borowczyk nem a [[történelem]], hanem a látvány felől közelített a legendához: a vérrel teli dézsa, a nagyasszony fürdőzése hatásos módon elevenedett meg a kamerák előtt. ([[Báthory Erzsébet]] szerepét [[Paloma Picasso]], a zseniális festő, [[Pablo Picasso]] lánya alakította.) Az utolsó történet a vérfertőző Borgiák históriáját idézi fel, ám az ellentét a családtagok fajtalankodásának képsorai és az erkölcstelenséget kipellengérező [[Savonarola]] szónoklatai között kissé didaktikus.
 
A későbbi Borowczyk-filmekjátékfilmek is „erkölcstelen mesék” vagy éppenséggel egy bűn történetét mondják el, mint például a [[Stefan Żeromski]] regényéből Lengyelországban forgatott alkotás: [[A bűn története]] ([[1975]]) a rendező egyik legjobb játékfilmje, melyben téma és forma összhangja valósult meg. A korábban már kétszer is megfilmesített melodráma egy polgári származású lány gyilkossá és utcalánnyá züllésének romantikus története, melyet Borowczyk kitűnő lengyel színészek és technikai munkatársak segítségével valósított meg.
 
[[Cenzúra]] és értetlenség fogadta viszont [[A bestia (film, 1975)|A bestia]] című munkáját, amely a Szépség és a Szörnyeteg jól ismert meséjének abszurd-szürrealisztikus feldolgozása. A produkció egy részlete, Romilda és a medveszerű szörnyeteg egyesülésének morbid képsora eredetileg az ''Erkölcstelen mesék'' ötödik epizódja lett volna, de Borowczyk akkor nem használta fel a jelenetet, hanem később egy kerettörténettel önálló filmmé bővítette. ''A bestia'' az ember bensejében rejlő „állat”-ról szól, a legmélyebb ösztönöket hozza felszínre. Valóság és fantázia keveredik a rendező univerzumában, melyben az erdő jelképezi az ösztönök világát. Az ártatlan bárányka után az erdőbe induló Romilda a megjelenő szörny elől menekülve fokozatosan szabadul meg a futását nehezítő súlyos ruháitól – és a gátlásaitól. A bizarr aktusban hamar átveszi az irányító szerepét, s a szörny végül holtan marad ott az avaron. Romilda és a szörny legendáját a kerettörténet hősnője, a szexuális beavatás (=házasság) előtt álló menyasszony idézi fel felajzott fantáziáiban, miközben kielégületlenségében maszturbáláshoz folyamodik. ''A bestia'' szereplői egyébként különféle szexuális devianciáknak hódolnak: Romildáról már volt szó, a kerettörténet bestiája viszont menyasszonya helyett a párzó lovak iránt mutat különös érdeklődést, a fiatal nevelőnő a néger inassal üzekedne, ám együttlétüket rendre megzavarják, az esküvői ceremóniára odarendelt pap pedig a ministránsfiúkat simogatja gyanút ébresztő módon. Borowczyk a szexualitást, az „elemi ösztönök”-et alapvetően a nő oldaláról ábrázolja mindegyik filmjében, s ez a női érzékiség gyakran jár együtt a (többnyire a hímnemű karaktereket sújtó) halállal.
 
De Mandiargues ''A legkülső körön'' című regénye alapján készült a [[Periféria (film)|Periféria]] ([[1976]]), amely bizonyos motívumai miatt [[Bernardo Bertolucci]] [[Utolsó tangó Párizsban]] ([[1972]]) című alkotásával rokonítható. Borowczyk főhőse, Sigismond ([[Joe Dallesandro]]) egy üzleti út során alkalmi kapcsolatot létesít Dianával, az arisztokratikus viselkedésű utcalánnyal ([[Sylvia Kristel]]). Később táviratban értesül szeretett családja tragédiájáról, ám a prostituált továbbra is csupán a testiséget akarja nyújtani számára, az érzelmeket nem.
 
==A romlás démonai==
A vallási és a szexuális megszállottság összefüggései jelentik az [[Egy kolostor belsejében]] ([[1977]]) témáját. A filmet [[Stendhal]] ''Római séták'' ([[1828]]) című művének egyik részlete ihlette. Borowczyk alkotása ismét a cenzúra közbeavatkozását váltotta ki, mivel az egyik jelenetben az [[Olivia Pascal]] megformálta apáca önkielégítést végez egy olyan segédeszközzel, melynek végére egy [[Jézus]]ra emlékeztető férfi képét festették: a dildo mozgása a vaginában néhány pillanatig félreérthetetlenül látható. A kritikák zömmel elmarasztalóak voltak, a rendező azonban kedvelte ezt a munkáját, mert a forgatás közben a lehető legnagyobb művészi szabadságot élvezte. Az ''Egy kolostor belsejében'' egyik érdekessége, hogy együtt szerepel benne a rendező felesége, korai alkotásainak hősnője, Ligia Branice és kései munkáinak múzsája, [[Marina Pierro]].
 
[[A romlás démonai]] ([[1979]]) három epizódjának hősnői különböző korokban élnek, ám közös bennük, hogy végzetes módszerekkel vesznek elégtételt azokon, akik ki akarják használni őket. Margherita például megmérgezi a férfiakat – köztük [[Raffaello|Raffaellót]], a festőt, akinek modellt állt –, de előzőleg kicsalja a pénzüket. (Az egyik gyilkossági jelenet ''A bűn története'' hasonló epizódját idézi fel.) Marcelline egy kisnyúl iránt táplál gyengéd érzelmeket,. s amikorAmikor az állatot a gúnyolódó szülők ebédre tálalják fel a mit sem sejtő lánykának, Marcelline bosszút áll. Egy másik állat, egy kutya bizonyul a harmadik „démon”, Marie legjobb barátjának. [[Frank Wedekind]] hősnője, Lulu ugyancsak romlást hoz előbb hódolóira, végül önmagára, sőt némi túlzással a rendezőre is: a [[Lulu (film, 1980)|Lulu]] ([[1980]]) ugyanis Borowczyk talán legnagyobb bukása lett. A filmet minden idők legrosszabb Wedekind-adaptációjaként emlegeti a zord kritika, s a rendező azt követő alkotásai sem lettek már sikeresek. A ''Doktor Jekyll és a nők'' ([[1981]]) [[Robert Louis Stevenson]] ismert regényének provokatív feldolgozása, melyben az [[Udo Kier]] megformálta főszereplő átváltozásai a viktoriánus erkölcsök, a képmutatás és a szexuális elfojtás elleni lázadás szimbólumai is.
 
[[Ovidius]] ihletésére született [[A szerelem művészete]] ([[1983]]), melyet azonban Borowczyk nem érzett a sajátjának. Állítólag a [[producer]] utólag obszcén képsorokat vágott a filmbe a rendező tudtán kívül. (Érdekes a hasonlóság [[Tinto Brass]] esetével, aki hírhedt műve, a [[Caligula (film)|Caligula]] kapcsán állított hasonló dolgokat.) Ennél is rosszabb emlékei fűződnek azonban az ''Emmanuelle V'' ([[1987]]) című filmhez, melynek forgatásán oly mértékig elfajultak a vitái a producerrel és a címszerepet játszó csillagocskával, Monique Gabrielle-lel, hogy Borowczyk kiszállt a produkcióból. Utolsó játékfilmjét, a ''Szerelmi rítus''t ([[1988]]) szintén André Pieyre de Mandiargues egyik írása alapján készítette. Ezenkívül négy részt forgatott a francia televízió nálunkMagyarországon sem ismeretlen erotikus sorozata, a ''Série rose'' (Rózsaszín sorozat) számára, majd felhagyott a filmkészítéssel.
 
Borowczyk két könyvet írt ''Anatomia diabła'' ([[1992]]) és ''Moje polskie lata'' ([[2001]]) címmel. Utóbbi mű életének lengyelországi eseményeiről szól, s a szerző hosszasan foglalkozik benne ''A bűn története'' elkészítésének zaklatott körülményeivel.