„Vagabonds of the Western World” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
30. sor:
| értékelés 3 = {{Rating|5|5}}<ref name="sea">{{Cite web | last = Pardo | first = Pete | title = Vagabonds of the Western World kritika | publisher = Sea of Tranquility | accessdate = 15 June 2011 | url = http://www.seaoftranquility.org/reviews.php?op=showcontent&id=10111}}</ref>
}}
Eduardo Rivadavia az [[Allmusic]] kritikusa 3.5 ponttal jutalmazta a lehetséges ötből, hozzátéve, hogy az album számos gyengébb pillanatot rejt, mint például a ''The Hero and the Madman'' vagy a ''Slow Blues''.<ref name="amg"/>A ''[[The Rocker]]'' című dalról úgy nyilatkozik, mint az album egyik csúcspontjáról, hozzátéve, hogy a dal a zenekar egyik első klasszikus szerzeménye. Emellett dícséri a ''Little Girl in Bloom'' c. dalt is, melyet a gyönyörű és a hibátlan jelzőkkel illet.<ref name="amg"/>▼
Az albumot a zenekar első fontos kiadványának nevezi, melyet csak vonzóbbá tesz az [[1991]]-es [[CD]] kiadás 4 bónuszdala.<ref name="amg"/>▼
[[Fájl:Eric Bell 1972.jpg|balra|bélyegkép|200px|Eic Bell a lemez megjelenése után elhagyta a zenekart. A fotó 1972-ben készült.]]
▲Eduardo Rivadavia az [[Allmusic]] kritikusa 3.5 ponttal jutalmazta a lehetséges ötből, hozzátéve, hogy az album számos gyengébb pillanatot rejt, mint például a ''The Hero and the Madman'' vagy a ''Slow Blues''.<ref name="amg"/>A ''[[The Rocker]]'' című dalról úgy nyilatkozik, mint az album egyik csúcspontjáról, hozzátéve, hogy a dal a zenekar egyik első klasszikus szerzeménye. Emellett dícséri a ''Little Girl in Bloom'' c. dalt is, melyet a gyönyörű és a hibátlan jelzőkkel illet.<ref name="amg"/>
▲Az albumot a zenekar első fontos kiadványának nevezi, melyet csak vonzóbbá tesz az [[1991]]-es [[CD]] kiadás 4 bónuszdala.<ref name="amg"/>
Stuart Berman a ''Pitchfork'' kritikusa 7 ponttal jutalmazta a lehetséges 10-ből, hozzátéve, hogy egy egyre magabiztosabb és következetesen dolgozó zenekart mutat az album.<ref name="pitchfork"/>
Pete Pardo a ''Sea of Tranquility'' kritikusa maximális pontszámmal jutalmazt a lemezt, melyen elmondása szerint hangulatos [[blues-rock]], [[hard rock]] dalok hallhatóak, [[pszichedelikus rock|pszichedelikus]] és [[folk-rock|folk]] hatásokkal kiegészítve.<ref name="sea"/> Külön megemlítette a [[2010]]-es újrakiadás bónuszait is, az olyan számokat, mint a [[reggae]] stílusú ''Randolph's Tango'', a korai [[Nazareth (együttes)|Nazareth]]re hajazó ''Broken Dreams'', a [[Funk|funky]] hatásokat mutató ''Cruising in the Lizzymobile'', vagy a későbbi ''Suicide'' koncertfelvételét.<ref name="sea"/>
| |||