„I. Péter orosz cár” változatai közötti eltérés

Anyja [[1694]]-ben meghalt, ettől kezdve Péter aktívabban vett részt a kormányzásban. [[1695]]-ben háborút indított [[Azov (város)|Azov]] elfoglalására a törökök ellen (a háború valójában már [[1686]] óta folyt, Péter csak fokozottabbá tettefokozta a hadműveleteket a törökök és tatárok ellen). Az orosz csapatok egy sikertelen ostrom után visszavonultak. Péter ekkor kijelentette, hogy ha [[Orosz Birodalom|Oroszország]] flottával rendelkezne, be tudná venni a várost vízi blokáddal. Így tehát Péter [[Voronyezs]]ben hajóépítő műhelyeket hozott létre, és nem egyszer ő maga is beállt dolgozni a munkások és a külföldi mesterek közé.

[[1697]]-ben és [[1698]]-ban európai körutazást tett, járt Hollandiában és Angliában. Az európai országok fejlettségét látva eldöntötte, hogy hazatérve egy sor változtatáson viszi keresztül az elmaradott [[Orosz Birodalom|Oroszország]]ot. Mivel a poroszok nem akartak, az osztrákok pedig nem tudtak a [[spanyol örökösödési harcokháború]] harcai miatt segíteni a török ellen, Péter [[1700]]-ban békét kötött velük. Ennek értelmében Azov orosz kézen maradt, Péter viszont hozzájárult a [[Dnyeszter]] alsó folyásánál lévő, orosz kézen lévő erődök lerombolásához.

[[1698]]-ban ''szakálladó'' címén 50 rubelt vetett ki azokra, akik nem vágatják le a szakállukat.<ref>Jacob Abbottː [http://www.gutenberg.org/ebooks/21889?msg=welcome_stranger Peter the Great], </ref> Meg akarta honosítani ugyanis [[Oroszország]]ban a nyugati szokásokat. Ezenfelül rendeletben tette kötelezővé az udvaroncoknak és a hivatalnokoknak a nyugati öltözékek viselését. [[1699]] decemberében bevezették a [[julián naptár]]att. A [[Gergely-naptár]]t az oroszok nézete szerint katolikuskatolikusnak, ezérttehát teháteretneknek eretnektekintették.

[[1702]]-ben az orosz seregek kezdtek győzelmeket aratni a svédek ellen, [[1703]] májusában elfoglalták a [[Néva]] deltáját, így megnyílt előttük az út a [[Finn-öböl]]höz. [[1704]]-től a hadjárat mindinkább [[Észtország]], [[Livónia]] és [[Kurzeme|Kurland]] ellen irányult. [[1706]]-ban a svédek megnyerték a lengyelek elleni háborút, II. Ágost királyt lemondásra és békekötésre kényszerítve. Az oroszok ismét egy svéd inváziótól félhettektarthattak, ám Oroszország most erősebb volt, mint Narva után, a svédek gazdaságát pedig eléggé megviselte a hadakozás.

Péter az elfoglalt területen szemelte ki az új kikötőváros helyét, mégpedig a Néva deltájánál. A kiválasztott hely ingoványos, mocsaras árterület volt. Fa ugyan akadt a környéken, de Péter kedvenc építőanyagát, a követ messziről kellett odahozatni. A város építéséhez rengeteg parasztot, hadifoglyot és rabot szállítottak oda, akik tízezrével pusztultak el a járványok és a mostoha körülmények miatt. Az emberek nem igazán akartakvonakodtak Szentpétervárra költözni, mert egészségtelen, áradásnak kitett területen fekszik, ráadásul az élelmiszerek ára sokkal magasabb volt, mint Moszkvában. Ennek ellenére Szentpétervár [[1712]]-ben az Orosz Birodalom fővárosa lett, lakossága I. Péter halálakor megközelítette a {{szám|40000}} főt.

Adók tekintetében a legnagyobb újítás az [[1718]]-as fejadó volt. Ez minden egyéb közvetlen adóhoz képest négyszeres bevételt jelentett. Hogy ellenőrizni lehessen a kiadásokat, Péter elrendelte a pontos könyvelések vezetését, és [[1710]]–[[1711]] környékén először tettek kísérletet állami költségvetés készítésére. A változások azonban – érthető módon – nem voltak népszerűek. 1700 és 1710 között a cárnak sok vidéki lázadással kellett leszámolnia. A Preobrazsenszkij nevű kormányszék (az azonos nevű őrezred ügyeinek intézésére létrehozott hivatal) könyörtelen politikai rendőrséggé változott. Az [[1714]]-es rendelet először határozta meg a politikai bűncselekmény fogalmát, és pénzért cserébe besúgásra buzdította a lakosságot.

Károly tovább haladt [[Poltava]] felé abban a reményben, hogy a városban élelmet talál legyengült seregének. [[1709]] áprilisában úgy döntött, megpróbálja bevenni a várost. [[június 27.|Június 27-én]] a túlerőben lévő orosz csapatok támadásba lendültek a svédek ellen, és legyőzték őket. A nyereség döntő fontosságú volt az oroszok számára. [[XII. Károly svéd király|XII. Károly]] [[Oszmán Birodalom|Törökország]]ba menekült, és egészen [[1714]]-ig ott is maradt.

Mivel a cárnak pénzre és megbízható utánpótlásra volt szüksége, kénytelen volt korszerűsíteni az államigazgatást, korai reformjai azonban átgondolatlanok voltak. [[1708]]-ban nagy területi egységet (gubernyija, kormányzóság) vezetett be és mindegyik élére kormányzót nevezett ki, aki felelős volt a rendfenntartásért, az utakért, az igazságszolgáltatásért és az adókért. Péter hamar rájött, hogy ez a rendszer nem kielégítő. Neki arra volt szüksége, hogy egy esetleges hosszú hadjárat esetén valakiklegyenek, aki kormányozzák helyette az országot. Ezért [[1710]]-ben létrehozta a szenátust[[szenátus]]t, egy kilenctagú testületet, mely tartósan átvette a [[Bojár Duma|bojár duma]] szerepét.

A [[szenátus]] feladata lett volna a kormányzók felügyelete, a legfelső bíróság szerepének betöltése, valamint a cár elképzeléseinek részletes rendeletekbe foglalása. A szenátus azonban nem volt képes elvégezni a rábízott teendőket. A cár tudta, hogy meg kell állítani a korrupciót és az adócsalást, így hát [[1711]]-ben úgynevezett kincstári vagyonkezelőkből álló vizsgálótestületet hozott létre, s a szervezet vezetését Alekszej Nyesztyerov fő vagyonkezelőre bízta. (Később Nyesztyerovot korrupció vádjával kivégezték.)

[[Fájl:Inconnu d'après J.-M. Nattier, Portrait de Pierre Ier (musée de l’Ermitage).jpg|thumbbélyegkép|leftbalra|170px|I. Péter orosz cár [[Jean-Marc Nattier]] festményén]]

Poltava után II. Ágost Péter segítségével visszaszerezte a lengyel trónt, az oroszok pedig végleg leigázták [[Livónia|Livóniát]] és [[Karélia|Karéliát]]. A még törököknél időző XII. Károly meggyőzte [[III. Ahmed oszmán szultán|III. Ahmedet]], hogy üzenjen hadat Oroszországnak. A cár által vezetett orosz seregeket a törökök [[1711]]. [[július 7.|július 7-én]] a [[Prut]] folyónál körbezárták, és a küzdelem kilátástalannak tűnt az oroszok számára. Péter tárgyalásokat kezdeményezett: legnagyobb meglepetésére a törökök által szabott feltételek nem voltak olyan kemények, mint ahogy azt ő elképzelte, de ugyanakkor ellenfelét, a nagyvezírt le is pénzelte, ami még inkább kihúzta a csávából. Az oroszoknak le kellett mondaniuk Azovról[[Azov]]ról, Taganrogról[[Taganrog]]ról, a [[Dnyeper]] menti erődökről és a lengyel ügyekbe való beavatkozásokról, továbbá szabad visszavonulási utat kellett biztosítaniuk XII. Károlynak Svédországba.

[[Fájl:Peter I and Catherine I wedding 1712.jpg|thumbbélyegkép|rightjobbra|190px|I. Péter és I. Katalin esküvői ünnepsége [[1712]]. [[február 19.|február 19-én]], F. Zubov alkotása]]

Az orosz-svéd béketárgyalások [[1718]]-ban kezdődtek, de még abban az évben befélbe is fejeződtekszakadtak. Meghalt ugyanis XII. Károly, és a svéd trónra [[Ulrika Eleonóra svéd királynő|Ulrika Eleonóra királynő]] került. A királynő abban bízott, hogy az európai hatalmak oroszellenes koalíciót kötnek vele, így folytatta a háborút. Mivel azonban a koalíció nem jött létre, és a britek nem tudták megakadályozni az orosz támadást a svéd partok ellen, újra elkezdődtek a tárgyalások.

[[1721]]. [[augusztus 30.|augusztus 30-án]] született meg az [[Nystadi béke|egyezmény Nystadban]] (a [[Julián naptár]] szerint, a [[Gergely-naptár]] szerint [[szeptember 10.|szeptember 10-én]]). Oroszország visszaadta a svédeknek az [[Åland|Åland-szigeteket]] és [[Finnország]] nagy részét. Az Orosz Birodalom ekkor a [[Balti-tenger]] partvidékét [[Riga|Rigától]] [[Viborg (Oroszország)|Viborgig]] uralta. Péter az egyezményt úgyazzal ünnepelte, hogy magának adományoztafelvette a "Nagy„Nagy Péter, az ország atyja, egész Oroszország császára"császára” címet a cári helyett, ezt követően az orosz uralkodók hivatalos titulusa az egész Oroszország császára (Императоръ Всероссійскій - ''Imperator Vszerosszijszkij''), vagy egész Oroszország császárnője (Императрица Всероссійская - ''Imperatrica Vszerosszijszkaja'') lett.

Péter az orosz-kínai kereskedelem bővítésében hiába reménykedett. Az [[1692]]-ben és [[1719]]-ben [[Peking]]be küldött követek nem tudtak koncessziót szerezni. Péternek nem sikerült a hivai és [[Buharai Kánság|buharai kánság]] fölötti védnökség megszerzése sem. A [[Perzsa Birodalom|Perzsia]] elleni [[1722]]-[[1723]]-as hadjárata nyomán Oroszország bizonytalanul megvetette a lábát a [[Kaszpi-tenger]] nyugati partján.