„Spanyol nyelv” változatai közötti eltérés

A főnevek neme legtöbbször a végződésből megállapítható. Így általában hímneműek az ''-o''-ra vagy a [[mássalhangzó]]ra, míg általában nőneműek az ''-a''-ra végződő – viszont mindig nőneműek a ''-ción, -sión, -xión, -dad, -tad, -tud'' végződésű – szavak, vannak azonban kivételek (pl. ''la mano, la labor'', illetve ''el día, el planeta'' stb.). A [[melléknév]] nemben és [[Szám (nyelvtan)|számban]] egyezik a jelzett főnévvel. A főnevek és melléknevek [[többes szám]]ának képzése – a nyugati újlatin nyelvekhez hasonlóan – általában ''-s'' vagy ''-es'' hozzáadásával történik, bizonyos esetekben azonban a többes számú alak megegyezik az egyes számúval.

 

 

Az igék egyik legjellemzőbb sajátossága a többféle [[létige]] használata. A tulajdonképpeni ''ser'' létige (a [[Latin nyelv|latin]] <small>ESSE</small> – [[vulgáris latin]] *<small>ESSERE</small> – ’lenni’, valamint az eredetileg ’ülni, tartózkodni’ jelentésű <small>SEDERE</small> igék összeolvadásából) eleve meglévő vagy annak vélt – inherens, állandó, maradandó – tulajdonságot (így például származást, mesterséget, anyagjellemzőt, időpontot stb.) fejez ki; az ''estar'' (a latin <small>STARE</small> ’állni, fennállni’ igéből) pedig valamilyen cselekvés, folyamat, változás eredményeképpen szerzett jellemzőt, átmeneti állapotot, helyzetet jelöl; ebből is következik, hogy bizonyos [[Melléknév|melléknevekkel]] – jelentésükből adódóan – csak a ''ser,'' vagy csak az ''estar'' használható, egyéb esetben – ugyanazon melléknévvel – állandóság–időlegesség (pillanatnyi állapot) jellegű ellentét áll fenn.<ref>Lásd: [http://buscon.rae.es/dpdI/SrvltGUIBusDPD?origen=RAE&lema=estar(se)#2 estar(se), 2.] – ''[[Diccionario panhispánico de dudas]]''.</ref> Továbbá annak kifejezésére, hogy valami valahol ’létezik, van’ (vagyis a létezés puszta tényének rögzítésére) egy harmadik igét használnak: az ''haber'' (a latin <small>HABERE</small>, eredetileg ’birtokolni’ jelentésű) ige személytelen alakját, az ''hay''t, amely csak harmadik személyekben fordulhat elő (például ''Hay dos alumnos en el aula.'' ’Két tanuló van a teremben.’). A birtoklás kifejezésére szintén külön ige használatos, mégpedig a ''tener'' (a latin <small>TENERE</small> ’tartani’ igéből): ''Tengo una casa.'' ’Van egy házam.’ (Több újlatin nyelv ezzel szemben csak egy létigét, és egy birtoklást kifejező igét használ, amelyek általában a latin <small>ESSE</small>, illetve <small>HABERE</small> folytatásai.)