„Az Ackroyd-gyilkosság” változatai közötti eltérés

| következő = [[A titokzatos Négyes]]

}}

 

Ez a mű hozta meg számára a világhírnevet, nagyrészt annak köszönhetően, hogy ez volt az első detektívregénye, melyet már megjelenése idején több nyelvre lefordítottak. Egyike Christie legjobban ismert regényeinek. Meglepő befejezése, ami akkor újszerű megoldásnak számított, megosztotta a kritikusokat: míg H. R. F. Keating szerint „a krimiirodalom mérföldköve”, a ''New Chronicle'' kritikusa „ízléstelen és szerencsétlen átejtés” címkével illette.<ref>Hadnagy–Molnár: 25; Thompson: 175.</ref>

== Cselekménye ==

{{Cselekmény}}

 

A nyomozás során kiderül, hogy Ralph Paton kapitány cipőjével azonos nagyságú nyomot találnak a kertben, Roger Ackroyd ablaka alatt. Később a kapitány eltűnik. Az ismeretlen telefonálóra nem sikerül rábukkani, egyetlen különös nyomot fedez csak fel Poirot: a komornyik, Parker közli vele, hogy amikor benyitottak Roger Ackroyd szobájába a gyilkosság estéjén, az egyik fotel máshol helyezkedett el, egy kis asztal előtt volt.

Poirot a mű végén felfedi nyomozásainak eredményét: Mrs. Ferrars azért lett öngyilkos, mert egy falubeli megzsarolta, hogy nyilvánosságra hozza, hogy férjét megölte. Mrs. Ferrars nem engedett a zsarolásnak, és öngyilkos lett szégyenében, de halála előtt elküldött egy levelet szeretőjének, Roger Ackroydnak, felfedve benne a zsaroló személyét. Amikor ezt közölte a zsarolóval, az olyannyira megijedt, hogy elhatározta: megöli Roger Ackroydot, visszaszerezve ezáltal a levelet. A zsaroló Mrs. Ferrars halála óta mindennap meglátogatta Roger Ackroydot, korán reggel és késő esténként, mivel Angliában az [[1920-as évek]]ben a posta a leveleket délután is kézbesítette, így igyekezett hozzájutni a levélhez, mielőtt az Roger Ackroydhoz kerül. Egy este azonban késve érkezett, Roger Ackroyd már elolvasta a levelet, és a megjelent zsarolót felelősségre próbálta vonni, de az felkapott egy szobában lévő dísztőrt és sebészi pontosságal a nyakába szúrta. Mialatt Roger Ackroyd meghalt, a szobában elhelyezett egy diktafont, melyen Roger Ackroyd beszélt, azt a látszatot keltve a házbelieknek, hogy Mr. Ackroyd még életben volt a látogatása után is. Ezt a „beszélgetést” hallotta Blunt őrnagy is. Egy gond volt csak: a diktafont egy kis asztalon helyezte el, amit azonban a szobába lépő rögtön észrevett volna, ezért az egyik fotelt az asztalka elé húzta. Később arra hivatkozva, hogy otthonában Parker Roger Ackroyd halálát jelentette neki telefonon, újból megjelenik a házban, hogy a diktafont eltüntesse. A fotelt az eredeti helyére állítja vissza, hogy annak elmozdítása ne legyen gyanús a rendőröknek. A gyilkos James Sheppard doktor volt. Mikor Poirot az esti összejövetele végén titokban elmondja neki, hogy tudja, azt javasolja a doktornak, hogy, ha nem akarja, hogy Caroline Sheppard is megtudja, ölje meg magát. Így James Sheppard a végén elhatározza, hogy veronált fog magának költői igazságszolgáltatásként túladagolni.

{{cselekmény vége}}

 

== Feldolgozásai ==

 

[[Orson Welles]] rádiójátékot írt a regényből, amelyet 1939. november 12-én sugárzott a [[Campbell Playhouse]] adó. Welles maga játszotta Dr. Sheppard és Hercule Poirot szerepét. 1987-ben a BBC egy újabb rádiójátékot sugárzott, amelyben [[John Moffatt]] alakította Poirot-t.