Wikipédia

„Koós Ferenc” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
formázandó
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{forma}}
== '''Koós Ferencz''' (1828 Magyarrégen- 1905 Brassó) ==református lelkész, iró
== Életpályája: ==
Született:Koós Ferencz 1828. október 18-án Magyarrégenbenszületett [[Magyarrégen]]ben. Szülei: Koós Lőrinc unokai[[unoka]]i, és Váradi Szőcs Zsuzsánna nagyernyei[[nagyernye]]i születésűek. Az édesapja módos – bérest is tartó - jobbágy, és a magyarrégeni ref. egyház gondnoka volt. Négyéves korában meghalt az édesanyja.
[[1840 ]]-ben, mint szolgadiák kerül be a marosvásárhelyi ref.református kollégiumba. [[1843]]-ban az édesapja is meghalt. [[1846]]-ban subscribált, addig szolgadiák volt, és még a nyarakat is azoknál a diákoknál töltötte, akiket szolgált. [[1846]] és 48[[1848]] között már javult a helyzete egy keveset, mert már a tanítványaitól kapott annyi pénzt, hogy szűkösen fenntarthatta magát. Ekkor jött a 481848/49 es forradalom, és szabadságharc, amelyben aktívan részt vett . A szabadságharc bukása után Tancson húzódott meg, majd 501850-ben visszament a kollégiumba, és elvégezte azon tanulmányait melyek a papi pályához voltak szükségesek. (Az édesapjának vágyát is teljesítette ezzel). Ekkor már magán és kosztos tanítványai is voltak, és az utolsó évben már köztanító lett, vallást, latint és mértant tanított.
 
Ekkor már magán és kosztos tanítványai is voltak, és az utolsó évben már köztanító lett, vallást, latint és mértant tanított.
Bukarestbe[[Bukarest]]be nyert kinevezést. [[1855]] áprilisában tartotta a beköszöntő beszédét.
A bukaresti reformátusoknak volt egy kis fatemplomuk, mellette egy szerény papi és harangozói lakás, és ettől 3 kilóméterre egy 15 holdas temetőjük, amelyet Sükei tiszteletes kapott a román államtól. Koós Ferencz, hogy a híveit összeszedje, legelőször egy dalárdát szervezett. Azután megszervezte a gyermekek magyarnyelven való tanítását, összetoborozva negyven magyar gyermeket. [[1856]]-ban a templom mellé egytantermes, de 70 gyermeket befogadó nagyságu iskolát építtetett [[1857]]-ben közadakozásból két új haragot öntettek 120 aranyért, és felszerelték az új iskola mellé. [[1858]]-ban körülsáncolták a temetőt, [[1859]]-ben őrházat építettek, kutat ástak, és fákat ültettek. A temető nagyrészét kiadták bérbe földművelésre.
 
Koós Ferenc, hogy a híveit összeszedje, legelőször egy dalárdát szervezett. Azután megszervezte a gyermekek magyarnyelven való tanítását, összetoborozva negyven magyar gyermeket. 1856-ban a templom mellé egytantermes, de 70 gyermeket befogadó nagyságu iskolát építtetett 1857-ben közadakozásból két új haragot öntettek 120 aranyért, és felszerelték az új iskola mellé. 1858-ban körülsáncolták a temetőt, 1859-ben őrházat építettek, kutat ástak, és fákat ültettek. A temető nagyrészét kiadták bérbe földművelésre.
Ezután új templom építését vették tervbe a hívek. [[1853]]-ban kezdték meg az építkezést, és 1856 –ban felszentelték. Koós Ferenc kétszer jött át Magyarországra gyűjteni, és mindig eredményesen. Közel félévszázaddal később azt írja erről:

„Az a templom, melynek építéséért annyit állottam ki, ma áll és állani fog századokon át Románia fővárosában, rendületlen emlékként önzetlen fáradozásaimnak. Álljon is azt kivánom, és legyen védvára anyanyelvünknek, és az evangéliumi hitélet örök forrásának.”
 
Hát ebben sajnos nem lett igaza!
Időközben még a „Hunnia” magyar olvasóegyletet is létrehozták a bukaresti magyar értelmiségiek, ▼
Ma már csak fényképről tudjuk megcsodálni,
akik között Mester Ede gyógyszerészt, és Szatmári P. Károly fényképész és később neves festőt találjuk, és amelynek könyv és pénztárosa Koós Ferenc volt. Ez később ugyanilyen néven kaszinóvá alakult át. Ebből lett azán, a saját épülettel rendelkező „Bukaresti Magyar Társulat” [[1858]]-tól kezdve minden farsangon magyar bálokat szerveztek, ahol „megtanultunk nemesen mulatni, illemesen társalogni”.
hogy egykor a bukaresti magyaroknak milyen szép templomuk volt a főváros központjában..
 
▲ Időközben még a „Hunnia” magyar olvasóegyletet is létrehozták a bukaresti magyar értelmiségiek,
Ugyanezekben az években létrehozták a bukaresti Magyar Temetkezési Egyletetet is. Megalapította Dr. Oroszhegyi Józsával és Váradi Ádámmal a „Bukaresti Magyar Közlöny”-t is, ez azonban félév után megszünt. A „Hunnia” keretén belül a tiszteletes megszervezte a Kolozsvári opera és népszínmű társulat vendégszereplését, amelyet még a pesti opera kiválőságai is kiegészitettek. Illyen nevek fordúltak elő, mint Hollosy Konélia. ▼
akik között Mester Ede gyógyszerészt, és Szatmári P. Károly fényképész és később neves festőt találjuk, és amelynek könyv és pénztárosa Koós Ferenc volt.
Ez később ugyanilyen néven kaszinóvá alakult át. Ebből lett azán, a saját épülettel rendelkező „Bukaresti Magyar Társulat”
1858-tól kezdve minden farsangon magyar bálokat szerveztek,
ahol „megtanultunk nemesen mulatni, illemesen társalogni”
Ugyanezekben az években létrehozták a bukaresti „Magyar Temetkezési Egyletet-et ”is.
Megalapította Dr. Oroszhegyi Józsával és Váradi Ádámmal
a „Bukaresti Magyar Közlöny”-t is, ez azonban félév után megszünt.
Na nem a hozzánemértés és a részvétlenség miatt, hanem azért, mert a belügyminiszter 5000 piaszter cautió (biztositék) letételét kérte.
▲A „Hunnia” keretén belül a tiszteletes megszervezte a Kolozsvári opera és népszínmű társulat vendégszereplését, amelyet még a pesti opera kiválőságai is kiegészitettek. Illyen nevek fordúltak elő, mint Hollosy Konélia.
A Román Nemzeti szinház mindig „megtelt bojárokkal, nagykereskedőkkel és magyarsággal”. „Amiért annyit küzdöttem, fáradoztam, hogy tudniillik a magyar névnek tiszteletet szerezzek a bukarestiek előtt, íme most előttem állott.
Tapsolt a közönség apraja – nagyja s fel- felhangzott: „Éljen a Magyar”. Oh ha mindig úgy maradott volna!”
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Koós_Ferenc”