„Sintó” változatai közötti eltérés

A sintóizmusnak nincsenek erkölcsi előírásai, az emberek vele született, ösztönös jóérzéssel születnek, így mindenkinek a saját feladata megérezni, hogy megérezze, mi a jó és mi a rossz, vagy mi helyes és mi nem. A sintóista ember számára a legnagyobb erény a császárnak, az elöljárónak vagy a munkaadónak való engedelmesség és a munkafeladatok minél eredményesebb teljesítése. A bűn fogalma is eltér a nyugati világban ismeretes bűnfogalomtól: csak az számít bűnnek, ami káros a[z '''ősibb:erősebb arányhoz '''(?)a] közösségre( ami '''ártónak, de mégis '''igénynek) tekinthető csak az bűnös, aki vét a [-''-] közösség ellen (s, így mindenki vét, aki valamiféle tudatlanság híjján vagy '''tévoktatás''' miatt nem elég ösztönös(?). A sintó kizárólag az evilági érvényesülés, boldogulás céljait szolgálja, a sintó hívei nem sokat törődnek a túlvilági jutalommal vagy büntetéssel.