„Sziléziai felkelések (1919–1921)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta15) |
||
90. sor:
A népszavazás Felső Sziléziában 1921. március 20-án volt. A szavazásra jogosultak voltak azok a személyek is, akik a népszavazási terület belsejében születtek, de már nem éltek ott (hasonlóan, mint az egy évvel korábbi népszavazásban Warmiában és Mazúriában). Ez volt a lengyel ajánlat, mert a lengyel hatóság meg akarta szerezni a [[Ruhr-vidék]]en dolgozó lengyelek szavait. Sajnos ez arra vezetett, hogy kihasználva e döntést a németek odaszállítottak sok német nemzetiségű személyt, akik Sziléziában születtek, és ezek 18-szor többen voltak mint a választásra érkező lengyelek.
Általában Lengyelország mellett a szavazásra jogosultak 40%-a állt ki, Németország mellett pedig 60%.<ref>[http://www.muzhp.pl/kalendarium/1126/plebiscyt-na-gornym-slasku-1921-3-20.html] {{Wayback|url=http://www.muzhp.pl/kalendarium/1126/plebiscyt-na-gornym-slasku-1921-3-20.html |date=20150513194046 }} ''Plebiscyt na Górnym Śląsku'' - cikk a Lengyelország Története Muzeuma oldalán, belépés 2012-07-29</ref> Kezdetben azt tervezték, hogy a szavazatokat községek szerint fogják számlálni, ami előnyösebb lett volna Lengyelország számára – de végül járások szerint számláltak. Majdnem minden város Németország mellett állt ki, nem így a szavazási terület keleti részén levő falvak többsége.
A számolálálás alapján Nagy Británia és Olaszország képviselői azt ajánlották, Felső Sziléziát úgy osszák fel, hogy Lengyelország a szavazási területnek csak kis, déli részét (Pszczyna-i és [[Rybnik]]-i járások részei) meg a Katowice-i járásnak egy kis részét (főként mezőgazdasági területeket) kapná meg, Németország pedig megkapná a maradékot (ún. Percival-De Marinis vonala). A franciák Lengyelországnak az egész keleti Felső Sziléziát (az ipari területtel együtt) szándékozták átengedni (ún. Le Rond vonala, vagyis Korfanty-vonal). Olaszország és Nagy Británia véleménye abból következett, hogy így a sziléziai ipari teljesítmény nagy hányada a Németországra rákényszerített háborús kártalanítás céljaira lenne kihasználva.
| |||