„Henry Kissinger” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
hiányzó betű pótlása apja nevében, hivatkozások rendbetétele (+ és -) , egyéb apróságok
23. sor:
| halálozási hely =
| halálozási dátum =
| házastárs = Ann Fleischer (1949 és 1964 között)<br />Nancy Maginnes (1974-től)
| párt = [[Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)|Republikánus]]
| foglalkozás =
34. sor:
 
== Személyes háttér ==
Kissinger a [[bajorország]]i [[Fürth (Bajorország)|Fürth]] városában látta meg a napvilágot Heinz Alfred Kissinger néven, [[1923]]. [[május 27.|május 27-én]] LousLouis Kissinger és Paula Stern gyermekeként. [[Zsidó népZsidók|Zsidó]] származása miatt a család [[1938]]-ban a [[nácinemzetiszocializmus|nácik]]k elől [[New York]]ba emigrált. Henry katonai kiképzése során, [[1943]]. [[június 19.|június 19-én]] kapta meg az amerikai állampolgárságot. Bár 15 éves kora óta az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban él, azóta is érezhető német [[akcentus]]salakcentussal beszéli az angol nyelvet. A New York-i városi Főiskola (City College of New York) hallgatójaként sorozták be [[1943]]-ban. Kiképzése után, immár amerikai állampolgárként a belső elhárítás (Counter Intelligence Corps) 970-es alakulatához került, mint [[német nyelv|német]][[tolmács (foglalkozás)|tolmács]]. A háború után a [[Harvard Egyetem|Harvard]]ot [[tudományos fokozat|summa cum laude]] végezte [[1950]]-ben. Az egyetem Kissingert tartja az egyetlen olyan hallgatójának, aki hibátlanul végezte el tanulmányait, annak ellenére, hogy az utolsó évében egy négyes (B) becsúszott.<ref>Richie, Jason (2002). Secretaries of State: Making Foreign Policy. Oliver Press, pp. 119. {{ISBN|1-881508-65-X}}</ref> A mesteri- majd a [[tudományos fokozat|PhD]] fokozatot [[1952]]-ben, illetve [[1954]]-ben szerezte meg, ugyanott. Doktori disszertációjának címe ''A World Restored: Metternich, Castlereagh, and the Problems of Peace 1812–22.'' volt. Tanulmányai befejeztével a Harvardon maradt, ahol különböző pozíciókat töltött be, miközben több nagyobb állami szervezet tanácsadója is lett.
 
[[Liberalizmus|Liberális]] [[Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)|republikánusként]], és hogy az amerikai külpolitikában nagyobb szerephez jusson, [[Nelson Rockefeller]] republikánus jelöltnek, [[New York]] (állam)|New York Állam]] akkori kormányzójának támogatója illetve külpolitikai tanácsadója lett az [[1960]]-as, [[1964]]-es és [[1968]]-as elnökválasztásokon. [[Richard Nixon]] [[1968]]-as győzelme után meghívta Kissingert a nemzetbiztonsági tanácsadói székbe, melyami a nemzetbiztonsági kabinet vezető székét, ezáltal pedig az elnökhöz tartozó kabinetbe kerülést jelentette.
 
Első feleségétől két gyermeke született. Jelenleg második feleségével, Nancy Maginnes-el él a [[Connecticut]] állambeli Kent városában, ahol saját cégét, a [[Kissinger Associates]] nevű tanácsadó vállalatot igazgatja.
43. sor:
 
== Külpolitika ==
Kissinger Nemzetbiztonsági Főtanácsadóként dolgozott [[1969]] és [[1975]] [[Richard Nixon|Nixon]], majd [[Gerald Ford|Ford]] elnöksége idején, míg egy ideig ezzel párhuzamosan [[1973]] szeptembere és [[1977]]. [[január 20.|január 20-a]] között az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] külügyminisztere is volt. Pozícióját a [[Watergate-botrány]] sem tudta megingatni, habár tanácsadói szerepéről 1975-ben leváltották.
 
Mint a ''[[Realpolitik]]'' támogatója és követője, jelentős szerepet játszott az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] külpolitikájában 1969 és 1977 között, mely során az általa kidolgozott ''[[détente]]'' ([[francia nyelv|fr]]. „enyhülés” - ejtsd: „détan”) vezérelv valódi enyhülést hozott az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] és a [[Szovjetunió]] kapcsolatában, és meghatározó szerepet játszott az [[1972]]-es kínai-amerikai csúcstalálkozón [[Csou En-laj]] (más átírásban ''Zhou Enlai'') pártfőtitkárral tartott megbeszéléseken, mely [[Kína]] a világ felé történő nyitását, illetve egy új, antiszovjet kínai-amerikai szövetséget eredményezett. [[1973]]-ban a [[vietnámi háború]] befejezéséért tett erőfeszítései elismeréséül [[Nobel-békedíj]]at kapott.
 
=== ''Détente'' és nyitás Kína felé ===
52. sor:
Mint nemzetbiztonsági tanácsadó Nixon idején, Kissinger úttörője volt a ''détente'' politikájának az USA és a [[Szovjetunió]] illetve [[Kína]] között. A stratégia részeként kezdeményezte a légköri kísérleti atomrobbantásokat tiltó és a fegyverzetcsökkentést előirányzó tárgyalásokat, melyek végül az [[1972]]-ben aláírt [[SALT–1]], illetve a [[ballisztikus rakéta|ballisztikus rakéták]] limitálásáról szóló [[ABM]] (Anti-Ballistic Missle Treaty), illetve az [[1979]]-es [[SALT–2]] szerződéshez vezettek. A stratégiai fegyverek fokozatos leszereléséről szóló tárgyalásokat eredetileg [[1968]]-ban már el akarták kezdeni, de a csehszlovák [[bársonyos forradalom]], majd a Varsói Szerződés tagállamainak inváziója után tiltakozásképpen elhalasztották.
 
Kissingernek sikerült diplomáciai nyomást gyakorolnia a Szovjetunióra rövid egymásutánban két Kínába tett utazásával [[1971]] júliusában, illetve októberében (melyből az első titkos volt), melyeken [[Csou En-laj]] (más átírásban ''Zhou Enlai'') miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokat. Ezek a látogatások alapozták meg Nixon [[1972]]-es kínai látogatását, mely hatalmas diplomáciai sikernek számított akkoriban. Nixon, ZhouCsou En-laj, és [[Mao Ce-tung]] találkozója, illetve az ennek során aláírt dokumentumok és szerződések 23 évnyi kölcsönös ellenségeskedésnek és diplomáciai elszigeteltségnek vetettek véget. Az eredmény egy hallgatólagos, szovjetellenes szövetség lett a két szuperhatalom között. Habár Kissinger diplomáciai irányvonala gazdasági és kulturális kapcsolatokat is teremtett a két ország között, illetve újra megnyílt a kínai, illetve az amerikai érdekképviseleti iroda a két fővárosban, a relációk teljes normalizálása egészen [[1979]]-ig elhúzódott a [[Watergate-botrány]] során kipattant belső konfliktusok miatt. Az USA azonban továbbra is elismerte [[Kínai Köztársaság|Tajvan]] függetlenségét.
 
=== Vietnám és Kambodzsa ===
60. sor:
=== Indo-pakisztáni háború ===
{{Bővebben|Indiai-pakisztáni háború}}
Kissingert éles kritikák érték az [[1971]]-es, [[India]] és [[Pakisztán]] között kirobbant [[Indiai-pakisztáni háború]] során kifejtett tevékenysége miatt, mivel hiába készült számos jelentés a [[banglades]]i (akkoriban még kelet-pakisztáni) „tisztogatásokról” és hiába került nyilvánosságra a [[Blood telegram]] (Archer Blood bangladesi amerikai diplomata éles hangvételű tiltakozó telegramja a [[Bangladesi felszabadítási háború]] után elkövetett háborús bűnök és emberi jogi sérelmek megtorolatlansága miatt), ezek ellenére sem tett semmit [[Yahya Khan]] pakisztáni elnök, vagy a [[Pakisztán hadereje|pakisztáni hadsereg]] tevékenységének leállítására. A háborúban győztes India és a [[Szovjetunió]] között a háború előtt nem sokkal korábban aláírt baráti szerződés miatt Kissinger különösen érdekelt volt a szovjetek [[Dél-Ázsia|dél-ázsiai]] térnyerésének megakadályozásában, illetve a Kínával kötött hallgatólagos szövetség demonstrálására is jó lehetőséget adott, hogy az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] [[Irán]]on és [[Jordánia|Jordánián]] keresztül a Kína szoros szövetségesének számító Pakisztánt támogatta a konfliktus során mind pénzzel, mind fegyverekkel.<ref name="nixonarchive">{{cite web | title =The Tilt: The U.S. and the South Asian Crisis of 1971 | publisher =National Security Archive | date = 2002-12-16 | url =http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB79/ | accessdate =2006-12-30}}</ref>
 
Az elmúlt években ismét felszínre került az a hangfelvétel, mely közte és az elnök (Nixon) között [[1971]]. [[november 5.|november 5-én]] történt beszélgetést rögzítette, és amelyben többek között az indiaiakat „köcsögöknek”, [[Indira Gandhi]] indiai miniszterelnök asszonyt pedig „ribancnak” nevezte.<ref>{{cite journal
| coauthors=Keefer, Edward C.; Smith, Louis J.
| title=150. Conversation Among President Nixon, the President’s Assistant for National Security Affairs (Kissinger), and the President’s Chief of Staff (Haldeman), Washington, November 5., 1971, 8:15–9:00 a.m.
77. sor:
[[Fájl:Nixon and Kissinger.png|right|thumb|250px|''Ismail Fahmi'' [[egyiptom]]i külügyminiszter találkozója Nixonnal és Kissingerrel a harcok befejezése után tíz nappal, [[1973]]. [[október 31.|október 31-én]]]]
 
[[1973]]-ban a [[jom kippuri háború]] befejezése után Kissinger vezette a béketárgyalásokat [[Izrael]] és a háborút meglepetésszerűen kirobbantó, majd hamar elvesztő egyiptomi[[egyiptom]]i és szíriai[[szíria]]i vezetés között. Kissinger a tárgyalásokról, abban való tevékenységével összefüggő hosszú és többször drámai hangvételű telefonbeszélgetéseket tett közzé 2002-es, ''Crisis'' című könyvében. Kissinger (kezdetben vonakodó) támogatásával, az amerikai hadsereg a történelem legnagyobb szabású légi katonai szállítását vezényelte le Izrael megsegítésére a háborúban, illetve az [[1973]]-as [[OPEC]] [[embargó]] során, mely az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] és nyugati szövetségeseit sújtotta, egészen annak [[1974]]-es feloldásáig. Ekkor a légi szállítás is abbamaradt.
 
Izrael a kezdetben Egyiptom és Szíria által elfoglalt területeket visszaszerezte, majd a [[Golán-fennsík]]tól keletre fekvő területet is elfoglalták, illetve egészen a [[Szuezi-csatorna|Szuezi-csatornáig]] nyomultak előre, annak mindkét partját elfoglalva. Kissinger kényszerítette az izraelieket az újonnan szerzett területek jó részének visszaadására, mely nagyban hozzájárult az egyiptomi-izraeli békeszerződéshez. A mozzanat egyben előrébb mozdította az egyiptomi-amerikai kapcsolatokat is, az addigi erősen szovjetbarát politikájukat felülírva. A békét végül [[1978]]-ban kötötték meg, melyben a [[Sínai-félsziget]] (és egyben a Szuezi-csatorna) visszaszolgáltatásáért cserébe Egyiptom elismerte [[Izrael]] állam létét, illetve azonnali hatállyal felhagyott a további agresszióval. A szerződés aláírásáért a többi arab ország azonnal élesen kritizálta, illetve elítélte [[Anvar Szadat]] elnököt.
 
=== Chile ===
85. sor:
Kissinger szorgalmazta és támogatta a [[Dél-Amerika]] déli részén ([[Argentína]], [[Chile]]), illetve [[Latin-Amerika]] más részein akkoriban született, vagy már meglévő anti-kommunista katonai [[junta|juntákkal]] való barátságos diplomáciai kapcsolatok kiépítését és fenntartását, így a chilei belpolitikába történt burkolt beavatkozást az [[1970]]-ben demokratikusan megválasztott [[Salvador Allende]] nyíltan [[marxizmus|marxista]], kubapárti elnök elmozdítására, aki hivatalba lépése után nem sokkal számos amerikai érdekeltségű céget államosított.
 
Nixon kormánya idején a [[Központi Hírszerző Ügynökség|CIA]] megbízást kapott egy katonai puccs előkészítésére, de az kudarcba fulladt.<ref>[http://foia.state.gov/Reports/ChurchReport.asp Church Report (U.S. Department of State)]</ref> Ezután jelentős összegekkel támogatta az 1972-es és 1973-as tömeges kormányellenes megmozdulásokat, melyet Kissinger az Allende kormányról tett, sokat vitatott kijelentéseiben úgy indokolt, hogy „Nem értem, hogy miért kéne állnunk és néznünk, ahogy egy ország [[kommunizmus|kommunistává]] válik polgárai felelőtlensége folytán” illetve „ezek az ügyek túl fontosak a chilei választók számára ahhoz, hogy ezt egyedül ők dönthessék el”. Ezek a nyilatkozatok a közvélemény jelentős részében felháborodást keltettek, akik ezt Chile szuverenitásának lenézéseként, arról lekezelő hangnemben történő nyilatkozatként értelmezték.
 
[[1973]] szeptemberében a chilei hadsereg főparancsnoka, [[Augusto Pinochet]] által vezetett katonai puccs során Allende eltűnt, majd holtan került elő. Halálának körülményei máig nem tisztázottak,<ref>[http://www.fas.org/irp/world/chile/allende.htm Pike, John. Allende's Leftist Regime. Federation of American Scientists.]</ref> ahogy Kissinger pontos szerepe sem ebben az amerikai intervencióban.<ref name="Interim Report">[http://history-matters.com/archive/church/reports/ir/contents.htm Alleged Assassination Plots Involving Foreign Leaders (1975)], [[Church Committee]], pages 246–247 and 250–254.</ref>
 
Kissinger egy későbbi chilei látogatása során [[Pinochet]]nekPinochetnek azt mondta, hogy az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] figyeli a [[junta]] tevékenységét, különösen az emberi jogok megsértését, de szimpatizál annak antikommunista beállítottságával.
{{Wikidézet}}
 
102. sor:
 
== Háborús bűnök ==
A [[2002]]-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok miatt, melyek az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] [[Dél-Amerika|dél-amerikai]], és [[Kelet-Timor]]ral kapcsolatos politikáját tartalmazták a Nixon-, majd a Ford -kormány alatt, Kissinger heves támadás alá került a (főleg amerikai) sajtó és számos emberjogi szervezet részéről;<ref>[http://archives.cnn.com/2002/WORLD/europe/04/22/uk.kissinger/ CNN.com Kissinger archívum]</ref> [[Christopher Hitchens]] újságíró volt mind közül a leghevesebb. A dokumentumok nyilvánosságra hozatala után olyan országok, mint [[Franciaország]], [[Brazília]], [[Chile]], [[Spanyolország]] vagy [[Argentína]] hivatalos úton kereste meg Kissingert, hogy kérdéseket tegyen fel neki többek között a [[Condor hadművelet]] során feltehetőleg elkövetett amerikai háborús bűnökről<ref>[http://hrw.org/wr2k2/americas1.html Human Rights Watch world report 2002: Argentina]</ref><ref>[http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB62/ The National Security Archive: East Timor Revisited]</ref><ref>[http://www.slate.com/?id=2074678 Slate.com: The Latest Kissinger Outrage].</ref>
 
==Kapcsolódó szócikkek==