„A vadon szava” változatai közötti eltérés

a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ)
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
 
== Történet ==
{{cselekmény}}
A történet 1897 őszén kezdődik. Buck, a jól megtermett, vastag bundájú négyéves kutya kényelmesen él a kaliforniai verőfényes Santa Clara-völgyben Miller bíróval és családjával. Bár nem elkényeztetett szobakutya, napjait úgy éli, mint egy elégedett arisztokrata. Egy nap Manuel, a bíró egyik segédkertésze elrabolja Buckot, és eladja, hogy szerencsejátékban szerzett adósságát visszafizesse. Buckot Seattle-be szállítják. Útközben sem inni, sem enni nem adnak neki. A vasúti alkalmazottak ingerlését egyre növekvő dühvel fogadja. Amikor végre kiengedik a ketrecéből, Buck rátámad a vörös szvetteres férfira, aki válaszul kegyetlenül megbotozza. Buck egy életre megtanulja, „hogy nincs semmi esélye, ha az embernek fütykös van a kezében”. Buckot François és Perrault, a két francia-kanadai futárpostás veszi meg. Alaszkába viszik és betanítják szánhajtó kutyának. Buck megfigyeli a kutyafogat többi tagját, és gyorsan rájön, hogyan kell túlélni a csontfagyasztóan hideg téli éjszakákat. Spitz, az alattomos vezérkutya hamarosan múlhatatlan gyűlöletet vált ki belőle és örökös vetélytársává válik. Spitz is megérzi Buckban a veszélyes ellenfelet, és egy alkalmat sem mulaszt el, hogy belekössön. Buck végül is egy ördögien heves összecsapásban leteríti Spitz-et, és az ádáz harcot addig meredten néző kutyafalka bezárja a gyűrűt Spitz körül és megölik. Buck ezután átveszi a vezérkutya szerepét.
 
 
Thornton gondos ápolására Buck visszanyeri egészségét és rajongó, szenvedélyes szeretet lángol fel benne új gazdája iránt. Megmenti Thornton életét, amikor az a folyóba esik. Egyik aranykereső útjuk során egy ember fogadást tesz, hogy Buck nem bír elhúzni egy befagyott, ezer fontos szánt. Buck megnyeri a fogadást és ezzel olyan összeghez juttatja Thorntont és két társát, hogy tovább folytathatják aranykereső útjukat. Buck eközben lassan felfedezi a környező vadont és megismerkedik egy ott élő farkassal. Egy este, amint visszatér vadászatából, érzi, hogy valami baj történt. Szeretett gazdáját és a tábor minden lakóját egy csapat Yeehat indián lemészárolta és éppen táncukat járják a kunyhó romjai körül. Buck féktelen dühvel rájukront, többüket megöli, az indiánok fejvesztve menekülnek. Buck egy darabig üldözi őket, majd visszatér az elpusztult tábor helyére és mérhetetlen űrt érez. Tudja, hogy régi élete a múlté. A farkasok és ősi ösztönének hívását követve visszatér a vadonba, de nyaranta mindig meglátogatja ezt a tisztást, amit senki sem ismer. „Rothadó szarvasbőr zacskók hevernek itt, s egy sárga erecske folyik belőlük, beszivárog a magas füvek és indák alá, amelyek elrejti sárgaságát a nap elől; s a hatalmas farkas itt üldögél egy darabig, majd hosszasan és panaszosan felvonít egyszer, mielőtt eltávozna.”
{{cselekmény vége}}
 
== Magyarul ==