„Repülőgép” változatai közötti eltérés

Mindezen nyugati fejlesztésekkel párhuzamosan a szovjet repülőgép ipar is lépést tartott. Kezdetben a MiG–15 módosításával a [[MiG–17]], majd az 1955 márciusában szolgálatba álló kéthajtóműves [[MiG–19]] lett a válasz, amely vízszintes repülésben az első [[hangsebesség]] felett repülni képes szovjet típus, kínai illegális sorozatgyártással és továbbfejlesztéssel komoly piaci sikereket ért el a Távol-Keleten az [[1970-es évek]]ben. Eközben már fejlesztették a [[MiG–21]]-est is, amely a szovjet érdekeltségű országok alaptípusává vált. [[1959]]-ben megindul sorozatgyártásától kezdve több mint 12 000 darabot építettek altípusaiból. Ez a típus már képes volt kétszeres hangsebességgel is repülni, részben többfeladatú repülőgéppé vált a fejlesztéseknek köszönhetően. A ''Mikojan-Gurjevics'' repülőgépgyár hazai konkurense, a ''Szuhoj'' is fejlesztett ebben a repülőgépkategóriában, mely az 1958-ban szolgálatba álló [[Szu–7]], több későbbi típus alapját képezte.

 

 

Az [[1960-as évek]]ben megjelentek a [[harmadik generációs vadászrepülőgép|harmadik generációt képviselő vadászrepülőgépek]], melyek további jelentős változásokat hoztak a repülés történetébe. A [[McDonnell Aircraft]] piacra lépett az F–101 utódjával, az [[F–4 Phantom II]]-vel, amely máig tartó hatalmas karriert futott be. Nagy teherbírása és erős szerkezete révén több feladat ellátására is alkalmassá vált, az idők folyamán nem csak szárazföldről, hanem haditengerészeti változatai [[repülőgép-hordozó]]k fedélzetéről is üzemeltek. A többcélúságra való törekvés egyre markánsabban megjelent a fejlesztők terveiben, ennek első példánya az [[1967]]-ben szolgálatba állt [[F–111]]-es lett, mellyel le kívánták váltani az amerikai repülőerők összes közepes hatótávolságú harci repülőgépét. Igen költséges fejlesztése és üzemben tarthatósága azonban nem hozták meg az átütő piaci sikereket (meg kell említeni, hogy ez az első kétáramú gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt harcászati repülőgép). A Szovjetunió többcélú, korának legmagasabb technikai színvonalát képviselő [[MiG–23]]-as 1970-ben állt szolgálatba a MiG–21-esek felváltásának céljából, támadó változata, a [[MiG–27]] öt évvel később. Azonban a kitűzött célokat ezekkel a fejlett típusokkal sem sikerült maradéktalanul elérni, ugyanis a MiG–21 egyszerűbb felépítése miatt továbbra is hadrendben maradt, sőt napjainkban is üzemeltetik, szinte túlélve az őt váltó típusokat. Párhuzamosan üzemben tartott konkurensük a Szu–7-en alapuló [[Szu–17]], mely támadó repülőgépként kategóriájában komoly erőt képviselt, szintén 1970-ben állt szolgálatba. A Szovjetunió belső légterének védelmére [[1967]]-ben rendszeresítették a [[Szu–15]]-öt, amelyet később egyik országnak sem exportáltak.