„Államvédelmi Hatóság” változatai közötti eltérés

a
kékít
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát Pokolfajzatt34 (vita) szerkesztéséről Apród szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
a (kékít)
Az ÁVH [[1948]]-tól végezte – szovjet példát követve és a szovjet tanácsadók hathatós támogatása közepette – a különböző [[koncepciós per]]ek megszervezését és megrendezését. [[1950]]-től kezdte kiépíteni az ÁVH az [[internáló tábor]]ok új rendjét, átvette az ország börtöneit, intézte a [[kitelepítés]]t, őrizte a határokat és kifejlesztette a társadalom minden életmegnyilvánulását ellenőrizni igyekvő működési rendjét, a kommunista párt totális diktatúráját.
 
Az ÁVH működése igen költséges volt, s a háború okozta károk és a gazdasági voluntarista diktatúra dilettantizmusa miatt előállt hiánygazdaság a működés fedezetét igen bizonytalanná tette (csak az ún. "konspiratív„konspiratív célú lakások"lakások” fenntartása is tetemes összegeket emésztett fel). A belügyminisztérium működtetésére adott költségvetési támogatás – melynek az ÁVH jelentékeny részét kapta – semmiképp nem volt elegendő a szervezet fenntartásához. Ezért tagjai (sokszor saját zsebre is) különféle gazdasági melléktevékenységekbe fogtak, mint például a [[zsarolás]]. A kivándorolni szándékozó nagytőkéseknek például útlevelet állítottak ki, cserébe viszont lefoglalták ingó értékeiket (festmény, bútor, technikai eszközök). Ezek az összegek Szücs Ernő (Péter Gábor helyettese) páncélszekrényébe kerültek, míg a házkutatások során kizsarolt hasonló javak felett Csapó Andor őrnagy (a gazdasági ügyek vezetője) rendelkezett. Az így befolyt összegeknek azon része, melyről az ÁVH precíz elszámolást vezetett, névértékben 13 millió 160 ezer forintra rúgott. Az ÁVH mellesleg pénzmosással is foglalkozott, az utóbbi tevékenysége során megforgatott összegeket (amely csak egyetlen esetben vélhetően több mint kétmilliárd, a [[Állambiztonsági Minisztérium (NDK)|Stasi]]tól érkezett [[német márka|nyugatnémet márkára]] rúgott) azonban kevésbé precízen tartotta nyilván, s így azoknak némely esetben (már amennyiben valóban léteztek) nyoma veszett. Az ilyen összegek sokszor magánvagyonná konvertálódtak: a Princz Gyula vezette ÁVH-brigád, amely [[Szücs Ernő|Szücs ezredest]] agyonverte, annak páncélszekrényében több millió forint értékű ékszert és készpénzt (egy része valuta) talált.<ref group="j">''Amikor Rákosi és Péter Gábor parancsára a Princz Gyula vezette tiszti verőcsoport agyonverte Szűcs ezredest és öccsét, az ezredes páncélszekrényéből sok millió forint értékű ékszer, valuta és készpénz került elő.'' – {{cite web|url=http://mn.mno.hu/portal/331936|author=Tamáska Péter|title=Tiszti kezek|publisher=Magyar Nemzet|date=20060121|accessdate=20091014}}{{Halott link|url=http://mn.mno.hu/portal/331936 |date=2018-11 }}</ref>
 
Bár az ÁVH nyíltan hirdette a „fasiszták elleni harcotharcot”, az emberei között valójában sok néhaikorábbi nyilas is működött, akiket [[1945]]-ben szerveztek be, részben elfogott személyekből, részben a párt szétesése után onnan átszivárgott tagokból és emberekből.
 
Sok ÁVH-s vett részt az [[1956-os forradalom]] leverésében. (Lásd a ''Megszüntetése'' szakaszt.)