Főmenü megnyitása

Módosítások

83 bájt hozzáadva ,  4 hónappal ezelőtt
a
kékít
=== A fal áldozatai ===
[[Fájl:Berlin Wall victims monument.jpg|thumb|right|200px|A fal áldozatainak emlékműve]]
A berlini fal a valaha létezett határok közül az egyik legszigorúbban őrzött volt. Az NDK-ban az emigrálásnak még a kísérletét is szigorúan büntették. A hidegháború idején egyes becslések szerint 75&nbsp;000 {{szám|75000|polgárt}} vontak felelősségre kivándorlás kísérletének vádjával, akiket zömmel a [[Állambiztonsági Minisztérium (NDK)|Stasi]] hohenschönhauseni börtönében hallgattak ki. Az NDK államvezetése az emigrálni szándékozók elriasztására a falnál tűzparancsot adott ki a határőrök számára. A fal első áldozatát nehéz megnevezni, mert az első aki meghalt, valójában Ida Siekmann kelet-berlini nő volt, aki [[1961]]. [[augusztus 22.|augusztus 22-én]] a határövezeten álló Bernauer Strasse 48. harmadik emeleti lakásának ablakából a nyugati oldalra kiugorva vesztette életét, de három nappal korábban a 47 éves Rudolf Urban Bernauer Strasse 1. alatti lakásából feleségével összekötött lepedőkön mászott nyugatra és eközben szerzett sérüléseket, amikbe szeptember 17-én szintén belehalt. Két nappal Siekmann halála után, augusztus 24-én, a 24 éves berlini szabót, Günter Litfint lőtték agyon közlekedési rendőrök: amikor közel az invalidenstrassei határátkelőhöz átúszott a határt jelentő Spree folyón, észrevették, és a már magát megadó, feltett kezű Litfint a folyóba lőtték, így ő az első áldozat, aki a nyílt tűzparancs miatt veszítette életét. A nyugati sajtót is bejárta az egyik legmegrázóbb szökési kísérlet, ami 1962. augusztus 17-én történt, áldozata Peter Fechter, aki barátjával Helmut Kulbeikkel próbált átszökni a falon, bő egysaroknyira a Zimmer strassei (a nyugatiak által csak [[Checkpoint Charlie]]-ként emlegetett) határátkelőtől. Míg Kulbeik átjutott, addig a falon éppen átmászó Fechterre tüzet nyitottak a keletnémet határőrök. Az alig 18 éves Fechter visszaesett a fal keleti oldalára az úgynevezett halálsávba, ahol több mint 50 percig könyörögve próbált segítséget kérni, de végül elvérzett, a határőrök már csak a holttestét hozták ki a határsávból. A szövetségi katonák nem mertek a keleti területre lépni, kénytelenek voltak a több sebből vérző, magára hagyott fiatalember halálát végignézni. Ez az eset sokkolta a nyugati világot, és rávilágított a fal kegyetlen mivoltára. [[1989]]-ig 268 megkísérelt menekülés közül 125 végződött halállal.<ref>{{cite web
| url = http://www.berliner-mauer-dokumentationszentrum.de/de/dokz_mauertote.html
| title = Todesopfer an der Berliner Mauer 1961–1989
 
== Perek ==
Németország egységének helyreállítása után a német társadalom nyomást gyakorolt a politikára, hogy a falnál érvényben lévő tűzparancs kiadóit vonják felelősségre.<ref>A tűzparancs létét az NDK politikusai tagadták. 2007 augusztusában a német Der Spiegel című újság ismertette az egyetlen dokumentumot, amely a menekülők lelövésére utasította a belnémet határon szolgálatot teljesítő és a STASI-[[Állambiztonsági Minisztérium (NDK)|Stasi]]ba beszervezett határőröket.<br />{{cite web
| url = http://www.fn.hu/kulfold/0708/szo_nelkul_lohettek_ndk_169359.php
| title = Szó nélkül lőhettek az NDK-ban