„Michel Foucault” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Normale |
||
21. sor:
== Élete ==
Paul-Michel Foucault néven született 1926-ban [[Franciaország]]ban, [[Poitiers]]-ban. Édesapja, Paul-André Foucault kiváló sebész volt. Édesanyja, Anne is orvosi családból származott, az ő édesapja is sebész volt. Ő is szerette volna az orvosi pályát választani, de Michel és öccse nevelése lefoglalta, és az abban az időben meglévő nőkkel szembeni előítéletek miatt sem válhatott neves orvossá. A német megszállás alatt Foucault Poitiers-ban tanult. Már ekkor kiemelkedett a filozófiai képességeivel és ilyen irányban szeretett volna tovább tanulni, ezzel szemben apja azt akarta, hogy a fiatal Paul-Michel kövesse őseit, és orvos legyen. Ez a konfliktus volt az oka, hogy nevét megváltoztatta, és elhagyta nevéből az édesapja után kapott „Paul” nevet. A második világháborút követően Párizsba költözött és felvétele után az [[École normale supérieure|École Normale Supérieure]] hallgatója lett. Ez az intézmény a humán tudományok fellegvárának tekinthető, Foucault itt elsősorban [[Filozófia|filozófiát]] tanult, de felvette mellé a [[Pszichológia|pszichológiát]] is.
A tanulmányok befejezése után 1955-ben [[Svédország]]ba ment az Uppsalai Egyetemre, majd 1958-ban [[Lengyelország]]ban francia kulturális attasé lett. Innen 1959-ben a [[Hamburg]]ban lévő Francia Intézethez került. Foucault 1960-ban visszatért pszichológiát tanítani Franciaországba [[Clermont-Ferrand]] egyetemére. 1968-ban Párizsban a Vincennes Egyetemen a filozófia tanszék tanára lett. Az [[1968-as diáklázadás]]ban játszott szerepe miatt egy ideig nem taníthatott, de 1970-ben megválasztották Franciaország legrangosabb szellemi intézményének, a ''Collège de France'' tagjának. Ez a tisztség végigkísérte hátralévő életét, melyet elsősorban az írásnak szentelt. A Collège keretében évente előadásokat tartott. Összesen tizenhárom Collège előadás sorozata jelent meg, melyből nyolcat franciául, hetet angol nyelven tettek közzé.
| |||