„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
951. sor:
Június 25-én Buckland Millsnél Stuart 10 órát hiába várt Mosby visszatértére és nélküle kellett folytatni az utat. Az irók szerint mind Mosby mind Stuart gyengén szerepelt itt, előbbi nem erőltette meg magát a visszatérésen, utóbbinak meg nem kellett volna rá várnia, hanem továbbsietni. ((De hogy miért, azt én nem látom leirva.)) Szerintük ez a tizórás késés jóvátehetetlenül tönkretette a terveket, és csak 26-án kora reggel indultak tovább. Aznap Brentsville és a Wolf Run Shoals között éjszakáztak valahol, a lovak csak legelni tudtak, azt is nagyon keveset, mert a Potomac hadsereg már lepusztitotta a vidéket áthaladtában. 27-én reggel megint elindultak. A Fairfax Stationt eléve találtak némi abrakot, melyet a lovak szivesen vettek. Ezután szétverték a 11. new yorki lovasezred két századát, amelyek Centreville felé felderitettek és azt hitték, hogy Mosby gerilláit kapták el. kb. 80 foglyot ejtettek. A Fairfaxből Lee-hez küldött üzenetek nem érték el őt, pedig az irók szerint ez fontos információ volt a Potomac hadsereg mozgásáról. ((Vagy törölték az annalesből.)) Fairfaxből páran szabadságolást kaptak, mert a lovuk az igénybevételtől lerobbant és nem tudta tartani a tempót. Ez az irók szerint később tömegessé vált a portya során. A Rowser's Fordot Charles Russell Lowell ezds 2. massachusettsi lovasezredének kellett volna felügyelnie, de június 26-án Hookertől parancsot kaptak, hogy jelentkezzenek Frenchnél, mire elindultak Knoxville, Maryland felé. 25 mérföld megtétele után, 28-án a Washington védelmét irányitó és a Potomac vonalát őrző Heintzelman parancsa visszaküldte őket oda, ahonnan eljöttek, a Potomac vonalára. Ezalatt azonban a Rowser's Ford őrizetlenül maradt és Lowell már csak Stuarték átkelését tudta megállapitani. ((Namost ez hogyan jön össze azzal, hogy Stuartnak nem lett volna szabad 10 órát várakozni Mosbyra? Ha egy nappal korábban odaérnek a gázlóhoz, akkor ott Lowell katonáit találták volna és nem tudnak átkelni...)) Lowell 18 órán át üldözte őket a jelentése szerint, de nem tudta beérni őket. ((lehet, hogy igy sokkal jobban járt...)) Ezt egyébként Lowell memoárjára hivatkozva irják.
 
=== Chapter 2 ===
Június 27-ről 28-ra virradó éjszaka átkeltek a Potomacen, vitték magukkal a lovasüteget is nagy nehezen. Hajnali háromra végeztek. A marylandi parton legalább azonnal volt fű, amiből a lovak legelhettek, mert ez az oldal nem volt agyontaposva, mint Virginia. Ellenőrzésük alá vonták a Chesapeak & Ohio csatornát, melyen részben Hooker utánpótlását szállitották és elkaptak pár hajót, náhány tiszttel, pár katonával és egypár négerrel. Bedöntötték a csatorna oldalfalát, hogy a viz leapadjon és egy időre használhatatlanná váljon. Zsákmányoltak 24 öszvért. A kihallgatásokból megtudták, hogy időközben Hookert Meade váltotta fel. Az átkelés éjjel kimeritette őket, a lovak továbbra sem kaptak, csak alig legeltek valamit és ettől a teherbiró képességük jócskán lecsökkent. A legeltetéshez pedig állandóan meg kellett állni. Igy tehát Stuart 28-án reggel pihenőt rendelt a csatorna után. Ő maga azonban azt irta a jelentésében, hogy 28-án a sietség szükségességénekszükségének tudatában "korán" továbbindultak. Wade Hampton egyegyik úton, Chambliss és Fitz Lee egy másikon közeledett Rockville felé. Hampton elfogott 28 szekeret, aztán ő és Chambliss megtámadtak 140-et. Összesen 125 esett zsákmányul összesen, a többit felgyújtották, elmenekült, vagy összetört a pánikban.
 
A szekereken szalma és abraknak való gabona volt, igy végre megetethették a lovakat. Stuartnak igy 600 öszvért és egy nyolc mérföldes szekértrént kellett menedzselnie. Mivel a trén túl hosszú volt, a négy öszvérből kifogtak kettőt a szekerek elől, melyek igy túl lassúak lettek, visont lett helyette egy ménesnyi öszvér kötőféken. 400 foglyot is menedzselni kellett, többségüket azonmód kegyelemmel eleresztették (paroled), a többit másnap Cooksville-nél. Stuart felderitett Washington felé, de az este leszállt és egy éjszakai lovastámadás, amely Rockville miatt már nem is meglepetés, túl kockázatosnak tűnt számára. Elvetette. Helyette egyenest északra indult az éj leszállta ellenére, hogy elvághassa a Baltimore & Ohio vasutat. A lovak kidőltek, a lovasok a vidéket járták új lovakat keresve. Laurelben új nyergeket zsákmányoltak egy boltból. 28-a délután 6-kor Brookville-be értek és a konföderációs szimpátiájú lányok étellel-itallal kedveskedtek nekik. Még néhány foglyot kegyelemben részesitettekrészesítettek. A Washington Evening Star június 30-án azt irta: ''"Was the same rebel force which passed northwest of this city last evening in the direction of Westminster, '''doubtlessly aiming to reach their forces at York or Gettyburg,''' which gave rise to the alarm here last night."''
 
Cookesville-ben még néhány foglyot ejtettek, aztán parole, tudván, hogy hiába a hosszadalmas papirmunka, mert a szövetségi kormányzat nem törődik vele, hogy ezek az emberek nem vehetnének részt a háborúban, hanem azonnal visszavezénylik őket a szolgálatba. Június 29-én éjjel 1 órakor nyeregbe ültek és továbbindultak észak felé. Az emberek olyan fáradtak voltak, hogy alva ki-kiestek a nyeregből. Fitz Lee dandárja egész éjjel lovagolt és hajnalhasadta után elérte a Baltimore & Ohio vasút vonalát. Felégették a hidat Sykesville-nél és felszaggatták a sineketsíneket Hood's Millsnél, de csak azután, hogy Stuart főerői átkeltek rajta. A távirókábelekettávírókábeleket is elszaggatták és boldogok voltak, hogy elvágták a Potomac hadsereg és Washington közötti összeköttetést. Valójában a sinsín kijavitásakijavítása két-három órányi munkával megvolt és semmilyen különösebb fennakadást nem okozott. Stuart ezután el akart fogni egy vonatszerelvényt is, főként azért, mert hirét vettehallotta, hogy a leváltott Hooker azon tér vissza Washingtonba, a vonat azonban még idejében visszafordult, miután hirét vették a csapdának. A déli csapatok egész nap a sineksínek közelében maradtak (nyilván pihentek) és ott is éjszakáztak. 29--én délelőtt 10:30-kor indultak tovább.
 
=== Chapter 3 ===