„Kiskinizs” változatai közötti eltérés

[[1246]]-ban Kinizsi Istvánt említette egy oklevél, aki fügedi földjét eladta. [[1256]]-ban Kinizs nemzetségbeli Mixta királyi emberként volt említve. [[1270]]-ben a Kinizsi család tagjai közül János átadta a Kiskinizsen birtokos Julának kércsi birtokrészét cserébe egy Csehországban[[Csehország]]ban ejtett fogolyért, egy zsákmányolt lóért és egy szolgáért. [[1272]]-ben a Kinizsi család tagjainak kércsi birtokát említették. [[1282]]-ben IV. László király Guentyr-nek adta [[Léh]] földjét. [[1300]]-ban János és Jula eladta [[Nógrád]] vármegyében levő [[Rád]] nevű birtokát. Kiskinizs Juláról Gyulatelke, később pedig Szentjánoskinizs nevet is viselt.

Az [[1300]]-as években a két község Gyulatelke és Szentjánoskinizs elnevezésekkel szerepelt. A török elleni harcok során [[1567]]-ben Hasszán pasa csapatai ostrommal bevették és elpusztították. Még [[1715]]-ben is a lakatlan helyek között tartották számon. Csak az [[1780]]-esas években települt be újra [[Borsod megye]] déli részéből ideérkező bevándorlókkal.

[[1828]]-ban már 468 lakója volt, száz évvel később 540-en laktak a településen. A századfordulót követően fejlődésnek induló kisközségben [[1928]]-ban iskola, később kultúrház épült, és bevezették a villanyt is.

Lakossága a két világháború között közép-és kisbirokosokbólkisbirtokosokból állt, az itteniek jó minőségű szántókon dolgoztak, amellett híresek voltak kiváló szintű lótenyésztésükről. Már [[1948]]-ban termelőszövetkezetet alapítottak az itteni parasztok, amelynek fejlődése az [[1960]]-as években bontakozott ki. Ekkor bővítették a már csak félig kihasznált iskolát, újjáépítették a kultúrotthont, és a házépítési tevékenység is megélénkült.

Az [[1970]]-es években a falu déli felén üdülőtelep alakult ki. A fiatalabb korosztályok közül egyre többen hagyták ott a mezőgazdaságot és helyezkedtek el a megye iparában.

A 340 fős lélekszámú község népessége az [[1970]]-es években indult komolyabb mértékű fogyásnak ésviszont ez a folyamat mára már stagnál.