„LGM–30 Minuteman” változatai közötti eltérés

A [[Szovjetunió]] 1955-ben sikeres [[hidrogénbomba]] tesztet hajtott végre és két évvel később, 1957-ben pedig Föld körüli pályára állította első műholdját, a [[Szputnyik–1|Szputnyikot]]. Az USA vezetése félve egy szovjet ballisztikusrakéta-támadástól, a gyors válaszidejű, nagy hatótávolságú rakéták fejlesztésének magas prioritást adott. Az 1950-es évek végén, 1958-ban kifejlesztett rakéta lett az elsődleges elrettentő eszköze az Államoknak, elsősorban a szovjetekkel szemben. AzEz az első típus, amely szilárd hajtóanyaggal lett ellátva, elsősorbanfőként a hosszú tárolási idő és kis karbantartási költségek miatt, illetve az indítást megelőző kis reakcióidő elérése érdekében. Összehasonlítva a folyékony hajtóanyagú rakétákkal, melyek az indítás előtti feltöltés során fokozottabban ki voltak téve az ellenséges megelőző csapásnak. AzKésőbb ez lett az első típus, amit képessé tettek az önállóan navigáló több rombolófej, azaz a [[MIRV]]-ek hordozására, 1970 után.

A fejlesztést 1958 őszén a Boeing nyerte meg, ami az idők folyamán a vállalat történetének egyik legösszetettebb, legnagyobb és leghosszabb fejlesztési programjává vált. Csúcsidőszakban harminckilencezer embert foglalkoztattak, kilenc nagyvállalattal kötött alvállalkozói szerződéseken keresztül. A ''Minuteman I'' 1962-ben állt szolgálatba, elsősorban a szovjet nagyvárosok ellen tervezett [[válaszcsapás]]ok fő eszközeként, abban az esetben, ha az USA-t ballisztikusrakéta-támadás érné. A [[kubai rakétaválság]] idején, 1962. október 27-én érte el az első tíz siló a műveleti készültséget a montanai Malmstrom AFB-n. A haditengerészet által fejlesztett [[UGM–27 Polaris|Polaris]] hasonló feladatkört látott el, emiatt a légierő fejlesztési koncepciója megváltozott, nagyobb találati pontosságú vezérlési központokat fejlesztettek ki a típushoz, mellyel elérhették az ellenfél megerődített célpontjainak, illetve rakétasilóinak közvetlen támadását is. A továbbfejlesztett ''Minuteman I''-et a ''Minuteman II'' követte 1965-ben, amely egy sor további fejlesztést tartalmazott pontosság és a szovjet [[ellenrakéta|ellenrakétákkal]] szembeni ellenállás terén. Ezt a ''Minuteman III'' követte 1970-ben, amely már három kisebb méretű rombolófejet hordozott, növelve a célmegsemmisítési esélyeket, illetve az önálló támadóképességű MIRV-eket is bevethették általa. Az összes változat képessé lett téve nukleáris rombolófejek bevetésére: ilyen volt kezdetben az 1,2 megatonnás [[W56]] ''(Minuteman I'' és ''II)'', majd később a 170 kilotonnás [[W62]], később ezt a 335-350 kilotonnás [[W78]] követte. A [[W87]]-et alapvetően csak az [[LGM–118 Peacekeeper]] (más nevén az ''MX rakéta)'' hordozhatta, rakétánként tíz darabot, azonban a ''Peacekeeper'' kivonása óta 2007-től a régebbi, ''Minuteman III'' is bevethet rakétánként egy harcirészt.