„Népszava” változatai közötti eltérés

[[Kép:Nepszava.jpg|bélyegkép|jobbra|150px220px|[[Bíró Mihály (festő)|Bíró Mihály]] híres 1911-es Népszava-plakátja, a „Kalapácsos munkás”]]

1914. július 26-án egész oldalas szalagcím hirdette: „Nem akarunk háborút!”. De ősszel a háborúellenes baloldali sajtó hangja megváltozott: a lényeget tekintve elfogadta a kormány érveit a hadviselés elkerülhetetlenségéről és az ellenség kizárólagos felelősségéről. 1914-15-ben – a papírhiány ellenére - esti kiadás megjelenésére is lehetőséget kapott a lap. A két fillérért árusított „kis Népszava” a hurrá hangulat hónapjaiban helytállásra sarkallta a munkásságot. 1916-17-ben a kormány már sűrűn élt a törvényi felhatalmazással, mely lehetőséget adott „az időszaki lapok és más sajtótermékek előzetes beszolgáltatására, megjelenésének és terjesztésének megtiltására, külföldi időszaki lapok terjesztésére és lefoglalására.” Az ideiglenesen betiltott újság helyett hetente más címmel adták ki a párt hivatalos lapját. (Az ekkor alkalmazott címek között kettő később is használatos lett: a [[Népakarat]] címet [[1956]] októbere után használta rövid ideig a Népszava, a [[Népszabadság]] címet pedig a [[Szabad Nép]] utódlapja őrzi.) [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] halálát hírül adó számból [[:Fájl:Ferenc József halálát hírül adó Népszava-szám (1916.november 22, szerda).jpg|a címsoron kívül mindent törölt]] a [[cenzúra]]. A harmadik oldalon sem maradt más, mint az elhunyt király életrajza. A lap vezető publicistája 1907-től kezdve a műfordítóként is tevékeny (később 1918-19-es munkaügyi- és népjóléti majd közoktatásügyi miniszter) [[Kunfi Zsigmond]] volt. Cikke – amely a király csaknem hét évtizedes uralkodásának értékelését és a háború következményeinek kritikáját tartalmazta – nem jelenhetett meg.