„Demokratikus Kambodzsa” változatai közötti eltérés

A beszámolók alapján tudható, hogy a rendszer első hónapjaiban már rendszeresek voltak a tömeges gyilkosságok. 1975. május-októberben még a központ igyekezett csillapítani a helyi hatalmasságokat, elsősorban azért, hogy megszabja szabadságuk korlátjait. A gyilkosságok egy időre megritkultak, de aztán új lendülettel folytatódtak. A tanúk elmondása szerint abban az időben nem voltak tömeges mészárlások, a kiválasztott embereket, elsősorban az ''újakat'', akiket hivatalnoknak vagy korábbi katonának gondoltak, egyenként ölték meg, általában rokonaikkal, gyerekeikkel együtt.{{refhely|Margolin|610–611. oldal|azonos=600–611.}}

[[Fájl:Choeungek2.JPG|250px|bélyegkép|balra|<center>A népirtás áldozatainak maradványai a Gyilkos Mezőkön</center>]]

1976-ban a helyzet romlott, ugyanis a lakosság teljes nyomorba döntése, a folyamatos deportálások, a rettenetes körülmények között végzett munka nem hozta meg a párt által elvárt eredményt. A rizstermés csak a '60-as évek átlagának felét érte el, az emberek éheztek.{{refhely|Margolin|610–611. oldal|azonos=600–611.}} Az Angkar, amely amúgy is hajlamos volt ellenségkeresésre, arra a meglátásra jutott, hogy a pártot „belülről bomlasztják”. Elkezdték tehát keresni a [[szabotőr]]öket.{{refhely|Becker}} A vörös khmerek ritkán tartóztattak le valakit nyilvánosan a szövetkezetekben, inkább ''továbbképzésre'' vitték a kiszemeltet.{{refhely|DK Books|45. oldal|azonos=45.}} 1976 szeptemberében letartóztatták Keo Measzt, a párt hatodik emberét.{{refhely|Margolin|598–599. oldal|azonos=598–599.}} A kommunisták úgy tartották: ''„inkább tartóztassanak le tíz ártatlant, mint, hogy futni hagyjanak egy bűnöst”''.{{refhely|DK Books|45. oldal|azonos=45.}}