„Bessenyei György” változatai közötti eltérés

[[1755]]-ig szülőfalujában élt, majd [[1760]]-ig a [[sárospatak]]i kollégium diákja volt. Végzése után apja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami főként [[latin nyelv|latin]] stílusgyakorlatokat jelentett; ezután szellemileg tétlenül, harci tudományokkal (vívás, lovaglás, lövészet) töltött négy évet a szülői házban. [[Szabolcs vármegye]] ajánlására, remek testi felépítése és katonai képességei révén, [[1765]]. június 8-ától [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] [[Bécs]]ben (1760-tól működő) magyar testőrségében teljesített szolgálatot.
 
Ez az időpont nemcsak Bessenyeire, de a [[magyar irodalom]]ra nézve is nevezetes. A tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan, 19 éves ifjú ugyanis a francia műveltségű császári udvarnál elmaradottságát szégyenkezve tapasztalta. Nemes elhatározással és erős eltökéltséggel hozzáfogott, hogy hiányosságait magánszorgalommal pótolja. Mi sem természetesebb, mint hogy az udvarnál a [[francia irodalom]] remekeivel, különösen az akkor leginkább bámult és olvasott [[Voltaire]] műveivel ismerkedett meg. Eközben önkénytelenülönkéntelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie országunk elmaradottságát e téren. Ebben az időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti létről szinte szó sem lehetett, mert a főrangúak nagyrészt Bécsben tartózkodtak; franciául, németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ún. honoráciorok osztálya pedig a latint alkalmazta, úgyhogy a [[magyar nyelv]] használata – kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével – csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, és amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is; mintegy fel akarta népét rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt el ne vesszen: így nemcsak magának tanult, hanem ugyanakkor nemzete számára is tevékenykedett.
 
Bámulatos eréllyel és kitartással tanult egyszerre nyelveket, filozófiát, történelmet és irodalmat, sőt a [[Biblia|Bibliát]] is és minthogy magát a kitűzött cél megvalósítására egy új magyar irodalom megteremtésére elég erősnek nem érezte, társakat keresett és talált is testőrtársai és otthoni barátai között. [[Barcsay Ábrahám]] és [[Báróczi Sándor]] Bécsben, [[Orczy Lőrinc]], [[Ráday Gedeon (író)|Ráday Gedeon]], [[Ányos Pál]], [[Péczeli József]], [[Teleki Ádám (költő)|Teleki Ádám]], [[Teleki József (főispán)|Teleki József]] itthon mint Bessenyei eszméjének és kezdeményezésének főbb pártolói, csakhamar szövetkeztek egymással a nagy nemzeti eszme keresztülvitelére, és megalapították irodalmunkban az ún. franciás, vagy új klasszikai irányt, melynek célja különösen francia írók tanulmányozása, ismertetése és utánzása által az volt, hogy az elmaradt magyar nemzetet az haladóbb nyugati civilizáció utolérésére és azzal együtt meghaladásra segítse, ösztönözze. Senki annyi igaz lelkesedéssel, annyi alapos tanulással és annyi eredménnyel e cél megvalósításán nem munkálkodott, mint éppen maga Bessenyei. 1765-től 1772-ig csak leveleivel, buzdításaival mozgósított, 1772-ben pedig megindította művei sorozatát, oly termékenységgel, hogy nem egészen tíz év alatt mintegy 24 munkája jelent meg nyomtatásban.
Névtelen felhasználó