„Ötödik keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
apróságok |
→II. András magyar király keresztes hadjárata: Kilikiai Örmény Királyság |
||
104. sor:
Újév környékén egy körülbelül ötszáz fős magyar csapat II. András engedélye nélkül, vélhetően Dénes tárnokmester vezetésével{{refhely| Veszprémy 2008 | 120. oldal |azonos=Veszprémy120 }} behatolt a [[Bekaa-völgy]]be. Az arab krónikák alapján ekkor nagyobb keresztes had táborozott [[Caesarea Philippi|Bánjász]] közelében, megfordultak [[Beaufort]] várának vidékén is.{{refhely| Major 2006 | 117. oldal |azonos=Major117 }} Ebből a seregből váltak ki a magyarok. A hideget és a havas, viharos időt kihasználva a helyi arabok rajtaütöttek az egységen a [[Libanoni-hegység]]ben fekvő [[Dzsazzín]] környékén.{{refhely| Runciman 1999 | 752. oldal |azonos=Runciman752 }}{{azonos|Major117}} A súlyos veszteségeket szenvedő különítménynek vissza kellett fordulnia.{{refhely| Veszprémy 2006 | 103. oldal }} [[Abu Sáma]] arab történetíró szerint a csapatot „a magyar király unokaöccse”{{jegyzet* | Az arabban szó szerint: „a magyar király nővérének fia”. }} vezette, és mindösszesen hárman maradtak belőle életben.{{azonos|Veszprémy120}}
A magyar király és a ciprusi király ekkor [[Tripoli (Libanon)|Tripoliszban]] tartózkodtak [[IV. Bohemund antiochiai fejedelem]] és Lusignan Melisenda jeruzsálemi királykisasszony esküvőjén. Tripoliszból a magyar uralkodó látogatást tett a [[máltai lovagrend|johanniták]] két legjelentősebb erődítményébe, [[Margat]]ba és [[Kerak (erőd)|Kerakba]]. A látogatások hatására II. András jelentős adományokban részesítette az ispotályosokat.{{refhely| Veszprémy 2006 | 104. oldal |azonos=Veszprémy2006.104 }} [[1218]]. [[január 10.|január 10]]-én a ciprusi király hirtelen elhunyt; a ciprusi korona csecsemőkorú kisfiára szállt. Az I. Hugó életét követelő kórságban II. András király is megbetegedett – Spalatói Tamás krónikája alapján elképzelhető, hogy megmérgezték.{{refhely| Van Cleve 1969 | 393. oldal |azonos=VanCleve393 }} Betegsége, valamint annak belátása, hogy a rendelkezésére álló haderő nem elegendő a döntő mértékű beavatkozásra, hazatérésre sarkallták a magyar királyt.{{azonos|Veszprémy120}} A jeruzsálemi pátriárka sikertelenül próbálta eltéríteni őt szándékától: II. András elhatározását a [[kiközösítés]] kilátásba helyezése sem másította meg.{{azonos|VanCleve393}} A magyarok szárazföldi úton mentek haza: a Tripolisz–[[Antiokheia|Antiochia]]–[[Kilikiai Örmény Királyság|Örményország]]–[[Konstantinápoly]] útvonalon haladtak; átvonulásukat a török területeken a szeldzsuk szultán engedélyezte.{{azonos|Runciman752}} Az út során a király aktív diplomáciát folytatott: tárgyalt a különböző államok vezetőivel, házassági szerződéseket kötött.{{refhely| Veszprémy 2008 | 122. oldal |azonos=Veszprémy122 }} [[András magyar királyi herceg|András herceg]] számára [[I. Izabella örmény királynő|Izabella örmény királykisasszony]],{{jegyzet* | András magyar királyfi és Izabella örmény hercegkisasszony jegyességét végül nem követte házasság, az édesapja halála után az örmény trónt öröklő hercegnő IV. Bohemund antiochiai fejedelem fiához ment feleségül. }} [[IV. Béla magyar király|Béla hercegnek]] pedig [[Laszkarisz Mária magyar királyné|Laszkarisz Mária nikaiai császári hercegnő]] kezét kérte meg, míg [[Anna Mária bolgár cárné|Mária hercegkisasszonyt]] az újdonsült bolgár cárnak, [[II. Iván Aszen bolgár cár|II. Iván Aszennek]] ígérte oda.{{refhely| Veszprémy 2006 | 105–106. oldal }}
A magyar keresztesek közül nem tért haza mindenki a királlyal: [[Damietta]] ostromakor magyar főpapok is elestek – a [[14. század]]i ''Annales Reinhardsbrunnenses'' két halottról, feltehetően a győri és a váradi püspökről tud.{{azonos|Veszprémy2006.104}} Az egri püspök csak [[1219]]-ben jött vissza a Szentföldről.
| |||