|
I stretched out before my right shoulder. Peak remains left as in the parade.
----
GS: "gondolat-vibrációs"
lenti 2 tal.
----
"hogy „gondolat vibrációs eljárással”, azaz telepatikus úton kap meg. Arvisurákat, illetve, egyes kérdéseire így kap válaszoka"
Az Arvisura szellemisege - Vég Csaba
----
"Mert mit kezdjen a ma embere, a Sinusról jött Anyahita asszony legendájával, vagy azzal a vallomással, hogy „Minden Arvisura össze- szedése, sok helyről történik, hiszen csak a palócok róttak hasonló nyelven, míg a többieket gondolat- vibrációs eljárással kapom meg.”
E sajátos eljárás valószínűleg lehetővé teszi, hogy ezt-azt pontatlanul értsen. Ahány ezoterikus
sal eddig találkoztam, csak a lényegi összefüggések érdekelték s nem a földhözragadt tudományos pedantéria. Paál fordításai, megnevezései is túlzottan maira sikerültek nyelvileg, de ezt tán a könnyebb érthetőségért tette.
A rovások azt állítják, hogy az utolsó jégkorszak előtt kialakult már a Kárpát-medencében egy egységes, ragozó nyelvet beszélő nép. A jégkorszak elől vándoroltak délre, vándorlásuk végén Ataiszban kötöttek ki. E hely a mai Hawaii sziget alatt volt. (Nem Atlantiszról van szó, annak a bukását külön tárgyalja.) Ataiszban látogatta meg a népet a Sinusról jött űrhajó, melynek néhány tagja összeházasodott a földiekkel, s magasabb kultúrát teremtett. Gyarmataik voltak Peruban, Kis-Ázsiában és Indiában. Ataisz pusztulásakor hajókon menekültek, de megfogadták, keresni kezdik egymást. Az Indiába menekülő hajósok, felszivárogtak Or- dosz (ma Batou, Kína) vidékére, ahonnan a Szumér vidéken települt testvérnéppel is tartották a kapcsolatot. Alapjában, a mai magyarság e két szálból ötvöződött. "
Bükkösdi László: Igazmondás
Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)2003-05-10 / 126. szám
----
Novoselov, nozh
Catherine Millet (1948–): ''A féltékenység'' (2008, fordítás: 2009), 296. o.
„''November 4-én hajnalban megkezdődött Budapest ostroma. Amikor megszólaltak az ágyúk, én is visszamentem a Divatcsarnokhoz. Az áruháznak öt-hat méter vastag falai voltak, csak nehéztüzérséggel lehetett bevenni. Végül szétlőtték az épületet.''” (43. o.)<br>
„''Ugyanabban a pillanatban robbant fel egy tojásgránát. (...) Két-három méterre állt tőlünk, onnét dobta közénk.''” (46. o.)<br>
''A rivaldától a vérpadig és utána''. Dózsa Lászlóval beszélget Borbély László. Kairosz Kiadó, 2006.
----
{{jegyzetek}}
== Speciális ==
{|class="wikitable collapsible collapsed" width="500"
|-
!bgcolor="#40e0d0" colspan=3|Előszó
|-
|colspan=3 bgcolor="#e0ffff"|
<right>Dr. Gerentsér László</right>
* 1.
* 2.
* 3.
[[Fájl:Gerentsér_dedication.jpg|bélyegkép|közép|220px|<center>Egy dedikált példány</center>]]
|}
{|class="wikitable collapsible collapsed" width="500"
|-
!bgcolor="#40e0d0" colspan=3|A könyv irodalomjegyzéke
|-
|colspan=3 bgcolor="#e0ffff"|
* Masiello: La scherma italiana.
* Masaniello Parise: Trattato teoretico-practico della scherma di spada e sciabola.
* Rossi Giordano: Manuale teoretico practico etc. (1885)
* Merignac Emile: Histoire de l'escrime (II. kötet)
* Barbasetti Luigi: Das Stossfechten.
* Hergsell Gustav: Die Fechtkunst.
* Montag I.B.: Neue praktische Fechtschule auf Hieb und Stoss.
* Keresztessy József: Emlékkönyv (1892).
* Takáts Sándor: A török-magyar bajviadalok.
* Pesthy Frigyes: A perdöntő bajvívások története Magyarországon.
* 0Bxp44r8lN6WZakVJNkF2NFVY
* http://content2.bonuszbrigad.hu/Content/bonuszbrigad_offer/88058/00007_75968.jpg
* 189 1905-ben a Székesfővárosi Tanács engedélyezte, hogy a collegisták a IX. kerületi polgári fiúiskola tornatermét használják. Bartoniek beadványában hangsúlyozta, hogy a használat ideiglenes volna, hiszen a Collegium új épületének elkészülte után az internátus saját tornateremmel fog rendelkezni. 190 Ehhez a Tanács évi 180 ko- rona használati díj megfizetése ellenében járult hozzá. 191 A következő évben azonban az igazgató már az evangélikus egyházi főgimnáziumokat felügyelő tanácsot kérte meg arra, hogy a fővárosi evangélikus gimnázium tornatermét használhassa az intézet évi 300 korona használatbavételi és 100 korona taka- rítási díj megtérítése ellenében. 192 A korai váltás oka a forrásokból nem derült ki, de a Tanács ehhez hozzájárulását adta, így 1911-ig, a Ménesi úti épület át- adásáig a collegisták itt edzették testüket (vö. Dénesi 1995: 102). 1 --- Dénesi Tamás 1995. Diákélet a régi Collegiumban. In: Kósa László (szerk.): Szabadon szolgál a szellem . Tanulmányok és dokumentumok a száz esz- tendeje alapított Eötvös József Collegium történetéből 1895–1995 . Gift Kft., Budapest, 99–109.
* TAQX0Tf5g
* k.com/axelpetterssonhistoricalfencing/videos/1845038325776527/
* 0B8YTbsrByBxqeEpHcnF0M29LeWs
* /groups/HEMAAlliance/permalink/1827730383919347/
* 0Bxp44r8lN6WZU01jVGV2dl9Z
* seb.vermandel.free.fr/souzy/p13.png
*https://www.facebook.com/halfswording/photos/a.110499612937562.1073741828.105907740063416/123526341634889/?type=3&ifg=1
*(31)https://pp.userapi.com/c626224/v626224024/120ff/ELVON-M80Gs.jpg
* EANzxLTa!L3lRYJOgTZCZIgO_BHYrTIU_YLXcod2ujL5Wkr-
* Могильник Сидоровка в Омском Прииртышье
|}
"Chris Holzman I heard a similar but slightly different version of the story from my late fencing master, Ted Hootman. He was a student of Giorgio Santelli in the late 40s/early 50s. Ted was beyond *awful* with names, so those were long missing, but it was otherwise presented similarly, a non-fencer who got himself into a duel with an experienced opponent, had a short time period, but if I recall correctly, the version I heard ended in "I pulled too hard, and his hand fell off". I suspect these stories probably evolved a bit over time, or possibly even to make a point.
As we know, the stop cut certainly pre-dates Italo Santelli (1866-1945). I don't doubt that it appears in earlier publications, but I know for sure that it appears in Cav. Capt. Del Frate's 1868/9 "Istruzione sul Mangeggio e Scherma della Sciabola", which was Del Frate's 1st book, which presented Maestro Giuseppe Radaelli's sabre method to the to the Italian army outside of the Monferrato Cavalry. Part III, Ch. VII. The time-blow. "The blow to the forearm, like any cut or thrust that is delivered to the opponent, when he is found in the middle of his action by a blow that is delivered, it is properly called a 'blow in tempo'.
"This blow, in all strictness, ought not to be permitted, because every time the fencer delivers a blow he ought to deliver it with such velocity as to leave no tempo to his opponent to touch him in the middle of the action. But since the fencer does not always deliver the blow with such velocity and precision as to not expose the body or arm to the opponent early, so the blow in tempo can be performed, but always against the little precision of the opponent. The blow in regular tempo can be allowed only on the feint, and can be easily delivered any time that facility is had in understanding the intention of the opponent. The blow in tempo, in general, is difficult to perform, because there is had only a single moment in quick it can be delivered; a moment too soon or too late is enough reason for the blow to be unsuccessful, with danger of being touched."
1 · augusztus 30., 18:58
The Last Captain
The Last Captain Hi Chris! No argument on any of the above! Here's what we learned in Budapest while shooting last summer. Santelli is given so much credit because he's the pivot point for modern sabre when the blades used for competition became so much lighter. He...Bővebben
augusztus 31., 11:28
Chris Holzman
Chris Holzman The Last Captain I think that's probably correct - though the adoption of lighter blades was something of a long process that seemed to really crystalize, as you said, in the first decade of the 20th century.
Do we know anything about the specifics of the method taught at Wiener-Neustadt before Barbasetti arrived in the mid 1890s?
Also, do we know anything about Italo's brother Oratio, who was teaching in Prague? I have a newspaper article from a French paper, regarding a big tournament in 1900, and there is a note that he was excluded for striking his opponent while the jury was deliberating (oops).
For people who might not be following at home in regard to history of blade sizes and weights: a really quick summary:
Del Frate/Radaelli specified an 89cm long curved blade fencing/training sabre with a total weight of 720g (350g blade, 370g hilt) in the 1868/9 book. This blade length and weight is typical for a 20mm blade, tapering to 10mm at the point.
In his 1887 book, Maestro Masiello (who was a student of Radaelli) specifies a 15mm wide blade weighing 220g and a total weapon weight of 610g and a balance point of about 4cm from the guard.
Parise wanted a 20mm blade (from his 1st edition in 1884 until his 1904 5th edition where he still prefers the 20mm blade but footnotes grudgingly that 15mm blades are "tolerable" for bouting; the Italian military regs for 'sabre on the ground' (one touch bouts, double touch = double defeat, full body target) required a 20mm blade at least until 1905, probably a little later.
Pecoraro and Pessina (who were Radaelli's students, but hired by Parise in 1885 when the scuola magistrale opened in Roma, who then succeeded Parise after his death in 1910) in their 1912 book recommended a 12mm blade, but don't give us any other specs. The also published a short update to Parise's "on the ground" section, and they recommend there a much lower/more bent arm guard of 3rd (but not in the main section of their book) rather than fencing from 2nd. I suspect that is also an adaptation to the lighter blades, though that is mostly supposition on my part.
Barbasetti in his 1936 English translation of his 1898/9 Italian and German books wants a sabre not less than 500g - his photos indicate a sabre that is probably in the 600g range. Barbasetti started the masters program at Radaelli's school in Milano, and then finished in a 1 year short course under Parise, when his school replaced that of Radaelli after Radaelli's death.
The Serafino/Gnutti catalog of 1904 sold curved sabre blades in basically 2mm width increments from 8mm to 25mm.
augusztus 31., 11:48
The Last Captain
The Last Captain Your knowledge on the specifics here is much greater than mine! For the film, we were focused on George Piller, who was coached by Laszlo Borsody, who was trained at W-N. That's about as far as we went into that part of the story. There is a book about Borsody, published this year in Hungary (in Hungarian) by one of the people we interviewed, Mr. Norbert Maday. I suspect there's a lot greater detail in the book than I have. Being able to read Hungarian would help me too, but alas.
| 