„Ponyo a tengerparti sziklán” változatai közötti eltérés

Fudzsimoto, a meghasonlott, az emberiségből és épp ezért saját emberségéből is kiábrándult férfi az óceán mélyén él aranyhal-lányaival. Felesége maga az óceán, azaz a tenger istennője, Granmamare. (Granmamare neve három szóból van összerakva a "gran", azaz: 'nagy'; a "mare", azaz: 'tenger'; és a "mama" szavakból - Granmamare tulajdonképpen a romlatlan, még az emberi civilizáció előtti őstermészet is, hiszen az élet a tengerben született. Ehhez az istennőnöz az európai mitológiában leginkább a görög [[Gaia]], illetve a római [[:de:Tellus|Terra Mater]], azaz a Földanya hasonlít.) Fudzsimoto és Granmamare egyik aranyhal-lánya, Brünnhilde kíváncsiságból elszökik otthonról hogy megismerje apja eredeti közegét, a szárazföldet. Amikor partra vetődik, egy ötéves kisfiú, Szószuke talál rá, és ettől a találkozástól föltámad benne a vágy, hogy ő is ember legyen. Szószuke - mivel nem tudja, hogy igazából Brünnhilde a neve - nevezi el [https://www.slaphappylarry.com/film-study-ponyo-by-hayao-miyazaki/ ''Ponyónak''] (a név jelentése: 'puha, kövérkés, duci'). Lánya szökését hamar észreveszi Fudzsimoto, utánamegy és elragadja Szószukétól Ponyót, de hiába viszi haza az óceán mélyi házába, ekkor már nincs igazán hatalma fölötte: Ponyo ellenszegül apjának, nem hisz neki, hogy az emberek undorítóak, megtagadja a Brünnhilde-nevet is, és annyira vágyakozik Szószuke és az emberi lét után, hogy vágyakozásával [[cunami]]<nowiki/>t szabadít a szárazföldre, és a hullámok hátán futva érkezik meg Szószuke karjaiba.