|
Az '''apokopéaferézis''' (< görög[[Latin nyelv|latin]] ''ἀποκοπή apokopéaphaeresis'' < ''apo-''[[Óörög ’el-’ +nyelv|ógörög]] ''koptóἀφαίρεσις aphaireszisz'' ’vág’’elvétel’) eredetileg a [[Retorika|retorikáhozretorikában]] tartozóhasznált terminus, de a [[nyelvészet]] is átvette. AOlyan [[hangtan]]i változásokváltozást egyikét nevezinevez meg, mégpedigamely nyomán [[szó]]végikezdeti szegmens elhagyásátválik le. SzóEz lehet egy [[beszédhang]]ról vagy hangok csoportjárólcsoportja.<ref name="kult">Retorikai-stilisztikai lexikon, [http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/ApokopeAferezis.htm pédia '''ApokopeAferézis'''] szócikk.</ref><ref>Tótfalusi 2008, '''apokopéaferézis''' szócikk.</ref><ref name="bussmann_73bussmann_71">Bussmann 1998, 7371. o.</ref><ref name="dubois_43">Dubois 2002, 43–4443. o.</ref><ref name=crystal_30crystal_29">Crystal 2008, 3029. o.</ref><ref name="bidu_59bidu_31">Bidu-Vrănceanu 1997, 59–6031. o.</ref><ref name="dobridor_adobridor">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/apocopaferez%C4%83 '''apocopăafereză'''] szócikk.</ref>
Az apokopétaferézis többtípusait két szempontból lehet tekinteni.
Az egyik szempont a diakronikus nézetre vonatkozik ellentétben a szinkronikus nézettel. Az előbbiben, amely a [[nyelv]] történetére utal, az aferézis egyike a szavak fejlődését érintő jelenségeknek. Az utóbbiban, amely a nyelv egy bizonyos szakaszában létező állapotára vonatkozik, például az aktuális állapotára, az aferézis a beszéd gördülékenységével és [[Szupraszegmentális tényezők#Beszédtempó|tempójának]] felgyorsításával áll kapcsolatban. Egyes esetekben csak nem sztenderd, területi vagy [[Regiszter (nyekvészet)|nyelvi regiszter]] szerinti nyelvváltozatban van jelen, vagy csak egyéni jelenség, de idővel a [[sztenderd nyelvváltozat]] is elfogadhatja mint az alapszó változatát.
Diakron nézetben, amely a [[nyelv]] történetére utal, az apokopé egyike a szavak mint [[Lexéma|lexémák]] és mint [[grammatika]]i alakok fejlődését érintő jelenségeknek. Ugyanakkor [[szóalkotás]]i módszer is volt a nyelv történetében.
A másik szempontból a kieső szegmens jellegéről van szó.
Szinkronikus nézetben, amely a nyelv egy bizonyos szakaszában létező állapotára vonatkozik, például az aktuális állapotára, az apokopé a beszéd gördülékenységével és [[Szupraszegmentális tényezők#Beszédtempó|tempójának]] felgyorsításával áll kapcsolatban. Lehet szó [[Szókincs|lexikai]] jelentésű szó lerövidüléséről, amely rövidebb alakban is megőrzi autonómiáját, vagy [[simulószó]]éról és ennek lexikai szóval való összekötéséről, amellyel [[Prozódia (nyelvészet)|prozódiai]] szempontból egyetlen szót képez.
== Diakronikus nézetben ==
Ugyancsak szinkronikus nézetben az apokopé jelen lehet a [[sztenderd nyelvváltozat]]ban vagy csak nem sztenderd, [[nyelvjárás]]i vagy [[Regiszter (nyelvészet)|nyelvi regiszter]] szerinti változataiban. Ezt a féle apokopét idővel befogadhatja a sztenderd. [[Nyelv]]től függően a sztenderd szerint az apokopé lehet kötelező vagy fakultatív.
Az apokopéaferézis egyike azoknak a jelenségeknek, amelyekkel megmagyarázható a szó jelenlegi alakja, annak a szónak az alakjához viszonyítva, amelyikből származik. Íme példák néhány nyelvben. ▼Az apokopét abból a szempontból is lehet tekinteni, hogy milyen jellegű és mennyiségű szegmenst érint.
A [[francia nyelv]]ben a ''le'' ([[Nem (nyelvészet)|hímnem]] egyes [[Szám (nyelvészet)|szám]]) és ''la'' (nőnem egyes szám) határozott [[névelő]]k aferézis útján, az '''''i''''' leválásával jöttek létre a latin ''illum'', illetve ''illam'' [[mutató névmás]]okból.<ref name="dubois_43"/>
== Apokopé és szavak fejlődése ==
Az [[olasz nyelv]]ben a ''rondine'' ’[[fecske]]’ szó alakja a latin ''hirundinem'' alapszó első [[szótag]]jának leválásával is magyarázható.<ref name="dubois_43"/> Ugyanaz érvényes a [[Román nyelv|román]] megfelelője esetében is, azzal a különbséggel, hogy az előbbi latin szó feltételezett [[Szóképzés|képzett]] származékából ered közvetlenül: *''hirundinella''<ref>A [[Csillag (írásjel)|csillag]] (*) nem dokumentált, de nyelvészek által rekonstruált szóalakot jelez.</ref> > ''rândunea''.<ref name="bidu_31"/>
▲Az apokopé egyike azoknak a jelenségeknek, amelyekkel megmagyarázható a szó jelenlegi alakja, annak a szónak az alakjához viszonyítva, amelyikből származik. Íme példák néhány nyelvben.
A románban egy másik olyan szó, amely egyéb hangtani változásokkal együtt aferézissel öröklődött a latinból, a ''miel'' ’bárány’ < ''agnellus'' (az '''''a''''' leválása).<ref name="dobridor"/>
Az [[Angol nyelv|angol]] [[Ige|igék]] fejlődésében apokopék sorozata ment végbe. Például az [[Germán nyelvek|protogermán]] *''beranan''<ref>A [[Csillag (írásjel)|csillag]] (*) nem dokumentált, de nyelvészek által rekonstruált szót jelöl.</ref> lerövidült az [[Óangol nyelv|óangolban]] a ''beran'' alakra, amelyből a mai angolban ''bear'' ’hord, visel’ lett.<ref name="dubois_43"/>
A túlnyomóan [[Etimológia|etimologikus]] [[helyesírás]]ú [[angol nyelv]]ben olyan szavak, mint ''knee'' ’térd’ vagy ''knight'' ’[[lovag]]’ [k] nélküli kiejtése, amely csak írásban maradt fenn, ugyancsak aferézis eredménye.<ref name="bussmann_71"/>
Az [[Olasz nyelv|olasz]] nyelvjárások legtöbbjében a [[főnévi igenév]] alakja a [[Latin nyelv|latin]] alak utolsó [[szótag]]jának elhagyásával keletkezett, pl. ''cantare'' > ''canta'' ’énekelni’. A [[román nyelv]]ben is ez történt, és sztenderd alakról van szó: ''cantare'' > ''cânta'' ’énekelni’, ''dormire'' > ''dormi'' ’aludni’.<ref name="dubois_43"/>
== Szinkronikus nézetben ==
Az sztenderd olasz ''bontà'' ’jóság’ vagy ''virtù'' ’erény’ szavak a [[középkor]]ban még meglévő ''bontade'', illetve ''virtude'' szavak utolsó szótagjának elhagyásával jöttek létre.<ref name="dubois_43"/>
A sztenderd nyelvváltozatban előfordulnak olyan szóalak-változatok, amelyeket aferézis különböztet meg egymástól. Ilyen a [[magyar nyelv]]ben pl. az ''és'' ~ ''s'' pár. Az utóbbi úgy a szokásos, mint a pallérozott nyelvi regiszterben is megvan, pl. ''Rászóltak, '''s''' elpityeredett''.<ref>ÉrtSz 1959–1962, [http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?csakcimben=on&szo=S+%5B2%5D&offset=0&kereses=s '''S (2)''' szócikk], 5. pont.</ref> A költői nyelvben is használták és használják, esetleg azért, hogy kijöjjön a [[vers]]sorban a szótagok szükséges száma: ''Hass, alkoss, gyarapíts: '''s''' a haza fényre derűl!'' ([[Kölcsey Ferenc]]: Huszt).<ref name="kult"/>
== Apokopé és szóalkotás ==
A románban is vannak ilyen esetek, amelyekben az aferézis csak a beszédtempó felgyorsítása céljából történik, a [[hangűr]] kiküszöbölésével, pl. ''de înțeles'' > ''de-nțeles'' ’érthető’.<ref>Bidu-Vrănceanu 1997, 141. o.</ref>
Az [[Elvonás (nyelvészet)|elvonás]] is az apokopé egyik fajtájának tekinthető. Ezzel valós vagy vélt [[képző]] elhagyásával keletkeztek szavak. A [[magyar nyelv]]ben, például, hangutánzó-hangfestő igék végének elhagyásával keletkeztek [[Főnév|főnevek]], mint a ''füttyent'' igéből a ''fütty''. [[Jövevényszó|Jövevényszavakat]] is érintett ez a jelenség. [[Szláv nyelvek|Szláv]] jövevény igék beillesztése után ezek végének elhagyása is eredményezett főneveket, pl. ''kopati'' ’ásni’ > ''kapál'' > ''kapa''.<ref name="gerstner_328">Gerstner 2006, 328. o.</ref>
Vannak olyan esetek is, amelyekben aferézissel jön létre szó a fesztelen regiszterben, majd átmegy a sztenderd szokásos regiszterébe is, az alapszó pedig ritkább használatúvá és pallérozottá válik. Ilyen pl. a nemzetközi ''busz'' < ''autóbusz'', francia és angol ''bus'' < ''autobus''<ref name="dubois_43"/> vagy az angol ''I’ve'' < ''I have'' ’nekem van’<ref name=crystal_29"/> szavak esete.
A [[nyelvújítás]] korában tudatosan alkottak így szavakat. Ilyen például a magyar ''piros'' szóból alkotott ''pír'' vagy a jövevényszóból kreált ''cím'' (< ''címer'' < francia ''cimier'' ’sisakdísz’).<ref>Dömötör 2006, 279. o.</ref>
Fordított a magyar ''aki'' > ''ki'' [[vonatkozó névmás]] esete. Az előbbi alak szokásos, az utóbbi pallérozott, költői: ''...tudom, hogy merre mennek, '''kik''' mennek az uton...'' ([[Radnóti Miklós]]: Nem tudhatom).<ref name="kult"/>
Képző elhagyásával való szóalkotás a francia nyelvben is van, például főnévé [[főnévi igenév]]ből ''attaquer'' ’támadni’ > ''attaque'' ’támadás’.<ref>Grevisse – Goosse 2007, 187. o.</ref>
Sokszor az aferézissel létrejött szóalak nem sztenderd, hanem [[nyelvjárás]]i, népies vagy fesztelen regiszteri.
A románból sem hiányzik ez a módszer. A franciával analóg módon keletkeztek így főnevek főnévi igenévből (pl. ''auz'''i''''' ’hallani’ > ''auz'' ’hallás’), vagy [[gyümölcs]] nevének [[Nem (nyelvészet)|nőnemű]] alakjának [[alanyeset]] egyes [[Szám (nyelvészet)|számú]] [[rag]]jának elvonásával az illető fa neve, pl. ''nuc'''ă''''' ’dió’ > ''nuc'' ’diófa’.<ref>Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/derivare '''derivare'''] ’szóképzés’ szócikk.</ref>
A francia fesztelen regiszterben ilyen pl. a ''ricain'' < ''américain'' ’amerikai’ szó.<ref>TLFi, [https://www.cnrtl.fr/definition/ricain '''ricain'''] szócikk.</ref>
== Apokopé és a beszéd gördülékenysége ==
Hasonló eset az angol ''’gain'' < ''again'' ’megint’ szóé.<ref name=crystal_29"/>
Azzal a céllal, hogy a beszéd minél gördülékenyebb legyen, esetleg gyorsabb tempójú, a beszélő olykor szavakat rövidít le apokopé útján. E tekintetben két aspektus veendő figyelembe: autonóm szavak lerövidítése és simulószóké.
A román nyelvben vannak aferézis útján keletkezett népies köznév-alakok (pl. ''stâmpăra'' < ''astâmpăra'' ’csillapítani’)<ref name="dobridor"/> és keresztnév-változatok, pl. ''Saveta'' < ''Elisaveta'' ’Erzsébet’.<ref name="bidu_31"/>
=== Autonóm szavak ===
Jellegzetes az aferézis a románnal ellentétben a [[Meglenoromán nyelv|meglenorománban]] (pl. ''daug'' ~ ''adaug'' ’hozzáadok’) és az [[Isztroromán nyelv|isztrorománban]]: ''prope'' ~ ''aproape'' ’közel’.<ref name="bidu_31"/>
Egyes lexikai jelentésű szavak úgy rövidülnek le, hogy az eredményezett szó nem kötődik szomszédos szóhoz, hanem autonóm marad prozódiai szempontból, azaz [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúlyos]] szótaggal rendelkezik. Az alapszó többé-kevébé veszít használatának mértékéből, esetleg a változatok eloszlása nyelvi regiszterek szerinti lesz.
== ApokopéAferézis érintette szegmensek == ▼A magyarban van úgy sztenderd, mint nem sztenderd apokopé. Az előbbi pl. a ''hisz'' [[kötőszó]] (< ''hiszen'') esete, az utóbbi pl. a ''bá'' (< ''bácsi'') szóé.<ref name="gerstner_328"/> Előfordul apokopé a költői nyelvben is, olykor azért, hogy kijöjjön a [[vers]]sorban a szótagok szükséges száma, de ez sem sztenderd, pl. ''Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak...'' ([[Arany János]]: Vojtina ars poeticája); ''Most, igazán most kell magadér’ kitenned'' (Arany: Stanzák „Mátyás dalünnepe” eposzi kísérletből).<ref name="kult"/>
ApokopéAferézis útján elhagyható egyetlen beszédhang, magán-[[magánhangzó]] vagy [[mássalhangzó ]], valamint szótagot vagy nem szótagot képező hangcsoport, de még egynél több szótag is. ▼A franciában apokopé útján keletkeztek például a ''métro'' ’metró’ (< ''métropolitain'') és a ''cinéma'' ’mozi’ (< ''cinématographe'') szavak, a fesztelen nyelvi regiszterben, majd befogadta őket a sztenderd<ref name="dubois_43"/>.
Magánhangzó:
A románban ilyen jellegű apokopé nem sztenderd nyelvváltozatokban található. A [[máramaros]]i nyelvjárásban lerövidítik a hangsúlyos szótagig a személynevek [[megszólító eset]]ű alakját (pl. ''mătu!'' < ''mătușă'' ’néni’), valamint az ige [[Kijelentő mód|kijelentő]] és [[kötőmód]] [[Jelen idő (nyelvészet)|jelen idejű]] alakjábol elhagyják azt a [[Toldalék|szuffixumot]], amely a sztenderdben egyes igéknek megvan a hangsúlyos szótag után, pl. ''grăie'' ~ ''grăie'''ște''''' ’beszél’, ''să grăie'' ~ ''să grăia'''scă''''' ’beszéljen’.<ref name="bidu_59"/> A fesztelen regiszterre korlátozott apokopé is van, pl. ''las’ să fie'' ’hadd legyen’ (< ''las'''ă''''')<ref name="bidu_59"/>, ''Un’ te duci?'' ’Hová mész?’ (< ''un'''de'''''), ''făr’ să-mi spui'' ’anélkül, hogy szólnál nekem’ (< ''fără''), ''pân’ la tine'' ’hozzádig’ (< ''până'').<ref name="dobridor_a"/>
* {{hu}} ''aki'' > ''ki'';<ref name="kult"/>
* {{fr}} ''boutique'' ’bolt, kis üzlet’ < {{gr}} ''apotheke'';<ref name="dubois_43"/>
Olyan szavak is vannak a román fesztelen regiszterben és a népiben, amelyek lerövidülnek, megtartják a hangsúlyukat, és többnyire hangsúlytalan utánuk levő szóhoz kötődnek, egyetlen prozódiai szót alkotva, pl. ''ta-tu'' < ''tată-tău'' ’apád’, ''sor-ta'' < ''soră-ta'' ’nővéred’. Olyen eset is van, amelyben mindkét szó hangsúlyos: ''Iac-așa!'' ’Így ni!’<ref name="bidu_59"/>
* {{it}} ''oscuro'' > ''scuro'' ’sötét’ (melléknév);<ref name="dubois_43"/>
* {{ro}} ''italieni'' ’olaszok’ > ''talieni'' ’taljánok’;<ref name="bidu_31"/>
Az olaszban hasonlók az előbbi példához olyan szókapcsolatok, mint ''sant’Antonio'' ’Szent Antal’ (< ''santo'') vagy ''sant’Agata'' ’Szent Ágota’ (< ''santa'')<ref name="dubois_43"/>.
* {{en}} ''opossum'' > ''possum'' „[[Oposszumok|oposszum]]”.<ref name="bussmann_71"/>
Olyan nyelvekben, amelyek [[helyesírás]]a túlnyomóan [[Etimológia|etimologikus]], van olyan apokopé, amelyet nem tükröz az írás.
Az angolban, például, nem ejtenek ki egyes autonóm szavakban olyan szóvégi hangokat, amelyek megvoltak a beszédben a nyelv régebbi időszakaiban, és csak az írás tükrözi őket. Lehet szó [[magánhangzó]]ról (pl. ''come'' [kʌm] ’jön’) vagy [[mássalhangzó]]ról: ''comb'' [kəʊm] ’fésű’.<ref name="bussmann_73"/>
Ugyanaz a jelenség megvan a franciában is. A sztenderben a legtöbb esetben nem ejtik ki az /ə/-t (közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó), amelynek az '''''e''''' [[betű]] felel meg (pl. ''un'''e''' tabl'''e''' en bois'' [yntablɑ̃bwa] ’egy faasztal’), de a [[dél]]-[[franciaország]]i nyelvváltozatban kiejtik: ''Elle m’a dit qu’elle viendrait le lendemain à sept heures'' [ɛləmadikɛləvjɛndʁeləlandəmɛŋasɛtœʁə] ’(A nő) azt mondta, hogy el fog jönni másnap hét órakor’. Minél távolabb van a nyelvhasználat a pallérozott nyelvi regisztertől, annál gyakoribb ez az apokopé, ami Észak-Franciaországra érvényes, pl. ''J'''e''' trouv'''e''' qu'''e''' c'''e''' livr'''e''' est pas mal'' [ʃtʁuvkslivʁepamal] ’Úgy találom, hogy nem rossz ez a könyv’<ref>Kalmbach 2013, §§ 6.8.–6.10.</ref>
Ebben a nyelvben rendszeresebben, mint az angolban, az esetek többségében hagyják el a szóvégi írott mássalhangzókat, és egyes mássalhangzó-csoportokat is, pl. ''ne'''z''''' [ne] ’orr’, ''taboure'''t''''' [taburɛ] ’hokkedli’, ''cor'''ps''''' [kɔːr] ’test’, ''longte'''mps''''' [lɔ̃tɑ̃] ’sokáig’.<ref name="kalmbach_10">Kalmbach 2013, § 10.1.</ref> Nem ejtenek ki személyragokat és ilyen ragok részeit sem, amelyeket egy, kettő vagy három betű ír le, pl. ''je pens'''e''''' ’gondolkodom’, ''tu pens'''es''''' ’gondolkodsz’, ''ils/elles pens'''ent''''' ’gondolkodnak’. Mindhárom igealak kiejtése [pɑ̃s]<ref name="delatour_314">Delatour 2004, 314. o.</ref>
=== Autonómia nélküli szavak ===
Kombinatorikus [[fonetika]]i jelenségként is van apokopé, amely abban áll, hogy egyes szavakat úgy kezelnek, mintha a szomszédos szó részei lennének. Hangsúlytalan simulószókat érint az ilyen apokopé.
Vannak ilyen szavak például a gyors angol beszédben. Vég-mássalhangzójukat nem ejtik ki, de az írás tükrözi. Gyakran használt, esetleg [[állandósult szókapcsolat]]okban vannak ilyen szavak, pl. ''an'''d''''' [ən] a ''snakes and ladders'' ’kígyók és létrák’ (társasjáték neve), vagy ''o'''f''''' [ə] az ''a cup of tea'' ’egy csésze tea’ szókapcsolatokban.<ref name=crystal_30"/> Más helyzetekben azonban ezeket a mássalhangzókat kiejtik.
Egyes nyelvekben magánhangzóra végződő simulószók kötődnek így ugyancsak magánhangzóval kezdődő szavakhoz, a [[hangűr]] kiiktatása céljából úgy, hogy a simulószó végéről elhagyják a magánhangzót.<ref name="dubois_173">Dubois 2002, 173. o.</ref><ref name="bidu_181">Bidu-Vrănceanu 1997, 181. o.</ref><ref name="dobridor_e">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/eliziune '''eliziune'''] szócikk.</ref> Ez a fajta apokopé rendszeres és nagyon gyakori a franciában. E nyelv nyelvészetében az ''élision'' ’elízió’ terminust használják rá.<ref>A magyar szaknyelvben hangkivetésnek is mondják, analóg módon az angol ''elision'' szóval, amely másféle hangkivetést is megnevez (vö. Crystal 2008, 166. o.), miközben a franciában csak simulószó végén levő magánhangzó kivetésére használják.</ref> Ez is lehet sztenderd vagy nem sztenderd, a sztenderdben pedig kötelező vagy fakultatív, és írásban nyelvtől függően [[aposztróf]]fal vagy [[kötőjel]]lel jelzik.
A franciában kötelező ez a fajta apokopé az '''''e'''''-re végződő simulószók esetében: határozott [[névelő]] (''l’ami'' ’a barát’ < ''le''), hangsúlytalan [[személyes névmás]] (''on t’attendra'' ’meg fognak várni téged’ < ''te''), hangsúlytalan [[visszaható névmás]] (''elle s’énerve'' ’idegeskedik’ < ''se''), [[Tagadás (nyelvészet)|tagadószó]] (''il n’a rien dit'' ’nem mondott semmit’ < ''ne'')<ref>Kalmbach 2013, § 6.10.1.</ref> stb. Kivetik az '''''a'''''-t is a ''la'' határozott névelőből és személyes névmásból (''l’Europe'' ’Európa’),<ref>Delatour 2005, 37. o.</ref> valamint az '''''i'''''-t a ''si'' kötőszóból: ''s’il fait beau'' ’ha szép idő van’.<ref>Delatour 2005, 281. o.</ref> Nem sztenderd hangkivetés is van, pl. a ''tu'' személyes névmásból (''t’as dit'' < ''tu as dit'' ’(te) mondtál’) vagy a ''qui'' [[vonatkozó névmás]]ból: ''celui qu’a dit ça'' < ''celui qui a dit ça'' ’az, aki ezt mondta’.<ref>Kalmbach 2013, § 14.3.</ref>
A románban is van ilyen hangkivetés, mindig sztenderd, de ritkább és kevésbé rendszeres, mint a franciában. Kötelező a hangsúlytalan személyes és visszaható névmás esetében, de csak amikor az ''avea'' ’birtokolni’ [[Segédige|segédigével]] találkoznak, pl. ''m-am străduit'' ’igyekeztem’ (< ''m'''ă'''''), ''s-au înțeles'' ’megértették egymást’ (< ''s'''e'''''). Nem kötelező azonban pl. a ''că'' kötőszó esetében. Gyors beszédben megvan (pl. ''A zis c-a terminat lucrarea'' ’Azt mondta, hogy befejezte a dolgozatot’), de tagoltabban nincs meg: ''A zis c'''ă''' a terminat…''<ref name="dobridor_e"/>
▲== Apokopé érintette szegmensek ==
▲Apokopé útján elhagyható egyetlen beszédhang, magán- vagy mássalhangzó, valamint szótagot vagy nem szótagot képező hangcsoport, de még egynél több szótag is.
Hangsúlytalan magánhangzó:
:{{en}} ''(ic) sing'''e''''' (óangol) > ''(I) sing'' (mai angol) ’énekelek’;<ref name="dubois_43"/>
:{{fr}} ''j’aime'' ’szeretek’ (< ''j'''e''''');<ref name="dubois_173"/>
:{{it}} ''sant’Antonio'' ’Szent Antal’ (< ''sant'''o''''');<ref name="dubois_173"/>;
:{{ro}} ''m-am străduit'' ’igyekeztem’ < ''m'''ă'''''.<ref name="dobridor_e"/>
Mássalhangzó:
:* {{huen}} ''kapá'''l'''knife'' >[naɪf] ''kapa''’kés’;<ref name="gerstner_328crystal_29"/>
:* {{frro}} ''nisfeștanie'' > 'd'feștanie'''' [ni] ’fészek’;’szentelés’.<ref name="kalmbach_10bidu_31"/>
:{{en}} ''com'''b''''' [kəʊm] ’fésű’.<ref name="bussmann_73"/>
Beszédhangok csoportja:
:* {{huen}} ''hisz'''en'''I have'' > ''hiszI’ve'' „nekem van” (szótag része);<ref name="gerstner_328crystal_29"/>;
:* {{frit}} ''métro'''politain'''rondine'' >< latin ''métrohirundinem'' ’metró’ (kétegy szótag), ''ils/elles pens'''ent''''' [pɑ̃s] ’gondolkodnak’ (szótag részét képező rag);<ref name="delatour_314dubois_43"/>
:* {{itfr}} ''bonta'''de'''autobus'' > ''bontàbus'' ’jóság’ (egykét szótag);<ref name="dubois_43"/>;
:* {{ro}} ''Un'''de'Elisaveta'' te duci?''’Erszébet’ > ''Un’ te duci?Veta'' ’Hová mész?’’Erzsi’ (egyhárom szótag).<ref name="dobridor_abidu_31"/>
== Jegyzetek ==
* {{en}} Crystal, David. [https://anekawarnapendidikan.files.wordpress.com/2014/04/a-dictionary-of-linguistics-and-phonetics-by-david-christal.pdf ''A Dictionary of Linguistics and Phonetics''] (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. {{ISBN|978-1-4051-5296-9}} (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* {{fr}} Delatour, Yvonne ''et al.'' [https://vk.com/doc162499119_346275411?hash=b28373417f2c851f9d&dl=1b19e003a744437413 ''Nouvelle grammaire du français''] (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. {{ISBN|2-01-155271-0}} (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* Dömötör Adrienne. 14. fejezet – A nyelvújítás. Kiefer Ferenc (szerk.). ''Magyar nyelv''. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. {{ISBN|963-05-8324-0}}; az interneten: [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/adatok.html ''A magyar nyelv'']. [http://www.tankonyvtar.hu/hu Digitális Tankönyvtár]. Letölthető PDF. 271–282. o. (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* {{fr}} Dubois, Jean ''et al.'' ''Dictionnaire de linguistique'' (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
* Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. Kiefer Ferenc (szerk.). ''Magyar nyelv''. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. {{ISBN|963-05-8324-0}}; az interneten: [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/adatok.html ''A magyar nyelv'']. [http://www.tankonyvtar.hu/hu Digitális Tankönyvtár]. Letölthető PDF. 306–334. o. (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* {{fr}} Grevisse, Maurice – Goosse, André. ''Le bon usage. Grammaire française'' (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. {{ISBN|978-2-8011-1404-9}}
* {{fr}} Kalmbach, Jean-Michel. [http://research.jyu.fi/phonfr/Manuel_2011.html ''Phonétique et prononciation du français pour aprenants finnophones''] (Francia hangtan és kiejtés finn ajkú hallgatóknak). 1.1.9. változat. Jyväskylä-i Egyetem. 2013. {{ISBN|978-951-39-4424-7}} (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* Osztovits Szabolcs (projektvezető). [http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/index.htm Retorikai-stilisztikai lexikon]. [http://enciklopedia.fazekas.hu/imprint.htm ''Fazekas Project – Kulturális enciklopédia'']
* Tótfalusi István. ''Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára''. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: [https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tinta/TAMOP-4_2_5-09_Idegenszo-tar/Idegenszo-tar_1_1.html ''Idegenszó-tár'']. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* {{fr}} [http://www.cnrtl.fr/definition/ Trésor de la langue française informatisé] (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2019. július 8.)
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Apokopé]]
* [[Detrakció]]
* [[Protézis (nyelvészet)]]
<!--{{Portál|Nyelvészet}}-->
<!--[[Kategória:Hangtan]]-->
| 