„IV. Orbán pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
33. sor:
=== Szicília trónja ===
A császárok és a pápák évszázados küzdelmének hagyatéka ugyan csak nyomaiban maradt fenn Orbán pontifikátusának idejében, de így is az egyházfő nagy energiáit kötötte le. Az utolsó trónon lévő Hohenstaufen, [[I. Manfréd szicíliai király|Manfréd]], [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|Szicília régense és királya]], [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] törvénytelen gyermeke volt. A [[palermo|palermói]] udvar feje az itáliai ghibellinek egyik legbefolyásosabb vezetője volt, kiváltképpen a győztes [[montaperti csata]] után, amelyet a guelfek és a ghibellinek vívtak Siena mellett [[1260]]. [[szeptember 4.|szeptember 4-én]]. A győzelem Manfréd elismertségét hozta az egész félszigeten. A becsvágyó uralkodó azonban nagyrészt apja kiválóan kiépített hivatalnokrendszerének és seregének köszönhette sikereit. Manfréd maga nem volt igazán jó stratéga, és ezt Orbán is igyekezett kihasználni.<br />
A pápaság a Hohenstaufok uralmát leginkább azóta támadta, amióta az uralkodói ház házasság révén megszerezte a szicíliai trónt is. Ez azt jelentette, hogy a pápa a két német birtokban lévő királyság közé szorult. Az északi birodalom meggyengülése és anarchiába
Orbán éppen ezért körültekintőbb volt, amikor szövetségest keresett Szicília elleni terveihez. Végül [[IX. Lajos francia király|IX. Lajos]], [[Franciaország|francia]] uralkodó udvarába írt levelet, amelyben a király testvérének, [[I. Károly nápolyi király|Anjou Károlynak]] ajánlotta fel a trónt. Károly kiváló választás volt, hiszen felesége révén nemcsak [[Anjou]] gazdag hercegségét birtokolta, hanem [[Provence]]-t is, tehát a pénz nem állhatott a pápa tervének útjába. Emellett Károly bátor és okos hadvezér is volt. Az egyetlen probléma IX. Lajossal volt, aki a békét támogatta a pápa és Manfréd között. Ráadásul [[III. Konrád jeruzsálemi király|Konradin]] szicíliai koronáját törvényesnek vélte, ezért testvére trónbitorló lenne a királyságban. Orbán tehát nem igen tehetett mást, igyekezett békére törekedni a déli szomszéddal. A békülékeny felszín alatt azonban Orbán nem adta fel Lajos győzködését, amely [[1263]]-ban végül beért. A szent uralkodót egy újabb keresztes háború indításának apropójából lehetett meggyőzni, amelynek kitűnő kiinduló állomása lehetne Szicília. Ráadásul a francia király tudomására jutott, hogy Manfréd [[szaracénok|szaracén]] katonákat is seregébe fogad a pápa elleni küzdelemben. Ezért aztán még abban az évben megjelent Károly követe Rómában, ahol titkos szerződésben egyeztek meg Orbán követeivel. Ennek öt fontos pontja volt:
| |||