„Szám (nyelvészet)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
[[Szótő]]beli változás toldalék nélkül is kifejezheti a többes számot. Ez a belső [[flexió]]nak nevezett jelenség jellemző olyan flektáló nyelvekre, mint például az arab: ''kitab'' ’könyv’ vs. ''kutub'' ’könyvek’.<ref name="eifring_31">Eifring – Theil 2005, 2. fej., 31. o.</ref> Néhány szó esetében ez a módszer megvan az [[angol nyelv]]ben is, pl. ''man'' ’férfi’ vs. ''men'' ’férfiak’.<ref name="eifring_5">Eifring – Theil 2005, 4. fej., 5. o.</ref>
 
A szám jelzésének mértékében különbség van a [[Francia nyelv|francia]] és a többi újlatin nyelv között, ugyanis a franciának az a sajátossága, hogy már csak kivetelesenkivételesen fejezi ki a főnevek és a melléknevek többes számát ezek alakjával a beszédben, bár a [[helyesírás]] megköveteli a valamikor kiejtett toldalékot. Ezért a számok kifejezését többnyire a [[névelő]]k alakja fejezi ki, pl. '''''l’'''enfant'' ’a gyerek’ vs. '''''les''' enfants'' ’a gyerekek’.<ref name="dubois_325"/>
 
Az ige is nyelvtől függően többé-kevésbe kifejezi azt a számot, amely az [[Alany (nyelvészet)|alanyéval]] egyezik, nagy mértékben pl. a magyarban vagy a szláv nyelvekben, valamivel kisebb mértékben pl. a franciában, és kis mértékben pl. az angolban. Az ige terén a magyar és a flektáló nyelvek között hasonlóság van abban az értelemben, hogy nem csak a számot fejezik ki az ige ragjai: