„Ivanóczy Ferenc” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2)
Nincs szerkesztési összefoglaló
31. sor:
== Élete ==
=== Családja ===
Szülei kisnemesi származású földművesek voltak és a mai [[Alsószentbenedek]]en (ma ''Ivanovci,'' [[Szlovénia]]) éltek. Édesapját Kodila Ádámnak, édesanyját Hujsz Rozáliának hívták. Az Ivanóczy nevet lakóhelyük után használták a nemes Kodila, Kódela és Kobila családok, de a név miatt sokan tévesen [[magyarok]]nak gondolják őket. Az Ivanóczy nevet egyébként leginkább azok a családok használták, akik megakartákmeg akarták magukat különböztetni a többi nem nemes Kodiláktól. A faluban éltek más nemesek is, mint a Gombossyak, s általában a nemességhez jutott szlovének magyar neveket kaptak akkoriban. A Kodila család neve összefüggésben van a mostani [[Magyarország|magyar]] határ mellett fekvő [[Kebele (Szlovénia)|Kebele]] ''(Kobilje)'' községgel.<br />
 
Az Ivanóczyak és Kodilák/Kódelák közül már számos [[vendvidék]]i értelmiségi, elsősorban papok és népi tanítók kerültek ki. [[Ivanóczy Ádám]] [[belatinc]]i plébános például [[Kossics József]] nevelője volt, [[Kodela Péter]] [[Felsőszentbenedek]]ről származó plébános Kossics utódja volt [[Felsőszölnök]]ön, az ő édesapja is alsószentbenedeki, Kodela János, aki Felsőn volt kántortanító.
 
37 ⟶ 38 sor:
 
=== Tanulmányai ===
Az elemi iskolát az egyházközségükben, az akkori Kancsócon végezte, ahol Kodela János tanított. [[1866]]-tól [[1868]]-ig tanult itt, utána [[1875]]-ig [[Kőszeg]]en négy osztályt végzett.<br />
 
A Kelcz-Adélffy család támogatásával végezte tanulmányait. A családnak voltak birtokai a Vendvidéken és már [[1779]]-től emelt fel a paraszti és kisnemesi sorból tehetséges fiatalokat, akiket tovább taníttatott. A diákok 240 korona évdíjat kaptak a tanuláshoz.
 
=== Papi pályája ===
Az ifjú Ferenc további három évet [[Szombathely]]en végzett, négy felsőfokú osztályban. Ezt követően [[Budapest]]en tanult teológiát és [[1882]]-ben doktorátust nyert a tantárgyból. [[Július 11.|Július 11-én]] [[Győr]]ben szentelte pappá [[Zalka János]] püspök és [[július 16.|július 16-án]] Kancsócon tarthatta újmiséjét.<br />
 
Egy évig káplán volt Muraszombatban, majd [[1883]] [[december]]ében a szombathelyi [[Szeminárium (papnevelő intézet)|szeminárium]] prefektusává tették, s helyén maradt [[1889]]. [[február 1.|február 1-jéig]]. Itt [[1884]]-ben a teológiai dogmatika tanára lett, [[1886]]-ban a tanári állásban eggyel magasabb fokozatot kapott és hittanárokat képesítő bizottság tagja lett.
 
51 ⟶ 54 sor:
 
=== Politikai szerepe ===
Ivanóczy [[1889]] után kezdett politikai szerepvállalásba. Néhány év múlva már vitathatatlanul a nemzetiségi mozgalmak legfőbb szószólójának számított, mellette Borovnják Józseffel.<br />
 
Mint tanfelügyelő a szlovén (vend) nyelvű oktatás felett őrködött a területen és bírálta a [[magyarosítás]]okat. Az általa vezetett politikai csoportosulás ([[Szlovén Néppárt]]), ami főleg katolikus papokat, tanárok és más értelmiségeket, valamint néhány községi, járási vezetőt tömörített, hangot emelt a mellett, hogy a szlovén kisebbség autonómiához jusson. Ivanóczyban fogalmazódott meg először a széles körű önállóság megszerzése, ami [[első világháború]] során egyre erősebb lett. Az Ivanóczyt követő vezetők egy Magyarországon belül önálló, vagy teljesen független ún. ''[[Szlovenszka krajina]]'' megteremtésére vállalkoztak, de később mégis egyesültek a [[Szerb–Horvát–Szlovén Állam|Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal]].
 
== Irodalmi munkássága ==
Munkái részben vallásos, részben politikai célzatú írások. [[Magyar nyelv]]ű cikkeket is szerkesztett a ''Szombathelyi lapok''-ba [[1877]]-től. Ezekben a cikkben a vendvidéki lakosság mindennapi életét és helyzetét ábrázolta, ill. elemezte, s rövid történelmi értekezéseket is megjelentek a cikkekben.<br />
 
A budapesti ''Magyar Állam'' c. politikai lapnak és a ''Religio'' c. vallási lapnak is írt cikkeket. Utóbbiban korábban más szlovén irodalmárok, mint [[Sbüll Ferenc]] is publikált.
 
Az [[1887]] és [[1888]] között [[Nápoly]]ban és [[Róma|Rómában]] tett utazásairól is készített beszámolókat a ''Vasmegyei lapok''-ban.<br />
 
[[1885]]-ben írta doktori disszertációját A Szent írás és az ékíratos emléken címen.