„Augustus római császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.215.58 (vita) szerkesztéséről Pagony szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a Szardínia egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
51. sor:
Octavianus, aki végeredményben Caesar örökségét képviselte, követelte a Hirtius és Vibius Pansa halálával megüresedett consulságot. A senatus nem volt hajlandó megadni neki a címet, mire nyolc legiójával megszállta [[Róma]] városát. Az ellene küldött három hadsereg harc nélkül adta meg magát. A senatus nyomban törvényesítette az [[adoptio|adoptiót]], Octavianus pedig megkapta a consuli címet (társa közeli rokona, [[Quintus Pedius]] lett). Cassiust és Brutust száműzték, Lepidus és Marcus Antonius ellenséggé nyilvánítását pedig érvénytelenítették. Ezzel megkezdődött a Caesar-párt egységesülése: végül a hadsereg követelésére [[i. e. 43]]-ban Octavianus, Antonius és Lepidus megkötötte a [[Második triumvirátus|II. triumvirátust]], amit a senatus törvényesített. A három hadvezér öt évre rendkívüli teljhatalmat kapott.
A triumvirek felosztották egymás között a Római Birodalom nyugati tartományait. Lepidus egész Hispaniát és Gallia Narbonensist, Antonius Gallia Cisalpinát és [[Gallia Transalpina|Transalpinát]], Octavianus pedig [[Africa|Africát]], [[Numidia|Numidiát]], Szicíliát valamint [[Szardínia (
Miután némi tartalékot gyűjtöttek, a triumvirátus Antonius és Octavianus által vezetett, tapasztalt serege átkelt a [[Balkán-félsziget|Balkánra]], hogy megütközzön Cassius és Brutus jobban felszerelt és ellátott hadaival. Két ütközetre került sor [[philippi csata|Philippi]] mezején: [[i. e. 42]]. [[október 2.|október 2-án]] Antonius legyőzte Cassius hadait, aki öngyilkos lett, noha Brutus győzelmet aratott Octavianus seregrésze felett. [[október 23.|Október 23-án]] végül a maradék köztársasági erők is vereséget szenvedtek, Brutus pedig követte társa példáját: öngyilkossággal kerülte el a fogságot. Az életben maradt republikánusok vagy átálltak, vagy utolsó menedék gyanánt Sextus Pompeiushoz menekültek Szicíliába.
| |||