„Erzsébet-sziget” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
Nincs szerkesztési összefoglaló
{{Sziget infobox}}
 
A [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] '''Erzsébet-sziget''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Alžbetínsky ostrov'') a [[Duna]] egyik orsó alakú [[sziget]]e, mely a [[folyó]] északi partjának közelében húzódik a város csaknem teljes hosszában. Hossza mintegy 2,5 km, szélessége 350 m. A [[Komárom (Magyarország)|Dél-Komáromba]] vezető [[Erzsébet híd (Komárom)|Erzsébet-híd]] a sziget keleti végénél épült fel [[1892]]-ben, a várossal az [[1968]]-ban felépült felnyitható híd köti össze. A 20. század elején nyugati végénél széles földsáv feltöltésével a szárazföldhöz kapcsolták, így a szigetet északról határoló Duna-ág (melyet a komáromiak ''Kis-Duná''nak neveznek) öböllé vált. Nevét – a hídhoz hasonlóan – [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királyné]] tiszteletére kapta, aki [[Bécs]]ből [[Pest (történelmi település)|Pest]]re hajózva itt lépett először magyar földre. Korábban ''Várkormányzói-sziget''nek, ''Komáromi-sziget''nek, a [[szocializmus]] ideje alatt ''Vörös flottila-sziget''nek ''(ostrov Červenej flotily)'' nevezték.
 
== Története ==
A szigetet Komárom polgárai már a középkor óta gyümölcstermesztés céljára hasznosították. A [[16. század]]ban még két szigetből állt (Kis- és Nagy-sziget), melyeket egy ér választott el egymástól. 1526 után az osztrák várkapitányok kezére került, akik a várbirtok részeként kezelték és a kertek használatáért bért szedtek. A törökökkel vívott harcok éveiben többször is elpusztultak az itteni kertek, [[1623]]-ban pedig ''Johann Dietrich Reiffenberg'' várkapitány az egész szigetet magának foglalta le és sokáig legelőként a helyőrségi lovak táplálását szolgálta.
[[1745]] után a város jogainak helyreállításával a sziget is visszakerült Komárom tulajdonába. Egy darabig még legelőként hasznosították, de hamarosan ismét a város gyümölcskertjévé vált. Az [[1780-as évek|1780-as évektől]]tól a korábbi kompjáratok helyett hajóhíd kötötte össze a várossal, Újszőny irányába pedig repülőhíd biztosított összeköttetést. Ezután a városiak kedvelt kirándulóhelye lett, több csárda és hajómalom is létesült. [[1797]]-ben [[Csokonai Vitéz Mihály]] is járt itt Vajda Juliannával, a sziget szépsége ihlette ''A Duna nimfája'' c. versét.
 
[[1819]]-ben a városi tanács 700 négyszögöles kerthelyekre parcellázta a szigetet és az így kialakított 213 parcellát [[1820]] januárjában árverésen értékesítette a város polgárai között. Ekkor alakult ki a sziget mai utcahálózata is – a sziget hosszában középutat
''([[Platánfa sor (Komárom)|Platánfa sor]])'' alakítottak ki két keresztúttal.
 
[[1838]]-ban a repülőhíd helyett 337 m hosszú hajóhidat alakítottak ki Újszőny felé, melyet telente szétszedtek és a Kis-Dunába vontattak. Kis csavargőzös is közlekedett a Duna két partja közt egészen [[1892]]-ig, az állandó vashíd megépültéig. A 19. század végéig a sziget nyugati végénél kialakult homokzátonyon aranymosás is folyt.
A sziget alsó részén [[1897]]-ben bérelte ki a ''Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság'', mely ide telepítette át [[győr]]i hajójavító műhelyét. A 20. század elején az üzem jelentős bővítésen ment át és [[1947]]-ig (az új hajógyár megalapításáig a Kis-Duna északi partján) itt üzemelt. [[1902]]-ben a sziget felső részén felépült a városi vízmű, melynek építésével egy időben a szigetet széles földsávval kötötték össze a parttal.
 
* A sziget déli végén, a régi hajógyár udvarán állt [[1936]] decemberéig a város egyik nevezetessége, a ''komáromi nagy fa'', mely egy 40 m magas, 786 cm vastag nyárfa volt, melyet kivágásakor 350 évesre becsültek. [[Komárom vármegye]] nemessége e fa alatt tartotta gyűléseit, [[1790]]-ben itt égették el [[II. József magyar király|II. József]] földmérési rendeletét. 1829 után egy ideig alatta tartották előadásaikat a nyaranta Komáromban fellépő színtársulatok.
* A határátkelőhellyel szemben állt az 1990-es években történt lebontásáig a ''Pokol vendéglő'', mely a 20. század eleje óta a város egyik ismert szórakozóhelye volt, [[Móricz Zsigmond]] is megfordult itt komáromi látogatásakor. Előtte állt a ''Nepomuki Szent János-kápolna'', melyet [[1815]]-ben emeltettek a Sárkány testvérek és a csapóhíd megépülésekor, 1968-ban bontották le.
* A szigeten végighúzódó ''Platánfa sor'' nevezetessége az egyre foghíjasabb régi platán- és nyárfasor. [[2008]]-ban 67 fa élvezett állami védettséget.
* A Platánfa sor 16. szám alatt található az egykori ''Beöthy-villa'', melynek udvarában [[1913]]-ban állították a ''Jókai-filagóriá''t a nagy író mellszobrával (ez utóbbi az 1919-es harcok során megsemmisült). Beöthy Zsigmondnál számos híres író és tudós megfordult ([[Gárdonyi Géza]], [[Mikszáth Kálmán (író)|Mikszáth Kálmán]], [[Molnár Ferenc (író)|Molnár Ferenc]], [[Szinnyei József]]).
* A sziget derekán található a ''Jókai-kert'', mely még 1820-ban került a Jókai-család birtokába, a [[Jókai Mór|nagy író]] diákkorában sok időt töltött itt, részben a sziget adott ihletet ''Az aranyember'' című regényéhez. Az udvarán egy kis faházikó állt, itt írta Jókai komáromi joggyakornokoskodása alatt a ''Hétköznapok'' című művét.