„Kolerakórház és koleratemető (Miskolc)” változatai közötti eltérés

Az [[első világháború]] kitörését követően a sebesültek hazai ellátása céljából úgynevezett „katonai megfigyelőállomásokat” hoztak létre. Ezek tulajdonképpen katonák számára épült kórházak voltak, és Magyarországon összesen 14 ilyet telepítettek. A miskolci kórház (a köznyelvben „kolerakórház") helyszínéül a mai József Attila–Fonoda–Szinva–Szondi György utcák alkotta területet, a későbbi Szondi-telepet jelölték ki, és azAz építkezés miniszteri biztosa [[Tarnay Gyula]] megyei főispán volt, és komoly szerepet játszott a helyszín megválasztásában, az építkezés lebonyolításában [[Nagy Ferenc (polgármester)|Nagy Ferenc]] polgármester is. Az építési munkálatok 1914 novemberében kezdődtek, 10×40 méteres és 5–10×15–16 méteres barakképületeket emeltek. Az épületek meglehetősen puritán kiképzést kaptak, falaik kívül és belül deszkákból készültek, erre kívül kátránylemez, belül olajos papírborírás került. Az alap gerendaváz volt, a talajt salakkal töltötték fel, és erre fapadlót helyeztek. Az épületeket négyszöghálósan helyezték el, és az egész telepet magas deszkakerítés övezte. Ugyancsak kerítés választotta el a „csak" sebesültek barakkjait a fertőző betegekétől. A bejáratokat katonai őrség vigyázta. A fertőző részen 14–15 épület állt, amelyek körülbelül 1200 katonát tudtak fogadni, míg a másik oldalon 38 nagy és 8 kisebb barakk, valamint négy melléképület állt, ez a rész mintegy 3200 férőhellyel rendelkezett. A kórház hamar kinőtte a lehetőségeit, ezért 1915 októberében újabb 25 barakképületet állítottak fel. Ezek már valamivel jobban felszereltek voltak, például a kályhafűtés számára falazott kéményük is volt. Egy-egy épületben mintegy 90 betegágyat helyeztek el. A telep a 1916 tavaszára érte el végleges kiépítettségét, ekkor 78 nagy, nyolc kisebb épületet és hét melléképítményt (tűzoltótorony, hulladékégető, röntgen, laborok, elektromos központ, katolikus-református kápolna) tartalmazott, és maximálisan 5800–5850 sérült, beteg katonát fogadhatott. A telep területe hatalmasra nőtt, több mint {{szám|21000}} hektáros lett.

A kórházhoz tartozó temető helyét a kórházteleptől keletre, a József Attila úttól északra, a [[Sajó (folyó)|Sajó]] túloldalán, a Csorba-tó felé vezető mai Sajó utca mentén jelölték ki. A temetőben a fertőző betegségben elhunyt katonákat temették el – innen kapta a köznyelvben a „koleratemető” nevet –, a nem fertőzőeket a [[Deszkatemplom|Deszkatemető]] mellett kialakított részen (Hősök temetője) hantolták el. A koleratemetőben a gyászszertartások biztosítására Miskolc városa külön kápolnát építtetett, amit 1915. november 2-án szenteltek fel a megye, a város, az egyházak és a katonaság képviselői jelenlétében. A temetőben 962, nem csak magyar (orosz, román, olasz stb.) katona nyugszik. A koleratemető állapota a kórház megszűnése utáni évtizedekben folyamatosan romlott, egyre elhanyagoltabb lett, a kápolna is romos állapotba került, és nagy károkat okoztak a Sajó áradásai is, így 2018-ra már csak a két kapuzat és a kápolna romjai álltak.