„Jang Hsziu-csing” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kína tartományai (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
4. sor:
Jang faárus volt [[Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület]] ''(Kuanghszi)'' tartományban, mielőtt csatlakozott volna a felkeléshez. [[1848]]-ban fölvette a [[kereszténység|keresztény]] vallást, miután állítólag [[Isten]] meglátogatta álmaiban. [[1850]]-ben elkezdte hirdetni, hogy csodával meg tudja gyógyítani az igaz hívőket. Korán csatlakozott a felkeléshez, és gyorsan emelkedett a hatalmi létrán. [[1851]]-ben, amikor [[Hung Hsziu-csüan]] ''(Hong Xiuquan)'' fölvette a „mennyei király” címet, Jang lett a hadsereg főparancsnoka. Jangot „Keleti Királynak” nevezték ki, a Nyugati Király, Északi Király, Déli Király és a Segédkirályok mellett. Jang kémhálózatot teremtett, hogy fölfedje a [[Csing-dinasztia|Csing-dinasztiához]] hű embereket a királyságban.
Jang vezetése alatt foglalták el [[Nanking]] városát [[1853]]-ban. Hung egyre kevesebbet foglalkozott a politikával és egyre többet a [[hárem]]ével, ezért kinevezte Jangot első miniszterének. Jang azonban vitába került Hunggal a [[konfucianizmus]] szerepéről. Amíg Hung meg akarta semmisíteni a konfucianizmust, Jang pozitívnak ítélte a konfucianista [[erkölcs]]öt, a [[Sárkányok|sárkány]]okat ábrázoló képeket és efféléket pedig nem tartotta szentségtörőnek.
Jang ambiciózus volt, és egyre több hatalmat követelt magának. Egyre sűrűbben kezdett [[transz]]ba esni, és azt hirdette, hogy álmaiban Isten kritizálta Hungot.<ref>Immanual C.Y.Hsü: The rise of modern China, 242</ref> Amikor végül kihirdette, hogy Isten azt akarja, hogy ő legyen az új mennyei király, Hung kivégeztette őt és követőit az Északi Király segítségével. Mivel a lázadás vezetősége egymás ellen kezdett hadakozni, a császáriak pár év múlva fölülkerekedtek és legyőzték a tajpingokat.
| |||