„Mohácsi csata” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  6 hónappal ezelőtt
a
[061] <ref> hibás központozással AWB
a ([061] <ref> hibás központozással AWB)
A meggyengült központi hatalom irányításában több esetben a [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] korában kiemelkedett méltóságok ([[Bakócz Tamás]] [[bíboros]], [[Szalkai László]] püspök, későbbi [[esztergomi érsek]], [[Nagylucsei Orbán]], [[Werbőczy István]]) is meghatározó szerepet vittek.<ref name="Kulcsár75">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=75}}</ref> A főbb méltóságok betöltésének kérdése szoros összefüggésben állt a vármegyei nemesség és az arisztokrácia fokozatosan kiéleződő harcával, mely küzdelem a két társadalmi csoportot és érdekkörét két jól elkülönülő, bár átjárható frakcióra osztotta. A vármegyei nemesség [[Werbőczy István|Werbőczy]] személyében ideológust, szellemi vezetőt, [[I. János magyar király|Szapolyai]]ban befolyásos támogatót tudhatott magáénak, s rövidesen felismerte politikai jelentőségének megnövekedését.<ref name="Kulcsár97-100">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=97-100}}</ref> Ezzel párhuzamosan a [[15. század|15]]–[[16. század]] fordulóján olyan, nagy múltú főnemesi családok haltak ki mint a [[Cillei család|Cillei]], a [[Garai család|Garai]], a [[Hunyadi-család|Hunyadi]] vagy az [[Újlaki család|Újlaki]] famíliák, kisebb hatalmi vákuumokat generálva ezzel.<ref name="Kulcsár96">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=96}}</ref>
 
A pénzügyi nehézségeket jól szemléltei, hogy [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] idején az erős központi hatalomnak és a magas adóknak köszönhetően az állami jövedelmek évi 600–900.000 aranyforint között ingadoztak,<ref name="Kulcsár29-30">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=29-30}}</ref><ref>{{cite book|author=[[Kubinyi András]] |title=Mátyás király |pages=60 |location=Budapest |publisher=Vince Kiadó |year=2001 |series=Tudomány – Egyetem |isbn=963-9323-24-1}}</ref>, [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] uralkodásának első hat évében a vonakodó magyar elittől ([[1490]]-[[1496]] között) mindössze 1.600.000 forint érkezett az államkasszába, ám a király ebből a pénzből mindössze 60.000 forintról tudott, kiadásait jellemzően [[Cseh Királyság|cseh királyi]] jövedelmeiből és hitelből fedezte. [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] [[1516]]-ban bekövetkezett halálakor mintegy 400.000 forint adósságot hagyott fiára.<ref name="Kulcsár67-69">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=67-69}}</ref> A török elleni védekezés megoldatlansága tovább rontott a helyzeten, a hadi kiadások, melyeknek minden évben csupán egy részét sikerült előteremteni, elviselhetetlen terhet róttak az uralkodóra és az államra. A szerényebb becslések szerint a [[végvár|déli határvédelmi rendszer fenntartása]] és kisebb korszerűsítése is évi 300-400.000 forintot jelentett, ennek azonban jellemzően csak a felét sikerült finanszírozni. Mivel az állam nem győzte e hatalmas költségeket, az érintett területekre olyan komoly anyagi háttérrel rendelkező személyek kerültek, akik legalább nagyobbrészt saját vagyonukból próbálták megszervezni és fenntartani a védelmet, például Batthyányi Boldizsár jajcai bán és [[Báthori István (nádor)|Báthori István]] temesi ispán.<ref name="Kulcsár84-85">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=84-85}}</ref> [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] ütőképes zsoldoshadserege, a „fekete sereg” amelynek eltartása már [[1490]] előtt is problémás volt, hiszen évente akár 300.000 forintot is kitett, [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] idejében már fenntarthatatlannak bizonyult. A fizetetlen zsoldosok [[1492]]-ben megtagadták az engedelmességet és fosztogatni kezdtek, leverésükhöz [[Kinizsi Pál]] általános mozgósítást rendelt el, majd a [[Száva]] mentén győzte le őket. A király [[1493]]-ban hivatalosan feloszlatta a zsoldoshadsereget.<ref name="Kulcsár70-72">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=70-72}}</ref> A szárazföldi hadsereg létszámának és harcértékének csökkenése mellett a vízi utak ellenőrzésében, az utánpótlás szállításában és a harcok támogatásában nélkülözhetetlen szereppel bíró naszádosok száma a Mátyás-kori tízezerről az [[1520-as évek]]re ezer környékére olvadt.<ref name="Kulcsár84-85"></ref>
 
[[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] kezdetben igyekezett a [[Jagelló-ház]] nemzetközi befolyására támaszkodva egy még jelentősebb közép-európai hatalmi tömböt kialakítani, ezért szorosan együttműködött lengyel királyi rokonaival,<ref> [[IV. Kázmér lengyel király]] (u. 1447-1492); [[I. János lengyel király]] (u. 1492-1501); [[Sándor lengyel király]] (u. 1501-1506); [[I. Zsigmond lengyel király]] (u. 1506-1548)</ref>, egészen amíg fivére, [[I. Zsigmond lengyel király]] az orosz és török fenyegetés miatt revideálni kényszerült külpolitikai elképzeléseit. Ezt követően más jelentős szövetséges híján [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló király]] és udvara igyekezett a [[Habsburg-ház]]zal szorosabbra fűzni kapcsolatait. A külpolitika ilyetén irányváltását ellenző köznemesi párt [[Werbőczy István|Werbőczy]] és [[I. János magyar király|Szapolyai]] vezetésével már az [[1505]]-ös országgyűlésen is élénk hangon tiltakozott, [[július 25.|július 25]]-re pedig a király beleegyezése nélkül fegyveres gyűlést hívtak össze [[Székesfehérvár]]ra, melyet végül nem tartottak meg.<ref name="Kulcsár104">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=104}}</ref> Októberben a [[Rákos-mező|Rákos mezején]] tartott országgyűlésen a köznemesi párt kifejezte ellenszenvét a nem „született magyar” királyokkal szemben a törvényi erőre sosem emelkedett, úgynevezett [[rákosi végzés]]ben. Ezzel párhuzamosan [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] titokban követet küldött [[I. Miksa német-római császár|Miksa császárhoz]] és megállapodást kötött vele, melynek értelmében születendő fia [[I. Miksa német-római császár|Miksa]] egy leányunokáját veszi majd feleségül, saját leányát pedig [[I. Miksa német-római császár|Miksa]] egy fiúunokájához adja hozzá, továbbá a megerősítették a régi dokumentumot, hogy a [[Jagelló-ház]] kihalása esetén a [[I. Miksa német-római császár|császárra]] illetve utódjaira szállnak országai, halála esetén pedig a fia feletti gyámság ([[Habsburg–Jagelló házassági szerződés]]).<ref name="Kulcsár105">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=105}}</ref>
 
A [[Közel-Kelet|közel-kelet]]i konfliktusai mellett az [[Oszmán Birodalom]]nak volt elegendő ereje arra is, hogy folytassa a beütéseket Magyarországra. [[1512]] végén a boszniai pasa elfoglalta a [[Szreberniki bánság]] összes várát, majd a dalmáciai és horvátországi erősségek ellen fordult. Az [[1512]]. évi török betörésekre válaszul, [[I. János magyar király|Szapolyai János]] erdélyi vajda [[Havasalföld]] és Szerbia területére tört be, nagy zsákmánnyal, sok fogollyal tért haza. Báthori István temesi ispán a [[Temesköz]]ben aratott győzelmet, nyolc ló vontatta a szekeret, mely a levágott török fejeket [[Buda (történelmi település)|Budára]] szállította. [[X. Leó pápa]] [[1513]] [[július]]ában keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen, melynek megszervezésére a pápa címért folytatott küzdelemben legfőbb riválisát, a Rómában tartózkodó [[Bakócz Tamás]] [[esztergomi érsek]]et nevezte ki teljhatalmú pápai legátussá. [[Bakócz Tamás|Bakócz]] részben hajlott kora, részben a szervezésből eredő pápai ambícióinak kényszerű feladása miatt vonakodott teljesíteni a megbízást, így a pápával folytatott vita és alkudozás egészen novemberig tartott.<ref name="Kulcsár119-135">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=119-135}}</ref> A Magyarországra hazatérő érsek [[1514]] márciusában jelentette be a megbízást a koronatanácsban, a pápai bullát pedig [[1514]]. [[április 9.|április 9-én]] hirdették ki. A kedvezőtlen társadalmi helyzet és a sikertelen szervezés miatt a keresztes hadjárat végül a tragikus kimenetelű [[Dózsa György-féle parasztfelkelés]]be torkollott.<ref> A felkelés kiterjedtségéhez az is hozzájárult, hogy [[1508]]-ban és [[1510]]-ben [[éhínség]] pusztított, [[1511]]-ben [[pestis]]járvány tört ki az országban.</ref><ref>{{cite web |url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1514_julius_15_dozsa_gyorgy_vereseget_szenved_temesvar_alatt/ |title=Dózsa György vereséget szenved Temesvár alatt |accessdate=2015-05-13 |publisher=rubicon.hu}}</ref><ref name="Kulcsár119-135"></ref> Még a felkelés döntő csatája, a [[Dózsa György-féle parasztfelkelés#A temesvári csata|temesvári ütközet]] idején [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló király]]t újabb súlyos egészségügyi problémák gyötörték, a király tartva attól, hogy [[I. János magyar király|Szapolyai]] a parasztok leverése után megnövekedett tekintélyét kihasználva ellene fordul, mozgósította csehországi híveit és segítséget kért [[I. Miksa német-római császár|Miksától]] is, de az összecsapás elmaradt.<ref name="Kulcsár151">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=151}}</ref> Az [[1515]] nyarán megtartott bécsi uralkodótalálkozón sor került a [[Habsburg–Jagelló házassági szerződés]]ben előirányzott házasságkötésekre, [[1516]]. [[március 13.|március 13]]-án pedig elhunyt [[II. Ulászló magyar király]].<ref name="Kulcsár156-157">{{Opcit|n=Kulcsár 1981|o=156-157}}</ref>
132 367

szerkesztés