„Péter apostol” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DanjanBot (vitalap | szerkesztései)
a [061] <ref> hibás központozással AWB
55. sor:
=== Jézussal az evangéliumok szerint ===
[[Fájl:Kapernaum Domus Petri.jpg|bélyegkép|263px|Szent Péter háza Kafarnaumban]]
Péter János evangéliuma szerint [[Bétszaida|Bétszaidá]]ból származott,<ref>Ján 1,44 , Ján 12,21</ref> és Keresztelő János tanítványa volt, míg a szinoptikusok szerint Jézus elhívása előtt [[Kafarnaum]]ban élt testvérével, [[András apostol|Andrással]]. Nős ember volt, amikor [[Jézus]] tanítványa lett, hiszen Jézus meggyógyította az anyósát.<ref>1. Korinthusi levél 9:5</ref>A szinoptikusok elbeszélése szerint a [[Kineret-tó|Genneszareti tavon]] halásztak, akkor is éppen a hálót vetették ki, amikor [[Jézus]] elhívta, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek is: ''„Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!”'' .<ref>Máté 4,19</ref>. Péter pedig ment, és Jézus egyik legbuzgóbb tanítványává vált; a megígért [[Messiás]]nak vallotta őt.<ref>Mt 16,17</ref>
 
=== Jelleme ===
Péter jelleme Jézussal kapcsolatos beszélgetéseiben és cselekedeteiben domborodik ki. Egy olyan embert ismerhetünk meg, aki nem értette Jézus szándékait, úgy értelmezte mint egy átlagos ember, az isteni szándékot látta ugyan de nem mindig értette. Idegen volt számára Jézus lábmosási szándéka (Jn 13.6-8) és nem értette a jövendöléseit szenvedéseiről sem (Jn 13.36). De amikor megérti, Péter odadó szeretete nyilvánul meg: "ne csak lábamat, fejemet is mosd meg" (Jn 13.9-10). Védi Krisztust, megvédené füllentéssel az adószedőktől (Mt 17.24-25), a letartóztatástól karddal védi (Jn 18.10), rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét.<ref>Jn 18,10</ref> sőt még Jézus jövendölését is kiigazítaná, hogy védje "veled ez nem történhet". Odaadó szeretetében azt is vállalja, hogy Jézus szavára vízen jár. "A kisértés viharában csak akkor járhat biztosan, ha tökéletes önmegtagadással a Megváltóra hagyatkozik". (Írja az adventista [[Ellen G. White]]). Jézus látván ezt, a legmegbízhatóbb tanítványai közé avatja, ő örködik Jakabbal és Jánossal a [[Krisztus színeváltozása|szineváltozása]]<nowiki/>kor (Lk 9.28), (Mt 17.1), (Mk 26.37), a halott lány feltámasztásához hívja be őket (Lk 8.51), (Mk 5.37) és ugyancsak hármajukra bízza az utolsó vacsora előkészítését is (Lk 22.8). De mint minden átlagos ember ingatag, ellentmondásos, következetlen és elhamarkodott:<ref>{{Cite web |title=139 Írás - A tizenkét apostol {{!}} Az Urantia könyv {{!}} Urantia Alapítvány |url=https://www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv/139-iras-tizenket-apostol |work=www.urantia.org |date=2010-06-03 |accessdate=2019-05-31 |language=hu}}</ref>: Amikor végre felismeri benne az Isten felkentjét (Mt 16.16), (Lk 9.20), a következő pillanatban már kiigazítaná Jézust (Mt 16.22-23), a szineváltáskor őrködik, de elalszik (Lk 9.32) és bár Péter életét adná Krisztusért (Jn 13.37), háromszor is megtagadta, hogy Jézus tanítványai közül való, amikor Jézus a vádló főtanács előtt állt (Mt 8.14-15).<ref>Mk 14,66-72</ref> Ezután szólalt meg a kakas, ami emlékeztette őt Jézus korábbi jövendölésére.<ref>Mk 14,72</ref> Azonban Jézus tanítja őt, megkéri, hogy fogjon ki egy halat és a szájában talált érmét adja oda az adószedőnek, így Péter füllentése igaz állítássá változik (Mt 17.27).[[Fájl:Entrega de las llaves a San Pedro (Perugino).jpg|bélyegkép|250px|A [[Sixtus-kápolna]] ''A kulcsok átadása Péternek'' című freskója<br />''([[Pietro Perugino]], 1481–1482)'']] Illetve háromszor tagadta meg, és mint feltámadott Krisztus jelenik meg neki, és háromszor is megkérdezi Pétert "szeretsz engem?", amelyekre igent válaszol. Evvel Krisztus feloldja a három megtagadást. Nemcsak jóváteszi Péter hűtlenségeit, hanem hűségre tanította és ennek jutalmaként pásztori megbizatást ad: "legeltesd juhaimat." (Jn 21.15-17).
 
Teológusok szívesen vetik össze Júdás árulását Péter megtagadásával,<ref>{{Cite web |title=18_Judas_arulasa |url=http://rpi.reformatus.hu/sites/default/files/interaktiv_tankonyvek/5/18_judas_arulasa.html |work=rpi.reformatus.hu |accessdate=2019-06-02}}</ref>, melyben az [[üdvösség]] feltárulását látják. Míg az előre kitervelt júdási árulás a kárhozatot hozza, addig a [[Sátán]] csapdájába besétáló Péter krisztusi feloldozást nyer.
 
Az [[Újszövetség]] alapján Jézus Krisztus neki adta a ''mennyország kapuinak kulcsait. ''<ref>„Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Mt 16,19 (http://szentiras.hu/SZIT/Mt16#19)</ref> A kulcsokról szóló kijelentés megismétlődik két fejezettel később, a [[Máté evangéliuma|Máté]] 18,18-20-ban a teljes tanítványi közösségre vonatkoztatva is.Lukács és János evangéliuma szerint elsőnek tanúskodott Jézus feltámadása felől.<ref>Lk 24,34</ref>
78. sor:
A római tartózkodás és a római vértanúság elsősorban a Biblia utáni keresztény hagyomány meggyőződése, de bibliai utalás, hogy a jóval [[A_Biblia_írói#Az_Újszövetség_könyvei|60 után íródott]] [[Péter első levele|Péter első levelét]] "Babilonból" keltezi szerzője ([http://szentiras.hu/KNB/1P%C3%A9t5 1Pét 5,13]). Modern értelmezők megengedik ugyan, hogy pszeudoepigráfia is lehetséges, tehát hogy valaki más írta a levelet Péter nevében, - mint ahogy levele végén búcsúzik "Szilvánusz által (...) írtam nektek" (1Pét 5.12) -, de akkor is jelentős tény, hogy az esetlegesen ismeretlen szerző a "Babilon"-szóval próbálja hitelesíteni az azonosságot, mivel "Babilon" Róma fedőneve volt az Újszövetség korában (vö. pl. [http://szentiras.hu/KNB/Jel17 Jel 17-18], Babilon a nagy parázna asszony, aki hét dombon fetreng, a szerző világos utalása Róma hét dombjára). Ennek a hasonlatnak az az alapja, hogy míg korábban Babilon, addig az Újszövetség írása idején a pogány Róma pusztította el a [[Jeruzsálemi templom|Jeruzsálemi Templomot.]] Továbbá Péter fogvatartásának jele is lehet, utalva a [[Babiloni fogság|babiloni fogságra]].
 
Mindenesetre van olyan mai szerző is,<ref>{{Cite book|title=Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I.|last=Kocsis|first=Imre|isbn=978 963 277 168 7|page=204-206}}</ref>, aki lehetségesnek tartja Péter első levelének a péteri inspirációját azzal, hogy a levélben említett "Márk, a fiam" ([http://szentiras.hu/KNB/1P%C3%A9t5 1Pét 5,13]), lehetett a konkrét írnok, ugyanaz, aki a ''[[Márk evangéliuma]]'' szerzője is. Ilyen módon a ''Márk evangéliuma'' forrása közvetlenül Péter prédikációja volna. Márk evangéliumának itáliai keletkezése mindenesetre általánosan elismert a modern kutatók körében is (indoklás a ''[[Márk evangéliuma]]'' szócikkben).
 
=== Gyermekei ===
85. sor:
 
=== Vértanúsága ===
Halála időpontja bizonytalan. [[:en:Tacitus_on_Christ|Tacitus szerint]], amikor [[Néró római császár|Néró]] felgyújtatta Rómát, a keresztények lettek megvádolva a tűzvészért. A hagyomány úgy tartja, hogy Pétert az ekkor bekövetkező üldözési hullám idején fogták el, és valamikor 64 és 67 között kivégezték. Kivégzése előtt a hagyomány szerint a [[Mamertinus börtöne|Mamertinum börtönben]] tartották fogva Rómában.<ref>{{Cite web |title=Róma: Múzeummá alakítva látogatható Rómában Szent Péter börtöne |url=http://orokvaros.network.hu/blog/roma-kozossegi-oldala-hirei/muzeumma-alakitva-latogathato-romaban-szent-peter-bortone |work=orokvaros.network.hu |accessdate=2019-06-04}}</ref>.
 
Halálával kapcsolatban két legendát ismerünk, melyek alapjában kiegészítik egymást. Mind a kettő [[vértanú]]ként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert [[Nero római császár|Nero]] császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. A ''Quo vadis-legenda'' szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől a Via Appián, amikor megjelent előtte Jézus, aki éppen Rómába tartott. Péter megkérdezte tőle: ''Quo vadis, Domine?'' vagyis ''Hová mész, Uram?'' Jézus a következőt mondta neki: ''Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek.'' Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot''.'' A másik legenda szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban.
93. sor:
=== Emlékezete, ereklyék ===
[[Kép:Rom, Vatikan, Petrusgrab unterhalb des Papstaltars des Petersdoms in den Vatikanischen Grotten.jpg|bélyegkép|263px|jobbra|Sírja a Szent Péter-bazilika altemplomában]]
A II. század végén élt [[Gaius (jogtudós)|Gaius presbiter]]<ref>{{Cite web| url=https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/324110/default/doc_url/Sznt_K_A_katolikus_egyh_trt_1_kt.pdf| title=A katolikus egyház története| accessdate=2019-05-21| work=mandadb.hu}}</ref> egy vitairatában egyértelműen kijelenti Péter és Pál ereklyéinek helyeit, "én pedig meg tudom mutatni az apostolok trófeáit. Mert ha te eljössz a Vatikánhoz vagy az [[San Paolo fuori le mura|ostiai útra]], megtalálod ott azoknak a trófeáit, akik ezt az egyházat alapították" <ref>{{Cite book|title=Római virágszedés|last=Dr. Tóth K. János|origyear=1988|location=Bécs|page=71}}</ref> A 354-ben íródott ''[[Deposito Martyrum]]'' c. irat megjelöli Pétert, a mártírt az eltemetés helyével. A XX. századi ásatások megerősítik az irat hitelességét, pontosságát.<ref>https://www.encyclopedia.com/religion/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/depositio-martyrum</ref>. A [[Szent Péter-bazilika]] alatti ásatás úgy görög nyelvű grafitikkel, "Petros eni" (Péter itt van), mint a nem római hamvasztással, hanem keresztény módon eltemetés és a maradványok első századi korát megállapítva<ref>{{Cite news|title=Bones attributed to St Peter found by chance in 1,000-year-old church in Rome|url=https://www.telegraph.co.uk/news/2017/09/11/bones-attributed-st-peter-found-chance-1000-year-old-church/|work=The Telegraph|date=2017-09-11|accessdate=2019-05-24|language=en-GB|first=Nick|last=Squires}}</ref> igazolták az ősidőktől folyamatos tiszteletet, amit a Vatikán dombján az a pont kapott, ahol most a Szent Péter-bazilika kupolája és főoltára alatti altemplom, Péter sírhelye van. Az [https://thecatholictraveler.com/virtual-scavi-tour/ ásatások látogatóinak] bemutatnak ott egy sírt, és ősi tisztelettel körülvett csontmaradványokat is, amelyeket az Egyházi Állam Szent Péter csontereklyéinek tekint.
 
== Péter és a pápaság ==
112. sor:
Jézus feltámadásánál az üres sírhoz sietve az előbb odaérő János, a ''szeretett tanítvány'' szándékosan megvárja Pétert, és csak utána lép be a sírba, elismerve ezzel vezető szerepét.<ref>Jn 20,3-6.8 "Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be... Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot... Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt."</ref>
 
A katolikus egyház tanítása, egyetértésben a keleti ortodox egyházakkal, de vitában a protestánsokkal általában, hogy az apostolok utódokra találtak a püspökökben, akiknek kézrátétellel adták tovább a helyi egyházak vezetésének feladatát. A kézrátételek sorozata az apostoloktól máig folytonos, azaz a mai püspökök is az apostolok utódainak tekintendők, akár a katolikus egyházban, akár a keleti ortodox egyházakban. A püspökök és papok az egyszerű hívők lelkipásztorai, hitbéli elöljárói, és azok voltak mindig is, apostol-utódként, lásd ApCsel 20,28<ref>"Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére '''elöljáróul''', hogy igazgassátok az Isten egyházát.” </ref> és Ef 4,11.<ref>„Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett.”</ref>.
 
A katolikus egyháznak kifejezett felekezeti meggyőződése, amely minden más kereszténytől megkülönbözteti, hogy Péter apostol szentírási vezető szerepe a az apostolok között, folytatódik a mindenkori római pápa személyében az apostol-utód püspökök között.