„RK Borac Banja Luka” változatai közötti eltérés

Bronzérmes: Abas Arslanagić, Nebojša Popović, Milorad Karalić ([[1970-es férfi kézilabda-világbajnokság|1970]], Franciaország), Abas Arslanagić, Zdravko Rađenović, Nebojša Popović és Milorad Karalić ([[1974-es férfi kézilabda-világbajnokság|1974]], NDK), Nebojša Golić ([[1999-es férfi kézilabda-világbajnokság|1999]], Egyiptom), Mladen Bojinović ([[2001-es férfi kézilabda-világbajnokság|2001]], Franciaország) .<ref>{{cite web|url= http://www.rkborac.rs.ba/srp/o_klubu.html|title= O klubu|accessdate= 2011-06-21|date= 2011-01-01|year= 2011|month= január|publisher= Rkborac.rs.ba|language= szerb|archiveurl= https://web.archive.org/web/20111003045043/http://www.rkborac.rs.ba/srp/o_klubu.html|archivedate= 2011-10-03}}</ref>.

A Banja Luka székhelyű boszniai szerb csapat alapító tagja a 2011-2012-es évben kezdődő Regionális Kézilabda Ligának, amelyben horvát, szerb, bosnyák, montenegrói, macedón és szlovák csapatok szerepelnek majd.<ref>{{cite web |url= http://www.balkan-handball.com/balkan/seha-startuje-na-otvaranju-partizan-u-zagrebu|title= SEHA startuje - Na otvaranju Partizan u Zagrebu!|accessdate= 2011-06-21|date= 2011-06-14|year= 2011|month= június|publisher= Balkan-handball.com|language= szerb}}

</ref>.

A szurkolók a pályára rohantak, kattogtak a fényképezőgépek, s arról zengett a csarnok, hogy a "Borac a bajnok".<ref>{{cite web|url= http://www.rkborac.rs.ba/srp/KES.html|title= Aprilska noć za nezaborav|accessdate= 2011-06-21|date= 2011-01-01|year= 2011|month= január|publisher= Rkborac.rs.ba|language= szerb|archiveurl= https://web.archive.org/web/20140826131140/http://www.rkborac.rs.ba/srp/KES.html|archivedate= 2014-08-26}}</ref>.

A banja lukai tehetséges generáció, amelyet csak „a gyerekeknek” hívtak, az egész öreg kontinenst elvarázsolta. A jugoszláv csapat újabb menetelésbe kezdett, melynek első áldozata a belga Herstal volt (20:20; 26:18), azt követően pedig a német Empor (22:18; 17:14). Eztán egy újabb germán gárda, az 1980-as évek végén 3 német bajnoki címet nyerő, Tusem Essen került a délszlávok útjába. Két izgalmas mérkőzésen, végül is a balkáni alakulat bizonyult jobbnak, s jutott a verseny-sorozat döntőjébe (17:24; 19:12). A fináléban Velimir Petković tanítványaira a CSZKA Moszkva várt, amelynek akkoriban a világ egyik legjobb kézilabdázója, [[Talant Dusebajev]] is tagja volt. Sokan úgy vélték, hogy a döntőben csakis az oroszok nyerhetnek, de a piros-kékek az esély-latolgatással nem törődtek. A Banja Lukaban megrendezett 1. összecsapáson minden délszláv kitűnően teljesített, de mind közül kiemelkedett egy játékos, a kapus Zlatan Arnautović, aki őrületbe kergette a nagy szláv testvér gárdájának tagjait. 20:15-ös eredménnyel, 5 gólos előnnyel, várhatták a visszavágót a fiatal banja lukaiak. A második összecsapáson a jugoszlávok végig nagyszerűen játszottak és keményen ellenálltak az oroszok támadásainak, így ez utóbbiak habár győzelmet arattak (24:23), de ez összesítésben nem volt elegendő a trófea elhódításához. Megkezdődhetett az ünneplés. Nagy valószínűséggel, ha nem tör ki a háború Jugoszláviában, több hasonló győzelemmel is szolgálhattak volna a Gospodska utcai kézilabdázók. „Az érzelmek kavarognak bennem, amikor azokra a csodálatos időkre emlékszem vissza. Az volt, minden bizonnyal, a legboldogabb nap pályafutásom során, és úgy hiszem a legtöbb csapattársam számára is. Fiatal, tapasztalatlan gyerekek voltunk egy trófeával a kezünkben. Ifjú, kiváló gárdánk volt, egy nagyszerű közösség, ahol egyként harcoltak a csapattársak egymásért. Úgy hiszem, kevés olyan csapat van, amely egy ilyen fiatal nemzedékkel, hasonló sikert ért el. A mi gárdánk egy ilyen alakulat volt, amely mind Európában, mind pedig az egész világban meglepetést okozni”- emlékezett vissza ezen „gyermek-generáció” egykori tagja, Dragan Marković. A piros-kékek egykori védője a mai napig sajnálja, hogy a csapat nem maradt együtt. „A gonosz háború gyorsan tovaterjedt és azzal együtt a mi ígéretes nemzedékünk örökre eltűnt. Sajnálatos, hogy ez történt, mert ha együtt maradtunk volna, biztos vagyok abban, hogy a Borac még sok trófeát nyer” – zárta mondandóját Marković.<ref>{{cite web|url= http://www.rkborac.rs.ba/srp/IHF.html|title= "Dječiji vrtić" držao rukometni čas|accessdate= 2011-06-22|date= 2011-01-01|year= 2011|month= január|publisher= Rkborac.rs.ba|language= szerb|archiveurl= https://web.archive.org/web/20140413154907/http://www.rkborac.rs.ba/srp/IHF.html|archivedate= 2014-04-13}}</ref>.