„Ráday Gedeon (főispán)” változatai közötti eltérés

a
[061] <ref> hibás központozással AWB
(→‎További információk: Kategória hozzáadása)
a ([061] <ref> hibás központozással AWB)
 
1847-ben mindent megtett [[Kossuth Lajos|Kossuth]] követté választatása ügyében, s oldalán küzdött a vármegyei asztalnál, mint hű barát és elvrokon. Ő maga 1848-ban a főrendi tábla szabadelvű tagja és helyettes főlovászmester volt, és az alkotmányos miniszterium [[Nógrád vármegye]] főispánjává nevezte ki. A szabadságharc után neki is vissza kellett vonulni a közpályától. A Nemzeti Színház „országos főigazgató”ságáról 1849. június végén aligazgatójával, [[Erdélyi János (költő)|Erdélyi Jánossal]] együtt lemondott.<ref name=MSzI/> December 10-én a pesti hadi törvényszék két évi várfogságra ítélte, de [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] visszaadta szabadságát.
 
1854-ben megint őt hívták vissza a Nemzeti Színház összezavart ügyeinek rendbehozására,<ref>Soha kedvesebb karácsoni ajándékot nem kaphattunk volna, mint szinházunknak ez uj igazgatóját, kit a magas kormány kegyelme nemzeti szinházunknak ismét visszaadott. Ráday több esztendeig volt már igazgatója a nemzeti szinháznak, s igazga­tása éveit bátran nevezhetjük szinészetünk fénykorának, mert drámairo­dalom, szinművészet, és opera egyaránt tetőpontján állt az ő gondos ke­zei alatt. Volt is öröm, midőn az összegyűlt színi személyzetnek a nemes gróf, mint igazgató bemutattatott, ki mint maga mondá, nem ugy jön, mint idegen, hanem mint régi-régi ismerős. Ez a legérzékenyebb családi jelenet volt. Egy hazatérő apa gyermekei között. E pillanattól bizton szá­mithatjuk nemzeti müvészetünk uj felvirulását, mert a költő szavaiként „nem volt az, nem is lesz soha jobb gazdánál." [[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]] 1854. 408. l.</ref>, bár politikai egyéniségét [[Bécs]]ben nem kedvelték. Ő elfogadta a megbízatást, és híven teljesítette feladatát, mindent megtett, amit azokban az időkben tehetett az intézet újból való felvirágoztatására: pénzt gyűjtött az intézet kijavítására, visszahívta a szétszórt, lezüllesztett régi jó művészeket, és újjáteremtette az intézetet. 1860-ig mint „műigazgató” állt a színház élén, majd 1866–1869 között a Nemzeti Színházi Bizottmány alelnöke, végül, 1869-ben, ideiglenes intendánsa volt.<ref name=SzLex/> Magáról azonban rosszul gondoskodott – bár voltak kritikusai<ref>Gyulay Lajos naplói (gyulaynaplok.hu): [http://gyulaynaplok.hu/showDetailedDokumentum.php?dokID=13506 Gr. Gyulay Lajos maga keze és könyve — Döbrentei Gábor és Gyulay Lajos naplófeljegyzései (158. oldal)] - 1846. június 14. (hozzáférés: 2015. június 4.)</ref> színházvezetésének is.
A hazai közügyek miatt gazdaságát elhanyagolta; s neje, Teleki Borbála grófnő korai halála után Ráday vagyonilag mindinkább süllyedt.
 
132 367

szerkesztés