„Sass Kálmán” változatai közötti eltérés

[[1932]]-ben hazajött és [[Mezőtelegd]]en lett lelkész. Megnősült, született öt gyermeke. [[1937]]-ben [[Érmihályfalva]] lelkésze lett, de még ugyanebben az évben letartóztatták "hazaárulás és izgatás" koholt vádjával. Habár elítélni nem tudták és felmentették, egy év múlva családjával együtt áttoloncolták [[Magyarország]]ra, ahol [[Budapest]]en volt kénytelen letelepedni.

 

 

A [[1956-os forradalom|magyarországi forradalom]] hatására a [[Securitate]] azonban ismét akcióba lépett és [[1957]]. [[február 13.|február 13]]-án Sass Kálmánt újra letartóztatták, ezúttal azonban nem egyedül, hanem mintegy 37 érmihályfalvi lakossal együtt. A Securitate Maléter Pál levele (ami 1948-ban még megmentette Sasst) és néhány egyéb irat alapján egy "államellenes összeesküvést" kreált a letartóztatottak ügyéből. Az ún. [[Az érmihályfalvi csoport pere|érmihályfalvi csoport perét]] [[Kolozsvár]]on tartották, ugyanaz a bíró elnökölt, aki a [[Szoboszlay-per]]ben is, a szabólegényből hadbíró őrnaggyá "előléptetett" [[Macskássi Pál]]. A vádlottak többségét több évig tartó szabadságvesztésre, három személyt: Sass Kálmánt, [[Hollós István (jogász)|Hollós István]] tanárt és [[Balaskó Vilmos]] lelkészt [[halálbüntetés]]re ítéltek. Balaskó érdekében testvére, ismeretségei révén sikerrel közbenjárt, így ítéletét életfogytiglanra módosították, Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt azonban 1958. december 2-án a [[szamosújvári börtön]]ben golyó által kivégezték.