„Mikola Sándor” változatai közötti eltérés

Magyarországi szlovénként (vendként) több, a vendek történetével, eredetével foglalkozó munka szerzője. A Vendvidéki Szövetség, illetve a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület egyik vezetőjeként aktív részese volt a helyi közéletnek. Elmélete szerint a vendek először [[kelták|kelta]], majd magyar származásúak, ezzel viszont teljes ellentmondásba került.<ref>{{Cite web |url=http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2005_02/cikk.php?id=1257# |title=A magyarországi szlovének asszimilációja az 1980-as évektől napjainkig |accessdate=2009-01-17 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20070930035642/http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2005_02/cikk.php?id=1257# |archivedate=2007-09-30 }}</ref> Elméleteit nagy részben a [[trianoni békeszerződés]] revíziója miatt hirdette, így szeretvén elérni, hogy a Jugoszláviához kapcsolt szlovén részek magyar fennhatóság alatt maradjanak. A Muravidék 1941-es visszafoglalása után is „felvilágosító körutakon” járta a vidéket, és igyekezett az őslakosságnak bebizonyítani, hogy ők nem szláv származásúak.<ref>{{Cite web |url=http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/goncz.htm# |title=Visszacsatolás vagy/és megszállás; Muravidék, 1941-1945 |accessdate=2009-01-17 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120302154015/http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/goncz.htm# |archivedate=2012-03-02 }}</ref> Emellett állást foglalt a [[magyarosítás]] politikája mellett, valamint közreműködött 2 korábbi vezető vend nemzetiségű személy elleni eljárásban.<ref>V. Novak: Történelem emlékezetből, [[Ljubljana]] [[2004]]. 82.-87. old.</ref> Az általa publikált ''A vendség múltja és jelene'' c. brossúrát magyar részről [[Angyal Endre]] irodalomtörténész vizsgálta felül. ''„Mikola azonban nem sokat törődik a komoly filológiai és históriai érvekkel, hanem 'megdönthetetlen bizonyítékokat' konstruál.”''<ref>Angyal: A vend kérdés, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 120, 281. (13) old.</ref> Mikola nem egy esetben saját népét alacsonyrendűnek nevezi. Valótlan és bizonyítékok nélküli állításai közé tartozik többek között, hogy a vendek nem használják saját nyelvüket, mert példának okáért említi, hogy a vendvidéki temetők kizárólag magyar feliratos sírokkal bírnak és az első világháborúban a katonák csak magyar nyelvű levelezőlapokat írtak. Ezzel szemben a temetők már a háború előtt és azt követően is rendelkeztek nagy számú vend nyelvű sírokkal<ref>Durič: Jezikovna analiza nagrobnih napisov v Porabju in na Goričkem, 5.-28. old.</ref> és katonák némelyike írt anyanyelvű levelezőlapokat hozzátartozóinak a frontról. Az anyanyelv használatát nem pusztán a korban jellemző magyarosítás gátolta csak, hanem az a tény is, hogy a hadipostán nehezen tudták volna kézbesíteni a nem magyar nyelvű küldeményeket, továbbá a sírkőfaragók nem tudták minden esetben vállalni a vend sírfeliratok készítését, ha nem értették a nyelvet.<ref>Angyal: A vend kérdés, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 120, 282. (14) old.</ref> Állításai alátámasztására gyakran hivatkozik állítólagos újságcikkekre és írásokra, amelyeket nem nevez néven, míg bizonyos címek nem létező cikkekre utalnak, amelyeknek semmi nyomát nem lelni archívumokban, vagy egyéb forrásokban. Máshol, ahol éppen az említett újságból idéz, ott azokat lefordítja magyarra, de fordításai is átdolgozottak, kiforgatják és megmásítják az eredeti újságcikk tartalmát, ami ismételten Mikola szavahihetőségét rombolja.