„Spanyol alaktan” változatai közötti eltérés

A '''[[spanyol nyelv]] alaktani''' (morfológiai) szempontból a [[flektáló nyelv]]ek közé tartozik, amely röviden azt jelenti, hogy a szavak nehezen bonthatóak fel tőre és toldalékokra, inkább azok alakjának változtatásávalmegváltozása képesfejezi kifejezniki a eltérőkülönböző jelentéseketfunkciókat. Ezt az alakváltoztatást [[flexió]]nak nevezzük. A flexió a spanyolban lehet számbeli (egyes szám és többes szám megkülönböztetése), nembeli (a főnevek esetében hímnem és nőnem, a névmásoknál semleges is), az igék flexiója pedig személy, számszemély–szám, mód, idő és aspektus szerint történhet. A spanyol alaktan – mint az [[újlatin nyelvek]]é általában – a latin [[Latin nyelv|aranykori irodalmi nyelv]] alaktanához képest a névszóragozás radikális egyszerűsödését mutatja (az eseteket jelölő szóvégződések lekopása, valamint a hangsúlyrendszer átalakulásának köszönhetően), az [[Spanyol igeragozás|igeragozási]] rendszerben viszont épp ellenkezőleg: a különféle körülírások térhódítása révén még tovább bővült a paradigma, új igeidők és formák születtek.