„Ujgur nyelv” változatai közötti eltérés

a
aprók
a
a (aprók)
| térképaláírás =
}}
Az '''ujgur nyelv''' ([[arab ábécé|arab írással]] ئۇيغۇر تىلى, [[cirill ábécé|cirill írással]] ''Уйғур тили'', latin betűkkel ''Uyghur tili'') [[török nyelvek|török nyelv]], amelyet a [[Belső-Ázsia]] keleti részén, a főként a [[kína]]i [[Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület]]en élő [[ujgurok]] beszélnek anyanyelvükként. A mai vagy modern ujgur nyelv megkülönböztetendő az ótörök korban, a 8–13. században fénykorukat élő, mára maroknyi csoportban fennmaradt [[sárga ujgurok]]{{Wd|Q34283}} vagy jugurok nyelvétől. A mai nyelvet beszélő ujgurok Hszincsiangon kívül kisebb számban megtalálhatóak Kína [[Sanhszi]] tartományában, [[Kazahsztán]]ban ([[Almati]], [[Ili]], [[Zsarkent]]{{Wd|Q2231416}}), [[Kirgizisztán]]ban ([[Biskek]], [[Tokmok]], [[PrzsevalszkKarakol]], [[Os (település)|Os]]), [[Üzbegisztán]]ban ([[Ferganai-medence]]) és [[Türkmenisztán]]ban ([[BajramBajrám-Ali]]{{Wd|Q812715}}).
 
== Jellegzetességei ==
A mai ujgur nyelv kialakulásához jelentősen hozzájárult az irodalmi [[csagatáj nyelv]]{{Wd|Q36831}}, emellett fejlődésére hatottak a kelet-belső-ázsiai [[kazak nyelv|kazak]], [[kirgiz nyelv|kirgiz]] és [[üzbég nyelv]]járások, valamint az [[iráni nyelvek]] és a [[kínai nyelv|kínai]]. Magánhangzórendszerében nyolc hang található meg, ezek: ''a, ɛ, e, i, o, ö, u, ü''. Sajátossága, hogy – az üzbéghez hasonlóan – az ujgur nyelv hangkészletéből kikopott a török nyelvekre jellemző veláris ''ï'', valamint a törökségi magánhangzó-harmónia felborulásával járó ''a > ȧ/e'' és ''u > u̇/ü'' hangváltozás. A mássalhangzó-rendszer területén a törökségi szókezdő ''k'' és ''t'' zárhangot ''č'' réshang váltotta fel, magánhangzóközi állásban pedig a ''k > šk'' és ''t > št'' változás figyelhető meg. Az ujgur nyelv huszonhat mássalhangzója közül speciálisabbak a veláris ''q'', a palatális ''k'', az ''x'' és a ''h'' hang, valamint a tiszta ''ng'' ejtésű ''ŋ'',
 
== Forrás ==