„Japán ernyőfenyő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a {{Sablon:Taxonbar}} terítése, kilencedik fázis (WP:BÜ), apróbb javítások
Podani
18. sor:
}}
 
A [[fenyőalakúak]] ''(Pinales)'' közé tartozó '''ernyőfenyőfélék''' ''(Sciadopityaceae)'' monotipikus (egyfajú) családja egyedül [[Japán]]ban, [[Sikoku]] és [[Kjúsú]] szigeten, valamint [[Honsú]] szigetének [[Kii-félsziget]]én maradt fenn. Japán neve 高野槙 ''(kójamaki)''. A család egyetlen nemzetségének egyetlen faját ''(Sciadopitys verticillata)'' magyarul '''japán ernyőfenyő'''nek nevezzük. Ősi faj: története a [[kréta időszak]]ig nyúlik vissza; [[élő kövület]].
 
== ÉletmódjaSzármazása, élőhelyeelterjedése ==
 
Ősi faj: története a [[kréta időszak]]ig nyúlik vissza; [[élő kövület]].
Fény- és páraigényes; hazájában a 700 m és 1400 m közti magassági övben a sziklás ormokon, folyó menti sziklafalakon és a hegygerinceken nő. Mára a világ számos [[arborétum]]ában megtalálható. Nagyon lassan nő, fiatalon kissé fagyérzékeny. A teljesen mészmentes, erősen savanyú talajt kedveli.
 
Fajai egykor az egész Földön elterjedtek; mára [[Japán]]ba szorult vissza.<ref>[https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_527_SzarazfoldiNovenyek/ch08s04.html 8.4. A fenyőfélék, olykor toboz nélkül in: Podani János (2014): A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana]</ref>
== Megjelenése ==
 
== Megjelenése, felépítése ==
Több szempontból is az ikertűs vagy [[tűnyalábos fenyő]]re ''(Pinus)'' emlékeztet. Eredeti termőhelyén szabályos, karcsú kúp alakú, magasan kinyúló (25–30&nbsp;m) koronacsúcsú fa. Az idős fák [[Kéreg|kérge]] vaskos, rostos bordákra tagolódik. Hajtásai vaskosak, sárgásbarnák, pikkelyesek. [[Levél (botanika)|Levelei]] kétfélék:
 
Több szempontból is az ikertűs vagy [[tűnyalábos fenyő]]re ''(Pinus)'' emlékeztet. Eredeti termőhelyén szabályos, karcsú kúp alakú, magasan kinyúló (25–30, ritkán 40&nbsp;m) koronacsúcsú fa. Az idős fák [[Kéregkéreg|kérge]] vaskos, rostos bordákra tagolódiktagolt. Hajtásai vaskosak, sárgásbarnák, pikkelyesek. [[Levéllevél (botanika)|Levelei]] kétfélék:
* változó, hosszan lefutó alapú, hamar elfásodó pikkelylevelek – ezek egy része szórt, más része a hajtások csúcsán, örvös állásban tömörödik,
* a hajtások csúcsán övszerűen (álörvökben) álló, az „ernyők bordáit” adó lapos, kettőshosszú (élükön hosszanti irányban összenőtt) tűpárok (4–14&nbsp;cm × 2–4&nbsp;mm)levelek,, úgynevezett '''[[kladódium]]'''ok. 8–12&nbsp;cm-esEzek [[toboz]]aivagy kéta évszártagok alattellaposodásából, fejlődnekvagy ki:két pikkelyeik vaskosak,kettős éshosszanti sokösszeolvadásából kisjöhettek maglétre. Egy-egy kladódium bennük4–14&nbsp;cm hosszú.
 
A vaskos pikkelyű, 8–12&nbsp;cm-es [[toboz]]ok két év alatt fejlődnek ki. Sok kis mag nő bennük.
 
== Életmódja, élőhelye ==
 
Fény- és páraigényes; hazájában a 700&nbsp;m és 1400&nbsp;m közti magassági övben a sziklás ormokon, folyó menti sziklafalakon és a hegygerinceken nő. Mára aA világ számos [[arborétum]]ában megtalálható. Nagyon lassan nő, fiatalon kissé fagyérzékeny. A teljesen mészmentes, erősen savanyú talajt kedveli.
 
== Jegyzetek ==
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}