„Gemini–12” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vikidrama (vitalap | szerkesztései)
182. sor:
A legnagyobb bizonytalanság a repüléssel kapcsolatban az űrsétát illette. Eladdig a Gemini űrhajósok nem tudtak igazán sikeres űrsétát bemutatni, amivel az Apollo-programhoz szükséges műveletek kivitelezhetőségének igazolása nagymértékben sérült. Ráadásul az amerikai légierő mindenképpen szerette volna, hogy a manőverezéshez próbálják ki a számára kifejlezstett rakétaszéket (amelyet Gene Cernan próbált üzembehelyezni a Gemini IX-en először...sikertelenül). A hadsereg nyomása ellenére a rakétaszék használata lassan lekerült a napirendről.<ref name="OTSoT_ch15_4"/>
 
Viszont talán éppen a rakétaszék indukálta azt a szemléletváltást, amely az űrsétára való gyakorlás témájában ment végbe. Korábban a súlytalanságot a NASA egyik repülőgépén állították elő, rövid időszakokra - nagyjából alkalmanként 30 másodpercre - amikor a gépet egy parabolapálya mentén reptették és a parabolaív felső részén beállt a súlytalanság. ezt azonban nem találták kielélgítőnek. Helyette azt keresték, hogy mi más hasonlíthat leginkább a súlytalan lebegéshez és úgy találták, hogy a vyzvíz alatti lebegés. Éppen ezért a NASA egy nagy medencébe tette át a súlytalanság gyakorlását és Buzz Aldrin lett az első űrhajós, akit ilyen módon képeztek ki a fenn végzendő űrséta feladataira.<ref name="OTSoT_ch15_4"/>
 
Egy további nagy előrelépés is történt az űrséták területén. Minden korábbi olyan Gemini űrhajós, aki űrsétát hajtott végre panaszkodott, hogy nem tudta a testét megfeleőenrögíztenimegfeleően rögízteni ahhoz, hogy érdemi munkát végezzen, hiányolták az árhajóra szerelt kapaszkodókat és lábtartókat. A NASA végre meghallgatta ezeket eg panaszokat és úgy határozott, hogy sokkal több kapszkodót, lábtartót, vagy éppen olyen gyűrűt helyez fel az űrhajóra, amelybe az űrhajós a köldökzsinórt rögzíthette. A Gemini IX-re szerelt 9 ilyen szilárd pont száma 44-re növekedett a Gemini XII-re.
 
A repülés egyik váratlanul felbukkanó problémája volt, hogy hiány jelentkezett az Atlas-Agena űrjárműben. A NASA-nak egyik eszköz tekintetében sem volt lekötött megrendelése, ezért a gyártótól úgy kellett rendelni, amely azonban néha gyártási problémák miatt nem tudott igazodni az űrhivatal időrendjéhez. Az [[Agena]] esetében ezért például a korábban legyártott, első, 5001-es gyári számú tesztelésekre használt példányt vették elő, küldték vissza gyártóhoz, hogy ott néhány kisebb módosítással szabják testre a Gemini XII számára. Nagyobb problémát jelentett egy [[Atlas rakéta]] felhajtása, mivel ebből sem állt rendelkezésre példány a gyártónál. A NASA-nak más programtól kellett átcsoportosítania rakétát. Éppen kapóra jött a [[Lunar Orbiter]] program csúszása, amelynek folytán a szonda repülését 1967 májusára halasztották, amely így ideiglenesen felszabadított egy Atlas rakétát. Mindezen közben a [[Marschall Sapceflight Center]] is igényelt egy példányt egy [[Vandenbergh]]-beli kísérlethez, amely előbb állt be a gyártási sorba. A Lunar Orbitertől „lemaradt” rakéta azonban már egy új változat lett volna, számos módosítással, amelyet nehezebben tudtak volna kezelni, ezért elcserélték a Vandenberh-re rendeltet a másikkal, így kapott végül a Gemini program megfelelő időben egy utolsó Atlas rakétát.<ref name="OTSoT_ch15_4">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch15-4.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - The EVA Review Board|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2019-07-05}}</ref>