„Ujgur nyelv” változatai közötti eltérés

1 811 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
alaktan tovább
(tőszámnevek)
(alaktan tovább)
A mai ujgur nyelv kialakulásához jelentősen hozzájárult az irodalmi [[csagatáj nyelv]]{{Wd|Q36831}}, emellett fejlődésére hatottak a kelet-belső-ázsiai [[kazak nyelv|kazak]], [[kirgiz nyelv|kirgiz]] és [[üzbég nyelv]]járások, valamint az [[iráni nyelvek]] és a [[kínai nyelv|kínai]]. Magánhangzórendszerében nyolc hang található meg, ezek: ''a, ɛ, e, i, o, ö, u, ü''. Sajátossága, hogy – az üzbéghez hasonlóan – az ujgur nyelv hangkészletéből kikopott a török nyelvekre jellemző veláris ''ï'', valamint a törökségi magánhangzó-harmónia felborulásával járó ''a > ȧ/e'' és ''u > u̇/ü'' hangváltozás. A mássalhangzó-rendszer területén a törökségi szókezdő ''k'' és ''t'' zárhangot ''č'' réshang váltotta fel, magánhangzóközi állásban pedig a ''k > šk'' és ''t > št'' változás figyelhető meg. Az ujgur nyelv huszonhat mássalhangzója közül speciálisabbak a veláris ''q'', a palatális ''k'', az ''x'' és a ''h'' hang, valamint a tiszta ''ng'' ejtésű ''ŋ'',
 
== Alaktana és mondattana ==
Az ujgur az agglutináló nyelvek közé tartozik. Az alábbi táblázat a névszóragozás főbb eseteit mutatja be.
 
A birtokos személyragozás más törökségi nyelvek mintázatát követi: ''qiz'' ’lány’; ''qizim'' ’lányom’; ''qiziŋ'' ’lányod’; ''qizi'' ’lánya’; ''qizimiz'' ’lányunk’; ''qiziŋlar'' ’lányotok’; ''qizi'' ’lányuk’. Megjegyzendő, hogy a többes szám második esetében megkülönböztetik a formálisabb, magázó ragozást: ''qiziŋiz'' ’az ön lánya’. A melléknevek középfokát a ''-raq, -rek'' toldalékkal fejezik ki: ''qara'' ’fekete’ → ''qararaq'' ’feketébb’; ''qimnet'' ’drága’ → ''qimnetrek'' ’drágább’. A felsőfokot az ''ɛŋ'' prefixummal képzik: ''ɛŋ qara'' ’legfeketébb’, ''ɛŋ qimnet'' ’legdrágább’. A melléknévvel kifejezett jelentés nyomatékosítására gyakran élnek a más török nyelvekre is jellemző részleges kettőzéssel, például ''qattiq'' ’kemény’ → ''qap-qattiq'' ’nagyon kemény’.
 
Igerendszerének egyik legfontosabb sajátossága az összetett igék használata, például ''turup turmaq'' ’megvárni’ (''turup'' ’állva’ + ''turmaq'' ’állni’), ''išlɛp čiqarmaq'' ’létrehozni’ (''išlɛp'' ’dolgozva’ + ''čiqarmaq'' ’kihozni, kiszállítani’), ''ravan bolmaq'' ’útra kelni’ (''ravan'' ’induló, menő’ + ''bolmaq'' ’lenni’). Igeragozásuk egyik sajátossága öt múlt idejű esetragozás. Ezek közül a leggyakrabban használt a határozott múlt, ahol a ''-di, -du, -ti, -tu'' esetragok az igető és a személyrag közé ékelődnek be: ''kɛldim'' ’jöttem’, ''kɛldiŋ'' ’jöttél’, ''kɛldi'' ’jött’ stb. A lezárt múltat, amelyet abban az esetben használnak, amikor az ige által kifejezett cselekvést, történést követően hosszabb idő telt el, a ''-yan, -gɛn, -qan, -qɛn'' esetragok jelzik, itt a személyragozás helyett a személynévmás kitétele jelzi az alanyt: ''mɛn körgɛn'' ’én láttam (régen)’. Utóbbi szerkezethez járulhat a ''-du'' rag, valamint a személynévmás is a szerkezet végére kerül, ezzel a múlt idejű cselekvés körüli kételyt, bizonytalanságot fejezik ki: ''körgɛndumɛn'' ’talán láttam, mintha láttam volna’. A hagyományosabb elbeszélő múltat a ''-pti-, -ptu-'' affixummal és szintén a személyragként hátravetett személynévmással képezik: ''yeziptimɛn'' ’írám, írék’. A múltbeli cselekvés intenzitását, gyakoriságát az egyébként a jövő idejű ragozásra jellemző ''-ar, -er'' raggal és a létige (''emɛk'', ’lenni’) ragozott alakjával fejezik ki, a szerkezetet gyakran összevonják: ''yazar edim > yazattim'' ’írogattam, irkáltam’. A jelen idő jelei az igető és a szóvégi személyrag közé ékelődő ''-a, -ɛ, -j'': ''oqujmɛn'' ’olvasok’, ''oqujsɛn'' ’olvasol’ stb.
 
Az ujgur nyelv szórendje szigorú. Jelzős szerkezetekben a jelző minden esetben megelőzi a jelzett szót: ''qizil'' ’piros, vörös’, ''saqal'' ’szakáll’ > ''qizil saqal'' ’vörös szakáll’. A mondat szórendje az SOV mintát követi, azaz a mondat vagy tagmondat az igével zárul.
 
== Forrás ==