|
A '''Máltai lovagrend''' történelmi, 900 éves [[Római katolikus egyház|katolikus]] szervezet, egyházi [[lovagrend]] – "[[laikus]], hagyományosan katonai, [[lovag]]<nowiki/>i és [[Nemesség|nemes]]<nowiki/>i szerzetesrend".<ref>{{Cite web |url=www.mmlsz.hu/assets/uploads/files/5db12-alkotmany-toervenykoenyv_1997.pdf |title=Máltai Rend Alkotmánya, 1. cikkely |accessdate=}}</ref> Teljes neve: '''Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályosi Rend'''. Mottója: ''Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum'' (A hit védelme és a rászorulók szolgálata).
Jelenleg római székhelyből világszerte működő, szuverén [[Nemzetközi jog|nemzetközi jogalany]]. 6 nagypriorátusra, 6 alpriorátusra és 48 nemzeti szövetségre van osztva, 120 országban működnek karitatív intézményei, 108 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot a karitatív munkájának és a keresztény értékeknek védelme céljából<ref>{{Cite web |url=www.orderofmalta.int |title=Szuverén Máltai Lovagrend weboldala |accessdate=}}</ref>. Magyarországon a [[Magyar Máltai Lovagok Szövetsége]] és a [[Magyar Máltai Szeretetszolgálat]] tartoznak hozzá. 1990 óta tart fenn diplomáciai kapcsolatot a magyar állammal, nagyköveti szinten.
A katolikus egyház közép-konzervatív irányzatával azonosul, a mindenkori [[Pápa (egyházfő)|pápa]] felé feltétlen hűséggel.{{Ország infobox|teljes név=Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend|saját név=Sovrano Militare Ordine Ospedaliero di San Giovanni di Gerusalemme di Rodi e di Malta <small>(olaszul)</small><br>Supremus Ordo Militaris Hospitalis Sancti Ioannis Hierosolymitani Rhodius et Melitensis <small>(latinul)</small>|idegen karakteres név=|zászló=Flag of the Order of St. John (various).svg|címer=<!-- wikidata, p94 -->|zászlóleírás=A máltai rend egyik zászlója|címerleírás=<!-- wikidata, p237 -->|előtag=A|mottó=Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum|himnusz=Ave Crux Alba|nemzeti dal=|térkép=LocationVaticanCity.svg|főváros=[[Róma]] (Máltai Palota)|szélességi fok=|szélességi ívperc=|szélességi ívmásodperc=|szélesség=|hosszúsági fok=|hosszúsági ívperc=|hosszúsági ívmásodperc=|hosszúság=|államforma=választói [[monarchia]]|vezető cím 1=Herceg és Nagymester (röviden Nagymester)|vezető név 1=[[Giacomo dalla Torre del Tempio di Sanguinetto]]|vezető név 2=|hivatalos nyelv=[[Olasz nyelv|olasz]]<ref>{{cite web|url=https://www.orderofmalta.int/wp-content/uploads/2016/07/Sovereign-Order-of-Malta-Constitutional-Charter-and-code.pdf|title=Constitutional Charter and Code|language=angol|publisher=orderofmalta.int|quote=The offical language of the Order is Italian|format=PDF}}</ref>|szuverenitás típusa=|szuverenitás megnevezése=|esemény 1=Független egyházi rend Szentföldön|esemény 1 dátum=1113 február 15, pápai bulla|esemény 2=[[Rodosz]] uralkodója|esemény 2 dátum=1310-1522|esemény 3=[[Málta]] uralkodója|esemény 3 dátum=1530–1798|esemény 4=Római területenkívüli székhely|esemény 4 dátum=1834-|EU-csatlakozás=|EU-kilépés=|tagság=ENSZ, EU állandó megfigyelő státusz|hadban áll=|népességrangsorban=|becsült népesség=Rendtagok: 13 500|becsült népesség éve=2019|népsűrűség=|népsűrűség forrás=|népsűrűségi rangsorban=|etnikumok=|vallások=[[Római katolikus egyház|római katolikus]]|GDP=|GDP megjegyzés=|GDP-rangsorban=|GDP vásárlóerő-paritás=|GDP per fő=|GDP per fő rangsorban=|GDP per fő vásárlóerő-paritás=|HDI=|HDI év=|HDI rangsorban=|HDI kategória=magas / közepes / átlagos / alacsony / ismeretlen|Gini-index=|Gini-index év=|írástudatlanság=|terület=<!-- wikidata, p2046 -->|területi rangsorban=|víz=|időzóna=<!-- wikidata, p421 -->|eltérés UTC-től=|nyári időzóna=|eltérés UTC-től nyáron=|pénznem ISO-kódja=|internet TLD=<!-- wikidata, p78 -->|gépkocsijel=<!-- wikidata, p395 -->|hívókód=<!-- wikidata, p474 -->|villamos hálózat=<!-- wikidata, p2884 -->|elektromos csatlakozó=|segélyhívó szám=|közlekedés iránya=<!-- wikidata, p1622 -->|wikicommons=<!-- Wikidatából -->}}
2013 februárban a rend a [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter baziliká]]<nowiki/>ban, ünnepélyes [[Szentmise|Szentmisé]]<nowiki/>vel és pápai audienciával ünnepelte meg 900 éves fennállását, több mint ezer lovag és dáma jelenlétében.
== A rend történelme Magyarországon ==
=== A kezdetektől Trianonig ===
[[Fájl:II. András királyt fölveszik az Ispotályos Rendbe.jpg|II. Andrást fölveszik az ispotályos rendbe 1218-ban - falfestmény a nagymesteri palotában, Valletta, Málta|alt=|bélyegkép|320x320px]]
A rend magyarországi történetét abban a vonatkozásban kell megérteni, hogy egyrészt határterülete volt a kereszténységnek, másrészt a Szentföldi szárazföldi útvonalon volt. Így viszonylag sokkal kevesebb lovagot küldött a Szentföldre, mint más európai területek, hanem itthon tartotta ereje nagy hányadát, hogy az átutazók gondját viselje, azokat védje, és a helyi pogány veszélyek ellen hadakozzon. Ugyanakkor birtokai jövedelméből rendszeresen hozzájárult a szentföldi hadviseléshez, és elöljárói részt vettek a Szentföldön, később Rodoszon tartott nagy rendi megbeszélésekben.
Magyarország a [[12. század]] elején kapcsolódott a Szent János Ispotályos Lovagrend történelmébe, néhány évtizeddel a Rend alapítása után, követve a [[Középkor|középkori]] [[Magyar Királyság]] elkötelezettségét. Egy Petronilla nevű nemes hölgy [[1135]]-ben [[Jeruzsálem|Jeruzsálemben]] magyar ispotályt rendezett be, amelynek adásvételi szerződést a magyarokon kívül Raymond de La Puy, a johannita rend nagymestere is aláírta<ref name=":2">{{Cite book|title=A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve|author=Dr. Török József|chapter=A Rend története hazai földön.|year=2003|page=97}}</ref> II. András király részt vett a [[Szentföld|szentföldi]] [[Zarándoklat|zarándoklatban]] és [[Keresztes hadjáratok|keresztes hadjáratokban]], és a Rend donátusa volt.
[[Fájl:1991 Order of Malta commemorative medal of Muhi battle.gif|bélyegkép|Muhi csatában elesett jánoslovagok emlékérme, 1991|alt=|320x320px]]
[[Fájl:Szent János-vitézek rendjének pecsétje.jpg|bélyegkép|Szent János lovagrend pecsétje, árpádkori Magyarország]]
A magyar zarándokok szentföldi megjelenésével csaknem egyidőben létesültek hazánkban jánosrendi ispotályok, rendházak és templomok. A johanniták [[1138]]-ban [[Székesfehérvár|Székesfehérvárott]] telepedtek le és [[Martyrius]] esztergomi érsek [[1156]]-ban rendházat építtetett számukra.<sup>[[Máltai lovagrend#cite note-11|[11]]]</sup> II. Géza özvegye, Eufrozina pedig több mint ötven birtokot adományozott nekik. A „Jánoslovagok” fontos szerepeket töltöttek be főleg az ország nyugati felén, többek közt rendészeti és közjegyzői feladatokat. A jánoslovagok egyik magyarországi érdekessége, hogy hiteles helyként (királyi közjegyzőként) működtek: például az [[Aranybulla]] hét példánya közül egyet ők őriztek.<ref name=":22">{{Cite book|title=A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve|author=Dr. Török József|chapter=A Rend története hazai földön.|year=2003|page=87}}</ref>
Helyt álltak az ország védelmében, például a tatárjárás idején, amikor a muhi csatában erősen résztvettek, és a menekülő királyt ők kisérték Dalmáciába. Egy kivétellel: [[1247]]-ben [[IV. Béla magyar király|IV. Bélától]] hűbérbe kapták meg a szörényi bánságot, az [[Olt|Oltig]] terjedő területeket és Kunország egy részét. A király azt várta, hogy kiváló tapasztalataikat hasznosítva vesznek részt a védelmi rendszer kiépítésében, de ők ezt nem teljesítették, és a területről rövid idő után kivonultak - nem tudni, hogy miért.<ref name=":3">{{Cite journal|title=Johanniták a középkori Magyarországon 1410-ig|url=https://www.academia.edu/3040073/A_johannit%C3%A1k_Magyarorsz%C3%A1gon_a_XIV._sz%C3%A1zad_v%C3%A9g%C3%A9ig|last=Hunyadi|first=Zsolt|year=2006|quote=}}</ref> <ref>Dr. Török József szerint a lovagrend hamarosan rájött, hogy erőforrási nem voltak elegendők ahhoz, hogy szakszerűen elvégezze a terület megerősítését.</ref> A rend az [[Anjou]]-kat támogatta: a 1312-es [[Rozgonyi csata|rozgonyi csatába]]<nowiki/>n döntő szerepük volt [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] győzelmében. [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmonddal]] már kevésbé volt jó a viszonyuk.
Több tucat rendházuk és erődítményük volt, így a cziráki kastély és a Somogy megyei [[Csurgó]]. A 13. század végén 30 helyen volt rendházuk (lásd alábbi listát). Székesfehérvár után a feloszlatott templomosoktól átvett [[Vrána]] vára lett a a központjuk, és a "vránai perjel" cím megmaradt a 19 századig, bár lényegében csak címzetesen, mint a magyar-szlavóniai lovagok elöljárója.
A 14-ik században a templomosok beolvasztásával a rend igen megerősödött. Magyarországon nem üldözték a templomosokat, hanem a rend feloszlatása után a birtokaik és lovagjaik beolvadtak a jánoslovagok közé.<ref name=":2" />
Az 1400-as években a magyar johannita lovagok kapcsolata a rodoszi központtal legyengült, hozzájárulásaikat se fizették be többé<ref name=":3" />, bár 1364 és 1370 közt egy hadtestük részt vett a rend Rodosz, Ciprus és Alexandria körüli hadjáratában.<ref name=":2" /> Anyagi körülményeik egyre gyengültek. Vránát eladták Velencének. A vránai perjelt gyakorlatilag a magyar király nevezte ki, bár általában a rend jóváhagyta. A rendtagok résztvettek az egyre növekvő oszmán veszély elleni küzdelemben.
[[Fájl:Sopron Szent János kápolna.jpg|bélyegkép|A soproni Szent János-templom az egyetlen jánosrendi épület, ami megmaradt a középkorból.|alt=|240x240px]]
Mohács után egymás után elvesztek a dunántúli nagy konventek: Esztergom, Székesfehérvár, a magyarföldi ispotályok. Egy időre a rend magyarországi vezetősége Sopronban talált otthonra, de ez az utolsó johannita rendház is hamar más kézre került. Ezzel a rend magyarországi jelenléte gyakorlatilag megszűnt.
A 17-ik század elején a rend német "langue"-ja magához csatoltatta az addig olasz nyelv alá tartozó magyar nagyperjelséget, amelynek főnöke a császár által kinevezett címzetes vránai perjel volt, kevés kötődéssel a rendhez. A század közepétől a rend tevékenysége Magyarországon megszűnt. A magyar nemzetiségű máltai lovagok az osztrák nagyperjelségbe tartoztak. A 18-ik században voltak ugyan kísérletek a magyar nagyperjelség visszaállítására, de siker nélkül.<ref>Ezeket a kísérleteket, és kudarcuk okait, Vajay Szabolcs (2002) összefoglalja a bevezető fejezetben.</ref> A 19-ik század közepén a magyarnyelvű rendtagok, akiknek zöme az osztrák nagyperjelséghez tartoztak, érdeklődéssel nézték az Itáliából érkező híreket a rend megújulásáról és a nemzeti szövetségek létesítéséről, de a bécsi udvarral szemben tehetetlenek voltak. Ferenc József császár még 1895-ben kinevezett egy új címzetes vránai perjelt, a zágrábi nagyprépost személyében.
=== Trianon után ===
1925-ban diplomáciai kapcsolat létesült a trianoni Magyarország és a rend közt. Gróf Karátsonyi Jenő lett a rend első nagykövete. 1927-ben közel három évszázadnyi szünet után, a rend először ünnepelte hivatalosan a Szent János-napot Magyarországon, a budavári Koronázó Főtemplom újonnan alapított máltai kápolnájában.
[[Fájl:Magyar máltai lovagok pajzsai a Mátyás templomban.jpg|bélyegkép|226x226px|A MMLSZ alapító tagjainak pajzsai a lovagok kápolnája előterében, a budavári Mátyás templomban|alt=]]
1928-ban megalakult a [[Magyar Máltai Lovagok Szövetsége (MMLSZ)]], az osztrák nagypriorátusból (és máshonnan is) átminősített negyven taggal.<ref>Vajay (2002), 84. o.</ref> Első elnőke Habsburg József királyi herceg volt. 1932-ben a rend magymestere először tett hivatalos látogatást magyar földre. 1933-ban a rend megvásárolta a Fortuna utcai székházát Buda várában. 1937-ben a tagok száma már meghaladta a százat. 1938-ban a máltai rend a budavári palotában tartotta a világkongresszusát, a nagymester és több, mint 300 rendtag jelenlétével.<ref>''Máltaiak'', 42. o.</ref>
Az 1945 utáni helyzet végzetes volt a MMLSZ-nek. 1945-ben az állam feloszlatta, a Fortuna utcai székházat - mely a háborúban súlyosan megsérült - államosították. A lovagok nagy része Nyugatra menekült, az otthonmaradottak semmilyen nyilvános módon nem élhették máltai lovagi mivoltukat.
=== Emigrációban: 1953-1996 ===
1953-ban - József főherceg visszavonulásával és az azt követő szövetségi közgyűléssel, amit a Nyugatra került lovagok meg tudtak szervezni - a MMSZ hivatalosan újjászerveződött római székhellyel. A rend kormányzata elismerte az új elnököt és az új szövetségi szabályzatot. Az Egyesült Államokban és Németországban külön delegációk alakultak, a római szövetségi vezetőség felügyelete alatt. Mindenütt nagy hangsúlyt fektettek a magyarországi rászorultak megsegítésére: az 1956-os forradalom menekültjeinek jelentős segélyt nyújtottak, főleg a fiatalok továbbtanulása érdekében; utána nagyszabású "IKKA-csomag" akciók jellemezték éveken keresztül a külföldi magyar lovagok tevékenységét, azon kívül, hogy letelepedési országaikban részt vettek az ottani rendi szervezetek munkájában és rendezvényein. 1966-ban a MMLSZ megalapította a "[[Lehel Irodalmi Pályadíj]]<nowiki/>at", a külföldi magyar szépirodalom serkentésére.
Az 1980-as évek végén a rend már nyíltabban megjelenhetett Magyarországon. 1988-ban vett részt előszőr a Szent István napi körmenetben, a protestáns magyar johannitákkal együtt. 1987-1988-ban 28 kamion<ref>Dessewfy László levéltára, MMLSZ archívumban</ref> gyógyszer és orvosi felszerelés érkezett, magyar állami és egyházi jóváhagyással, a magyar egészségügy számára a franciaországi és nyugatnémetországi magyar rendtagoktól. Ezeknek a szétosztásába belekapcsolódott többek közt [[Kozma Imre (katolikus pap)|Kozma Imre]], zugligeti plébános, fiatal önkéntes csapatával. 1988 második felében már [[Csilla von Boeselager]] németországi rendtag és Kozma atya lettek ennek az akciónak a vezetői. 1989 februárban megalapították a [[Magyar Máltai Szeretetszolgálat|Magyar Máltai Szeretetszolgálatot]], amely ettől kezdve a máltai rend magyarországi operatív ága lett. (Lásd [[Magyar Máltai Szeretetszolgálat|külön Wikipédia cikk]].) Az 1989-es német menekültválság, a [[1989-es romániai forradalom|romániai forradalom]], később a [[Délszláv háború|jugoszláv háború]] rendkívüli kihívásoknak tette ki a fiatal szervezetet, amelyeknek sikeresen eleget tett, ezzel kivívva pozícióját és hírnevét, mint nemzetközileg elismert, legnagyobb magyar karitatív intézmény.
[[1990]]-ben megalakult az - akkor még római központú - Magyar Máltai Lovagok Szövetségének hazai intézménye, a Magyarországi Delegáció. Számos új rendtagot avattak Magyarországon ezekben az években. 1990-ben a rend fölvette a diplomáciai kapcsolatot a Magyar Köztársasággal, nagyköveti nívón. 1993-ban az egyházi kárpótlás keretében a rend visszakapta a Fortuna utcai rendházat, ahol a nagykövetség is helyet kapott.
1996. január 27-e Magyar Máltai Lovagok Szövetsége székhelye hivatalosan is visszatért [[Buda (történelmi település)|Budára]].
=== A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége napjainkban ===
[[Fájl:MMSZ zarándokcsoport Lourdesban 2019.jpg|bélyegkép|Magyar máltaiak és betegeik Lourdesban, 2019]]
A szövetségnek 2018 végén 162 tagja volt: 114 lovag, 37 dáma és 11 káplán. Ezekből 65-en éltek nyugati emigrációban<ref>{{Cite book|title=Magyar Máltai Lovagok Szövetsége: 2018. évi beszámoló}}</ref>. Az északamerikai delegáció, a tagok elöregedése miatt, 2019-ben feloszlódott. A magyar lovagok szoros együttműködést létesítettek a [[Magyar Katolikus Püspöki Konferencia|Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával]]. Kooperatív viszony alakult ki a magyar állam kormányával és illetékes hatóságaival.
A Szövetség, a Szeretetszolgálaton keresztül kifejtett munkáján kívül, rendezi a magyarországi részvételt a rend nemzetközi zarándoklatain, és segélyakciókat vezet Felvidéken és Kárpátalján, a testvéri protestáns Johannita Lovagrend magyarországi tagozatával karöltve. 2017 óta évi tudományos konferenciát rendez Budapesten, keresztény-társadalmi témáról. A „Máltai Hírek”<ref>{{Cite web |url=http://www.mmlsz.hu/kategoria/al/Maltai_Hirek_folyoirat |title=Máltai Hírek összegyűjtött számai |accessdate=2019-07-15}}</ref> – a Szövetség és a Szeretetszolgálat közös hivatalos lapja –1997-től jelenik meg negyedévenként.
A máltai rend 900 éves jubileuma alkalmából tartott ünnepélyes szentmise és pápai audiencia során a [[Magyar Máltai Szeretetszolgálat]] elnöke, [[Kozma Imre (katolikus pap)|Kozma Imre]] atya, kiemelt fogadtatásban részesült a pápa részéről.<ref>{{Cite news|title=XVI. Benedek pápa üzenete a magyaroknak|url=https://maltai.hu/cikk/hir/993|author=MMSZ honlap}}</ref> Budapesten a jubileum alkalmából emlékülést tartottak a Parlamentben. <ref>{{Cite news|title=Emlékülés a Parlamentben a Máltai Rend 900. évfordulója alkalmából|url=http://www.mmlsz.hu/tartalom/show/154|author=MMLSZ}}</ref>
Az újrakezdés széles körű lelki, szellemi, szabály- és intézményszerű felépítést jelentett, ami a mai napig folyik, a rend ősi jelszava alatt: ''tuitio fidei et obseuium pauperum'' - a hit védelme és a rászorultak szolgálata. A testvéri protestáns [[Johannita Lovagrend Magyarországi Tagozata|Johannita Lovagrend magyarországi tagozatával]] és a [[Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend]] Magyarországi helytartóságával együttműködési szerződések keretében folyik a közös munka, hogy szolgálatukkal és magatartásukkal segítsék Magyarország társadalmának keresztény életerkölcs szellemében történő alakítását.
=====''Jegyzet: Szent János rendi rendházak az egykori királyi Magyarország területén:''=====
* [[Székesfehérvár|Székesfehérváron]] (itt volt [[Magyarország|magyarországi]] központjuk),
* [[Esztergom|Esztergomban]],
* [[Csurgó|Csurgón]] ([[1217]]-től),
* [[Újudvar|Újudvaron]] (12–13. század),
* [[Budaszentlőrinc|Budaszentlőrincen]] (a [[Császárfürdő]] helyén [[1187]] körül, ahol ízületi bántalmakat is gyógyítottak),
* [[Borsosberény|Szomolyapusztán]] (a 13. században),
* [[Tolmács (település)|Tolmácson]] ([[1274]]-es okleveles adat van róla, az ottani johannita templom [[1845]]-ben dőlt össze),
* [[Szirák|Szirákon]] (a 13–14. században),
* [[Sopron|Sopronban]] (13–15. században),
* [[Bonyhádvarasd|Bonyhádvarasdon]],
* [[Pincehely|Gyánton]] (a 13. században, itteni kereszthajós templomuk alapfalait [[Wosinszky Mór]] tárta fel),
* [[Bárdudvarnok|Kaposdadán]] (szintén a 13. században),
* [[Bő|Bőn]] (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett, a 15. századig működhetett),
* [[Győr|Győrben]] (az itteni rendház [[1566]]-ban égett le),
* [[Fadd|Faddon]] (a 14. század második felében működött rövid ideig),
* [[Szentlőrinc|Szentlőrincen]] (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett),
* [[Muraszentmárton|Muraszentmártonban]] (Sveti Martin na Muri) (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett),
* Kesztelc és Aracsa nevű egykori rendházaik is voltak a mai [[Tolna megye]] területén, ezek pontos helye azonban nem ismert,
* [[Óbuda (történelmi település)|Óbudától]] északra is volt rendházuk
* a [[Margit-sziget|Nyulak szigetének]] déli részén.
[[Dráva|Dráván]] túliak:
* [[Béla (Bela)]] ([[1304]]-től),
* Pakrác (Pakrac) ([[1416]]-tól),
* [[Gora (Petrinja)]] (15. században),
* [[Vrána]] (Vrana) (a templomosoktól feloszlatásuk után átvett, egy időben ez volt a magyarországi központi johannita rendház),
* Nekcse (Našice) (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett),
* Luba (Ljubač),
* Szentmárton (Božjakovina) (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett),
* Dubica (Bosanska Dubica) ([[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinában]], [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett),
* Csicsán (Čiče),
* Dobsza (Dopsin),
* Mostanica (Moštanica), ([[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinában]])
* Hresztva (Hresno) (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett),
* Szentiván (Ivanec) (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett),
* Lesnica (Lešnik) (a [[Templomosok|templomosoktól]] feloszlatásuk után átvett)
* Glogovnica.
[[Erdély|Erdélyben]]:
* [[Torda]] (13. század vége) A johanniták hazai működésének a török pusztítás vetett véget.
== Szerkezete ==
| 